Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
48. országos ülés 1902 Ion.) hogy ha Kossuth Lajos 1849-ben bármily okból testileg, lelkileg megsemmisíthető lett volna, akkor az 1861-iki országgyűlés Magyarországon össze nem ülhetett volna ? (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ballagi Géza: De hiszen én ezeket megírtam ! Ne tessék engem ezekre tanítani! Babó Mihály: Nagyon szép. De miért nem mondta el itt ? ! (TJgy van ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Baliagi Géza: Engem ne tessék ezekre tanítani ! (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: Avagy elfeledte igen t. képviselőtársam azt, hogy ha Kossuth Lajos 1861-től 1867-ig nem dolgozik kitartással e nemzetért,... (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Baliagi Géza: Én nem felejtettem el semmit! (Mozgás jobb felől.) Babó Mihály:.., akkor önöknek nem volna alkalmuk ott ülni, mert Magyarország nem léteznék. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: De Tisza Kálmánt emlegette! Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Baliagi Géza: Rég megírtam én mindezt! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Az ábéczét is megírták! Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Marjay Péter: Meg a lőcsei kalendáriumot is! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ez a szervilizmus! Babó Mihály: A t. túloldal szónokai a nemzet tagjainak megnyugtatására, s annak a politikának megvédésére, a melyet ők képviselnek és szolgálnak, azt mondják: »Alkalmat kell adnia népnek arra, hogy megélhetése biztosítva legyen és ezzel elégedettsége megteremtessék.« Uray Imre: Amerikában! Babó Mihály: Ez igaz, t. ház; ez az első és legfontosabb feltétele annak, hogy azt a népet, a mely munkára született, a mely dolgozik csak azért, hogy élhessen, fölsegítsük; annak megélhetési eszközeiről, az erre szolgáló utakról és módokról igenis a törvényhozásnak kötelessége gondoskodni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De lássuk, hogy a t. kormány atyai jósága és e népnek érdekeiről való gondoskodása arra az esetre, ha azt akár a véletlen, akár más körülmények keresetképtelenné tették, minő védelmet és minő elégedettségre szolgáló alapot nyújt neki? A szegényügyre vonatkozólag Magyarország nagyon terjedelmes törvénytárában csupán az 18S6:XXII. tcz.-ben van egyetlenegy szakaszocska, a mely mintegy irányítást akar adni, hogy »mit tegyetek«. De majd mindjárt megmondom, hogy e tekintetben is hol van a legnagyobb baj; hogy azután »mit nem tehettek«. A 145. §. igy szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A mennyiben a jótékonysági intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna: a község KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. február 7-én, pénteken. 320 anyagi viszonyaihoz mérten gondoskodni tartozik a község béli illetőségű mindazon szegények ellátásáról, a kik magukat közsegély nélkül fentartani egyáltalában nem képesek.« (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs miniszter!) Ha tehát azt a polgárt szerencsétlensége nem illetőségi községében érte, akkor az elöljáróság egy kis lelkiismeretlenséggel egyszerűen kocsira tehette azt a szerencsétlen beteget, vagy azt az elaggott öreget, a ki már dolgozni és keresni nem tud; elszállíttatta egyik faluból a másikba, sokszor bizony nem nagy lelki épülésére azoknak, a kik vándorutjában láthatták és sorsa iránt érdeklődtek. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Önök a magas helyekről jövő jelszavakat következetesen elszoktak fogadni, nem mondom, hogy mindig alkalmazni is, csak bizonyos tekintetben. Én ajánlom önöknek figyelmébe a boldogult királynénak egy intését, a midőn azt mondta a felséges asszony: (Halljuk! Halljuk!) »A társadalomnak kötelessége a népnek vagy munkát, vagy kenyeret adni.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azokból a milliókból, a melyek az államköltségvetésben kiadásként szerepelnek, nem lehetett volna-e kihasitani 4—5 milliócskát annak a szegényügynek szolgálatára, a mely, hogy megoldassák, a nemzetnek legégetőbb kérdése? (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a törvénynek ezen szűkszavú és szűkkeblű szavai csak a valódi szegényekre vonatkoznak, de a keresetképtelen, időszakilag keresetképtelenné vált polgárokról egyetlen egy szóval sem rendelkeznek. Azok tehát ki vannak szolgáltatva az Isten kegyelmességének, nagy dicsőségére a 34 éves kormányzati rendszernek. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen tudom én azt, hogy a polgárnak törvény alapján nincsen joga segélyt követelni, de tudom és értem azt is, hogy erkölcsi alapon joga van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nekünk itt ezeken a padokon az erkölcsi alap, az erkölcsi tekintet kötelező és biztosabb is, mint a paragrafusba öntött világi törvény és intézkedés. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur a magyar nemzeti egységet, nemzeti teljes önállóságot szereti hangoztatni és a mint mondja, arra törekszik, hogy ő e hazában biztosítva mindenkinek a maga jogait, a nemzetiségeket is teljes megelégedésre juttassa. Nagyon szép ez, t. miniszterelnök ur; adná az ég, hogy hirdetett szavai valósulhatnának, adná az ég, hogy mi lennénk kénytelenek e helyről elismerni, hogy a miniszterelnök ur teljesítette feladatait, és az eredmény beszél. De t. miniszterelnök ur, ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy addig, a míg ez a magyar nemzet a benne lakozó erőt tettleg ki nem mutathatja, a benne lakozó erőt még a nemzetiségekkel szemben is valóságként fel nem mutathatja: addig ennek a magyar nemzetnek, ennek a magyar államnak nem lesz meg az a vonzó ereje és tekintélye, a melynek meg kellene 42