Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-49
350 ¥J. országos ülés 1902 gitásba helyezi ezt az egész eljárást, ez az a körülmény, hogy daczára annak, hogy ezen eseteknek java része állítólag a választás előtt törtónt, még sem közvetlenül a választás után került elbírálás alá, hanem csak akkor, mikor már a január 9-iki uj választás közelgett. Ezzel nyilvánvaló volt a szándék a tekintetben, hogy az ille tőket befolyásolni akarták abban az irányban, hogy esetleg azon pártról távozzanak, a melynek körébe tartoznak. Vagy itt van Navratil Henrik esete, . . , Förster Ottó: Halljuk Navratil Henrik esetét ; ez érdekes! (Derültség balfelöl.) Kovács Pál: . . . a kinek ügyében október elejére volt kitűzve a tárgyalás, ós ekkor egy bizonyos »Schonzeit« következett be. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Micsoda az?) A kiméleti idő a vadaknál. A néppárti választók nagyon sok tekintetben olyan elbírálás alá esnek, mint hogyha vadak volnának. (Egy hang a szélsőbaloldalon •• Meg kell szelídíteni őket!) Az a Navratil Henrik október elejére megidéztetett, és miután akkor semmit se tudtak rábizonyítani, az eljárást elhalasztották, és ügye újból csak közvetlenül az uj választás előtt vétetett föl. (Halljak ! Halljuk!) Halniczki Márton községi albiró Pöstyénben megidéztetett a főszolgabíró által, a ki azt kérdezte tőle, hogy nem tud-e terhelő adatokat a néppárti választókra nézve. (Mozgás balfelöl.) Ez, t. ház, egy egészen szokatlan, uj módszer: ezt a régi időkben ugy nevezték, hogy inkvizitórius módszer; azután meg kihágási ügyekben hivatalból üldözésnek egyáltalában nincs is helye; ez tehát tisztán zaklatási szándékkal történhetett. (Ugy van! Ugy van! bed felöl. Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélsobaloldalon.) Igen sok esetben előfordult, (Halljuk! Halljuk!) hogy ártatlan embereknek messze távolból órák hosszat kellett kocsin, járatlan utakon, a legrosszabb téli időben utazniok, hogy a főszolgabírói székhelyre eljussanak, a hol azután kitűnt, hogy tévedésből idéztettek meg és egyszerűen hazaküldték őket. Ez persze csak azért történt, hogy az illetőt zaklassák. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Nessi Pál: Hát a fuvarbért ki fizette ? Kovács Pál: A fuvarbórről meg az elveszett napszámról senki sem akar tudni. (Egy hang a szélsobaloldalon: Fizessék az irodai átalányból!) Hiszen bárcsak arra lehetne ezt utalványozni, ez talán elrettentené a t. főszolgabíró urakat. Vagy legalább téríttetnék meg ő velük a költségeket. (Helyeslés balfelöl.) Vannak azutánmég gyönyörűbb dolgok,(flrt/Zjuk! Halljuk! balfelöl.) a melyek szintén kellő világításba helyezik az ottani eljárást. Ifj. Menyhárt Mihály ellen Somogyi, galgóczi szolgabíró a következő ítéletet hozta (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »ítélet. 144.szám 1901. Ifj Menyhárt Mihály, 38 éves, róm. kath, pöstyóni lakost, az bruár 8-án, szombaton. 1879 : XLI. t.-cz. 118 §-a szerint minősülő testi épség elleni kihágás által elkövetett kihágásban tettesnek mondom ki, és ezért az 1892 : XXVII. t.-cz. 3. §-ában megjelölt alap javára eső 50 korona büntetéspénznek ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül és különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére ítéltetik. A büntetéspénz behajthatatlansága esetén köteles saját élelmezésén három, az az háromnapi elzárását tűrni. — Indokok. — Marasztalt tagadó vallomásával szemben tanuk marasztaló vallomása alapján kétséget kizárólag beigazoltatott az, hogy nevezett múlt évi október 2-án a galgóczi országos képviselőválasztás alkalmával az utasokra köveket dobált és ez által azok testi épségét veszélyeztette. Ennek alapján őt ezen kihágás elkövetésében tettesnek kimondani és a rendelkező részben megszabott büntetésnek elszenvedésére kötelezni kellett. Galgócz, 1902. január 3-án.« Ez a kihágás is október 2-án követtetett el és január 3-án, tehát 6 nappal az uj választás előtt jutott a szolgabíró urnak eszébe, az illető ellen ítéletet hozni. Megjegyzendő, hogy ezen ifjabb Menyhárt Mihály a galgóczi szolgabíró által, a ki ellene ezen ítéletet hozta, soha meg nem idéztetett, nem is volt jelen semmiféle tárgyaláson és mégis el van ítélve — semmiért, mert nem dobált köveket. Egy másik igen szép példa arra, hogy milyen gyorsasággal tudnak a közigazgatási hatóságok eljárni, ha akarnak, itt van egy hivatalos árverési hirdetmény, (Halljuk! Halljuk!) a melyben egy bizonyos Lieszkovszky Jánosnak, a kinek az esetét interpellácziómban már felemlítettem és a kire 30 korona bírságot szabtak, lefoglalták öt vánkosát 31 korona értékben. Itt van Pöstyén mezőváros pecsétje rajta, az aláírást nem lehet elolvasni; valószínűleg a községi jegyző lesz, mert annak a hatáskörébe tartozik. Ez egy hivatalos árverési hirdetményt bocsátott ki január 14-ón, hogy január 20-án, tehát hat nap múlva elárverezi a lefoglalt dolgokat. Itt is lábbal tiporták a törvényt, mert 15 napnál előbb nem szabad törvény szerint kibocsátani 'az árverési hirdetményt. (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg, hogy röviden befejezve ezen adatoknak felsorolását, egy másik térre térjek át, t. i. az egyik, különösen érdemesnek bizonyult főszolgabíró ur viselt dolgaira, a ki felbuzdulva azon a megtiszteltetésen, a melyben a főispán által részesült, mindent elkövetett saját hatáskörében, hogy az ő járásához tartozó választókat mindenképen befolyásolja, és a választás előtt 14 najmal kiment a helyszínére, Wittenezre. Ott a miniszter ur személyes közbejárására gróf Pálffy József neki rendelkezésére bocsátotta kastélyát. Ebben ütötte fel tanyáját, az volt az ő reziäencziája, Hauptquartir-ja, a honnan intézte a választást. A t. miniszter ur azt állítja, hogy azt jelentették neki. hogy Czohernek Wittenczen
