Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

49. országos ülés 1902 február H-án, szombaton. 349 állott egy nyitramegyei szabályrendelet, (Halljuk! Halljuk! a néppárton./ a milyen csakis ilyen megyében létezhetik, a hol mindenféle alkalmat kell keresni arra, hogy esetleg az utjokba kerülő, az utjokat álló ellenvéleményen levőket a járomba hajtsák. Ez a nyitravármegyei szabályrendelet, a mely a kihágási törvényt pomj)ásan kiegészíti, az 1889-ből való 74-dik számú szabályrendelet, a melynek első szakasza a következőkép szól (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): »Á ki az utczán, nyilvános téren, korcsmában, vendéglőben, vagy egyéb nyilvános, vagy a közönség használatára nyitva álló helyen, másnak tettleges bántalmazásával, kurjongatással, vagy egyéb módon a közcsendet zavarja, a mennyiben ezen tette a kihágási vagy büntetőtörvények súlya alá nem esik, kihágást követ el és 30 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« Molnár János: Sopron megyében 5 napra elzárták a legényeket, majd elmondom ! Kovács Pál: Ez a szabályrendelet az, a melyen a zaklatások rendkívül hosszú sora alapszik, mert ezt oly módon értelmezik az ottani főbirák, hogy még éljenezni sem szabad, mert a kit éljenzésen rajtakaptak és ellenpárti volt véletlenségből, azt könyörtelenül feljelentették és ezen szabályrendelet alapján kurjongatásuak minősítették az éljenzést és az illetőket nem egyszerűen a legkisebb büntetéssel, hanem a maximummal, 60 koronával sújtották. (Nagy zaj.) Molnár János: Jog, törvény és igazság! Zboray Miklós: Aránylagos büntetés ! Kovács Pál: Ilyen eset az én tudomásomra közel 200 jutott, csak abban a négy választókerületben, a melyben megfordultam. Nyitra vármegyében II választókerület van; hogy a többi hétben mi történt, az ezek után könnyen elképzelhető. De mindenféle egyéb zaklatásokat is követtek el a kihágási törvény, a büntető törvénykönyv és mindenféle paragrafus alapján. Képzelhető, hogy ezeket az üldözőbe vett és zaklatott embereket minden ok nélkül miféle büntetésekkel sújtották! Csak néhány példát akarok felsorolni, a melyekből kiderül, milyen képtelenül kínozták ezt a szegény népet. Itt van Bizák Tamás esete, a ki a választásról haza jövet este 10 órakor, ez október 2-án történt, kissé becsijjett állapotban, többedmagával Ajjfelmann zsidó korcsmájához tartott, a hol a 9 órai záridő daczára még világos volt és a mely még nyitva volt. Itt csak annyit kiáltott, hogy: »Éljen Grágern báró, ki a zsidókkal! Nyertünk! Add ide a botodat, mondta az éjjeli őrhöz, — hadd üssem agyon a zsidót«. így borközi állapotban, tudjuk, hogy a magyar ember tréfálkozva 3zidja a zsidót, mert már a természetében van; azt nem lehet tőle rossz néven venni. (Derültség.) Csak ezért a kijelentéséért megbírságolták 50 koronával, daczára annak, hogy igazolták tanuk, hogy tökéletesen becsípett állapotban volt, hogy a kezét sem tudta volna felemelni, tehát még ha szándéka is lett volna, büntetőjogilag csakis ugy volna felelősségre vonható, ha szándékát végre bírja hajtani. Ez általános elv daczára és daczára e tökéletesen mentesítő körülménynek, 50 koronával inegbirságoltatott és az eljáró főszolgabíró még hozzá, mikor kijelentette, hogy ő ez ellen fölebbez. miután az ítéletet helytelennek tartja, kijelentette, hogy nem fogadja el a felebbezést büntetésből, mert olyan rosszul viselte magát. (Zaj a, haloldalon.) Ilyenek történnek a perifériákon. Először ki sem oktatják az illetőt arra, hogy felebbezési joga van, de ha élni akar vele, akkor sem terjesztik fel, hanem kijelentik, hogy miután közvetlen az ítélet után nem jelentette be a felebbezést, az ítéletet már jogerősnek jelentettek ki. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások; Hol történik az ilyesmi?) Ez a pöstyéni főszolgabírói hivatal; ez az a híres Czoher Kálmán tiszteletbeli főszolgabíró, a kiről a múltkor interpelláltuk a belügyminiszter urat, a minek közvetlen hatása az volt, hogy mindjárt a nyitramegyei tisztújítás után, mely deczember 30-án történt, az uj főispán Kramolin, őt érdemei jutalmazásául tiszteletbeli főszolgabíróvá magasabb fizetési rangfokozatba nevezte ki. (Zaj a haloldalon.) Zboray Miklós: Éljen Széll Kálmán! Molnár János: Jog, törvény és igazság! Kovács Pál: Azt hiszem, ez az egy alkalom is elég ok arra, hogy némileg kétségbe vonhassam a t. belügyminiszter urnak helyes intézkedését ebben a tekintetben. Sőt ez a legeklatánsabb czáfolat az ő saját személyére vonatkozólag, bizonyítéka ez annak, hogy saját személyében sincsen rendszerváltozás, ha ilyeneket megenged. Mert hiszen ha kellő időben intézkedett volna, hogy megtorolja az olyan eseteket, a milyeneket Rakovszky István és én iiiterpelláczióinkban felhoztunk, ha ezen kötelezettségének tökéletesen megfelelt volna és alapos informácziókat szerzett volna be, akkor Kramolin főispán ur nem merészelt volna ilyet tenni és ezzel a rendszerváltozást hatalmas arczulcsapással illetni, (Helyeslés a, haloldalon.) Polczner Jenő: Nincs rendszerváltozás, csak módszerben, modorban való változás! Megmondta ezt a miniszterelnök maga. (Zaj). Kovács Pál: Másik esetben egy Karafa Péter nevezetű egyén, ki a korcsmában egy összeszaggatott plakátot leszedett, felelősségre vonatott, és ötven korona birságra ítélték, (Zaj a baloldalon.) Bednarik Előris és Vancsó János 80—80 korona pénzbirságra Ítéltettek azért, mert állítólag ablakokat vertek be. (Nagy zaj a baloldalon.) A tanuk mit sem tudtak igazolni. (Zaj a haloldalon. Halljak! Halljuk!) Eebro Vendel és hat társa ötven-ötven korona birságra Ítéltettek azért, mert kortesnótát énekeltek. Nem is tilalmi időben, nem is záróra után, hanem szeptember 23-án esti hét óra tájban énekelték. És a mi rendkívül különös vilá-