Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

328 48. országos ülés 1902 mát-kérdés is megoldatlan mind a mai rmjáig. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A katonai bűnvádi eljárás reformja még az 1869-iki véd erőtörvényben kilátásba helyeztetett. Megcsinálták önök azt ? Vagy megvalósították a nemzetnek törvénybiztositotta önállóságát a vámés kereskedelmi ügyek terén? Azt kérdem a t. képviselő uraktól, a kik a túloldalon foglalnak helyet, vájjon az önök választói megkérdeztettek-e önök által, hogy mi az ó' felfogásuk, és felvilágosittattak-e önök által azokról az előnyökről, a melyek az önálló vámterület felállítása esetén a, mi jóságos népünk javára származnának ? (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) És ha megmondották, nem tettek-e ígéretet arra, hogy igenis a mellett foglalnak állást, mert elérkezett az ideje, hogy ez a kérdés megoldassák ? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) És ha mindezt megtették, nem lelkiismereti kötelességük-e önöknek adott szavukat, Ígéretüket beváltani, vagy legalább is a kilátásba helyezett ezt a cselekményt véghezvinni ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Már elfelejtették!) T. ház! A nemzetiségi kérdésről sok szó esett ebben a házban. Én nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, de kötelességemnek tartom, hogy bizonyos kijelentéseket megtegyek, mert lelkiismeretemet másképen nem tudom megnyugtatni. Papp képviselőtársunk az ő egyéniségét és érzelmeit mindenesetre igen szép és kedves színben feltüntető beszédet mondott. Tiszteletet parancsol az ő felfogása, mert hiszen nincsen jogunk kételkedni annak igazságában, a mit mondott. Ennek daczára azonban én mindaddig nem tartom megengedhetőnek, hogy önök, az igen t. képviselő urak, tapsoljanak, a míg azok az elvek, azok az eszmék, melyeket ő hirdet, az ő nemzetiségéhez és a többi nemzetiségekhez tartozó polgártársaink részéről is a magyar nemzeti zászló alatt, s magyar nyelven nem hirdettetnek. Akkor tapsoljanak önök, t. képviselő urak, de addig időelőtti. Hiszen méltóztattak itt egyik képviselőtársunk felszólalásából értesülni, hogy Papp képviselőtársunk arczképét minden további magyarázat nélkül ugy adták ki egy lapban az ő nemzetiségi társai, mint a ki meghalt. No hát, ha ilyen érzelmi egység ós közösség forog fenn a nép és képviselője között, akkor én azt a hazára, a magyar nemzetre megnyugtatónak nem tartom, s nem tudok, s nem is fogok addig tapsolni, a inig maga a nép, szive és lelke szerint a magyar nemzeti zászló alatt magyar nyelven nem hirdeti azt, hogy: Isten áldd meg a magyart! (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. túloldalról elhangzott beszédek a konklúzióig lehetetlen, hogy minden magyar embert kellemesen ne érintsenek. Kétségtelen, hogy a mit önök a túloldalon elmondottak, az mind igaz, való. De mi, kik itt e helyen ülünk, egyáltalában nem tudjuk magunknak megmagyarázni a logika szabályai szerint azt, hogy önök végeredfebruár 7-én, pénteken. | menyben, mikor bírálatuk elhangzik, mégis csak i azzal fejezik be felszólalásaikat: Elfogadom a költségvetést._(Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Önök még egyebet eddig ki nem fejeztek, mint azt, hogy feltétlenül biznak és bizni fognak a kormányban. Hát ezt kijelentés nélkül is tudjuk, mert meggyőződtünk 34 esztendő alatt arról, hogy önöknek tökéletesen mindegy, hogy a kormány kikből áll, ki annak a feje, mit cselekszik az; önök a felesküdött 67-es alapra támaszkodva, folyton csak azt hangoztatják : kell nekünk ez a hatalom, mi azt a kezünkből kiengedni nem akarjuk és ezért támogatunk minden kormányt. Vagy azt méltóztatnak hinni, hogy ezzel jó szolgálatot tesznek ennek a szerencsétlen nemzetnek ? Ha önök kötelességükhöz képest mindazt, a mit szivükben éreznek, — mert ne tagadják, hogy érzik annak igazságát, a mit mi hirdetünk — következetesen dolgozva érvényesítenék, sokkal jobb szolgálatot tennének e hazának, mint azzal, hogy tüskén-bokron át követik a kormányt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És itt köteles vagyok Ballagi t. képviselőtársamnak kijelentésére egy helyreigazítást tenni. Ballagi igen t. képviselőtársam, ki a közjogban már hivatásánál fogva is teljesen jártas, elmondta nekünk, miként alakultak Magyarországon a politikai kérdések, politikai pártállások. Felsorolt mindenkit a nagyok közül, a kire csak hivatkozhatott, de egy embernek, Kossuth Lajosnak szent nevét nem merte kimondani, a kinek pedig ez a haza létét köszöni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ballagi Géza: Nem áll! Babó Mihály: Hát bocsánatot kérek, elfeledte a t. képviselő ur, hogy . . . Ballagi Géza: Miért feledtem volna el! Babó Mihály: Elfeledte az igen t. képviselő ur, hogy Kossuth Lajos nagysága a történelem tanúsága szerint nem csupán az 1848—49-es időkből származik; sokkal nagyobb volt ő akkor, a midőn a hontalanság keserves kenyerét ette, s agyának minden gondolatát, szivének minden érzelmét, éjjelét, nappalát mind ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett nemzetnek érdekében használta fel és^ önmagát e szent czélért emésztette fel! (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) — Elfelejtette ön, t. képviselőtársam, azt, hogy Kossuth Lajos akkor, a midőn száműzetése közepette Angolországban, Amerikában és Olaszországban éjjel-nappal dolgozott e nemzetért: többet tett, mint a mennyit 34 esztendő alatt az összes kormányok tettek. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ballagi Géza: Ezt onnan kell megtanulnom ? A képviselő úrtól? (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: Hát elfelejtette, igen t. képviselőtársam azt, (Mozgás és zaj a szélsőbalolda-