Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
48. országos ülés Í902 február 7-én, pénteken. 327 niszter ur, a hol egy nap alatt milliókat nyernek, — igaz, hogy veszítenek is — kötelessége volna a pénzügyi kormánynak a jelen szomorú viszonyok között a maga részéről az állam jogait érvényesíteni. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon,) Nem sújtaná ez azt sem, a ki vesztett, mert ha elvesztette vagyonát, úgyis tönkrement, a sorsán nem sokat változtat az, ha az állam pénztárába folyik egy bizonyos rész az elvesztett összegből. Polczner Jenő: A pervesztes is fizeti a bélyegilletéket ! Babó Mihály: Az igen t. pénzügyminiszter ur a tisztviselőket melegen kebelére ölelte. Azonban én nekem nagy aggodalmat okoz, t. ház az, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur ezt a kijelentést azzal kisérte, hogy nemcsak ezzel a kérdéssel, hanem a hadügyi szervezet kérdésével is kell foglalkoznunk, mert azt is meg kell oldanunk. Mert az eddigi tapasztalat, t. ház az, hogy a midőn ez utóbbi kérdés egyszer felvettetett, a mellett többé egyetlenegy kérdés sem bir érvényesülni a magyar nemzet, a magyar nép, vagy annak bármely rétege javára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eltalálta a t. pénzügyminiszter ur a megoldás helyes útját ; azon a módon kellene eljárni, a mint ő jelezte. Pap Zoltán: De nem szabad! Babó Mihály: Mert az kétségtelen dolog, t, ház, hogy azon tisztviselők, a kik a nemzet, a nép érdekében vannak hivatva dolgozni, bizonyos tekintetben csakugyan hátrányos helyzetben vannak, a mennyiben minden közszolgálat egész embert, az embernek egész munkásságát igényli. És az igen t. pénzügyminiszter ur nem fog engem megezáfolni, midőn azt mondom, hogy a fizetésrendezés utján az akadály az óriási létszám: (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és pedig nem a segéd- vagy kezelőszemélyzet létszámát értem ez alatt, a kik különben is nyomorultul fizettetnek és még szeszélyeknek, zaklatásoknak vannak kitéve, hanem a fogalmazási szakot, Méltóztassék csak a t. pénzügyminiszter urnak adatokat beszerezni egyes bíróságoktól, a hol öt-hat járásbiró doldozik vagy dolgoznék, ha ugyan dolgoznék. Ha a t. pénzügyminiszter ur kimutatást fog bekérni az állami tisztviselőktől,, arra nézve, vájjon a mostani létszám mily mérvben volna leszállítható —• mert a mily mértékben a leszállítás eszközölhető és ez utón megtakarítás fog történni, az a fizetés javára fordittatik, — biztosithatom a t. pénzügyminiszter urat, hogy olyan adatok birtokába jut, a melyek felett ő is ámulatba fog esni. Igaz, hogy a t. kormány kezéből akkor egy igen nagy hatalom fog kiesni, mert akkor azokat az embereket, a kik ezt a rendszert szolgálják, a melyet önök képviselnek, oly nagy számban természetesen kinevezni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Thaly Ferencz: Majd erre a statisztikára is hivatalnokokat neveznek ki. Babó Mihály: De az állami tisztviselők sorsánál nem tisztán a fizetés kérdése &£, a mi minket kell, hogy érdekeljen, hanem az a bizonytalanság, a mely azok szolgálati viszonyában fenforog. Hát 34 esztendő óta nem lehetett a szolgálati j>ragniatikát törvényhozásilag megállapítani, a mely biztosította volna az állami tisztviselők függetlenségét felfelé és* lefelé, a mely visszaadta volna őket emberi jogaik gyakorlatának, a mint annak lennie kellene ? (Éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Ha ez megállapítva lett volna, azt gondolom, ennek a nemzetnek az öntudata, alvó lelkiismerete rég felébredt volna a nyilvánosság előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De van még egy nagyobb bajuk is a tisztviselőknek, nevezetesen az, hogy a minősítési táblázat még ma is titkos akta. Hát azt érdemli Magyarország állami tisztviselői kara, hogy az őt legközvetlenebbül érdeklő viszonyaira beirt adatok általa még csak betekinthetők se legyenek? Thaly Ferencz: Rosszabb, mint a katonaságnál. Babó Mihály: És ha a főnöknek ugy tetszik, egy megjegyzéssel örök időkre arra kárhoztathassa azt a szerencsétlen tisztviselőt, hogy az előmenetelből teljesen kizárva legyen! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Hát azzal a nagy szabadelvüséggel, t. túloldal, összegyeztethetó'-e ez? Szabad ezt tűrni, ha azt akarjuk, hogy azok, a kiket sorsuk a közszolgálatra kirendelt, önérzetes, őszinte és nyilt férfiak legyenek? (Ugy van! Ugy van! szélsobaloldalon.) T. ház! Engem az eddig előadottak is feltétlenül arra bírtak, hogy a beterjesztett költségvetési javaslatot el ne fogadjam. De van még más ok is. Mert hiszen nekünk, különösen erről a helyről, fel kell vetnünk a költségvetéssel kapcsolatban azt a kérdést is, hogy a kormány azokat a törvényes intézkedéseket, a melyek a nemzet jogainak védelmére helyesen vagy nem helyesen megalkottattak, a maguk egészében, ugy a mint azoknak helyes értelme megállapítható, végrehajtotta-e vagy nem? Hát a t. 67-es alapon álló kormány a legjobb akarat mellett is képtelen arra, hogy hazánk törvényeinek egy részét végrehajtsa. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem önökben, miniszter urak, nem a személyekben van a hiba, hanem abban a rendszerben, a melyet önök szolgálnak, a mely alá van rendelve Bécsnek, a mely onnan kapja utasításait és parancsait. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, hogy önök lelke sokszor sir és a szivük összeszorul, midőn egyes intézkedéseket kénytelenek megtenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De megtették-e önök azt, hogy a magyar állam területi épsége érdekében a fiumei kérdést rendezték volna? Nem tették meg. A dal-
