Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

26 33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. azonban nem merem megtenni. Azért egyszerűen áttérek interpellácziómra. (Sálijuk! Sálijuk!) Csak két dolgot jegyzek még meg, hogy ezeknek a lebujoknak a mentségére felhozzak egyet-mást, Sehol a világon annyi kávéház nincsen, mint itt Budapesten, és a kávéházaknak ezen egészségtelen konkurrencziája készteti azokat a szegény embereket arra, hogy erkölcstelen eszközökkel igyekezzenek mindennapi kenyerüket megkeresni, gyermeköket és családjukat fenntartani. Ez az egyik oka, a mi mentségökül szolgál. A másik pedig az, hogy bizonyos vagyok abban, hogy azok közt vannak családos emberek, van nekik feleségük, gyermekük és én nem akarom, hogy egy hatalmi szóval hirtelen kivegyük a szájukból a kenyeret, hanem azt akarom, hogy habár nem rögtönösen is, de Budapest fővárosából ugy erkölcsi mint nemzeti szempontból teljesen kipusztuljanak, záros határidő alatt. Ezeket a szempontokat kivánom érvényesíteni, mikor interpellácziómat előterjesztem. (Sálijuk ! Sálijuk! Olvassa) : Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. »1. Van-e tudomása a t. belügyminiszter urnak arról, hogy a fővárosban, rendőri engedélyivel mennyire felburjánzottak a német énekes-kávéházak, melyek ugy művészi, mint erkölcsi szempontból erős kifogás alá esnek? 2. Szándékozik-e a miniszter ur a főkapitánynak utasítást adni, hogy jövőre egyáltalán ne adjanak ilyen, a világ egyetlen városában meg nem tűrt zsánerű művészetre engedélyt? 3. Szándékozik e intézkedni és mikép, hogy ezen germanizáló és erkölcsrontó fészkek záros határidő alatt, de végkép elpusztuljanak ?« (Elénk helyeslés, tetszés és taps a szélsőbalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnökkel, mint belügyminiszterrel. Mielőtt áttérnénk a következő interpelláczióra, bátor vagyok a ház türelmét kikérni arra, méltóztassék megengedni, hogy a legközelebbi ülés napirendjét megállajütsuk. Javaslom a t. háznak, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tiz órakor méltóztassék tartani s annak napirendjére a ma letárgyalt és általánosságban elfogadott törvényjavaslat részletes tárgyalását, valamint a többi, mára kitűzött tárgyakat felvétetni. Elfogadja ezt a t. ház ? (Selyeslés.) A napirend e szerint meg van határozva. Következik báró Solymossy Ödön interpellácziója az utazóügynököket érintő törvény szigorítása tárgyában. B. Solymossy Ödön: Erős meggyőződésem lévén, hogy mindazoknak, a kik a nép képviseletét bírjuk, a nép bizalmából vagyunk tagjai e háznak, nemcsak az a kötelességünk, hogy résztvegyünk itt a fontos törvényjavaslatok tárgyalásában, és részt vegyünk fontos tanácskozásokban, hanem igenis, az a meggyőződésem, hogy egyik és talán főkötelességünk az is, hogy bárhol jusson tudomásunkra akármely kis vagy nagy baj, figyeljük azt meg, történjék az akár a mi választókerületünkben, akár az ország bármely részében, és hívjuk fel a t. államkormány és a törvényhozás figyelmét erre. (Igaz! Ugy •van! a jobbóldalon.) E meggyőződésemtől vezéreltetve, bátor vagyok én is ma a t. kormányhoz fordulni, és kérem a t. ház szíves engedelmét és b. figyelmét, hogy egy interpellácziót benyújtsak. Mielőtt ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden előadjam a tárgyat is és indokoljam interpellácziómat. (Sálijuk! Sálijuk! a jobboldalon.) Méltóztatnak talán még világosan visszaemlékezni t. képviselőtársaim közül mindazok, a kik a múlt törvényhozási cziklusnak is tagjai voltak, midőn az országgyűlés mindkét házában letárgyaltattak ama törvényjavaslatok, a melyek az 1884 : XVII. t.-cz. 50. §-át akarták módosítani és midőn letárgyaltattak, meg is alkottatott az az üdvös, és a kormányt igen jellemző és dicsérő törvényjavaslat, az 1900 : XXV. t.-cz. Akkor. t. ház, mindnyájan, a kik némi gyakorlattal bírtunk különösen az utazó ügynökök ténykedései terén, mintegy fellélegzettünk és mintegy megnyugodtunk, hogy íme, ezáltal a törvény által — eltekintve az ipari és kereskedelmi czéloktól, — megvédetnek első sorban azok az elemek, azok a szegényebb sorsú néposztályok, a melyeknek kevesebb az intelligencziájuk, a melyek járatlanabbak, és a melyeknek jóhiszemű bizalma kihasználtatok, mert hiszen ezek a szegény emberek nem ismerik a fortélyokat, a fogásokat, és e miatt károsodást szenvednek. Most pedig, t. ház, e törvény daczára azt látjuk, hogy itt-ott folytonosan történnek oly üzelmek, a melyek a kormánynak annyira humánus, üdvös és igen szépen jellemző törvényét léjiten-nyomon ki akarják játszani ós azt a szegény népet, különösen a falusi népet, ma is károsítani akarják azzal, hogy visszaélnek bizalmával, mert ismerni kell a falusi embert, hogy milyen jóindulatú bizalommal van, mert ő becsületes és azt gondolja, hogy más is becsületes és igy lépten-nyomon kelepczébe szorítják. Ha hallomás után volna tudomásom ezen dolgokról, nem fárasztanám sem az igen t. kereskedelmi miniszter urnak, sem a képviselőháznak a figyelmét; hanem ez a szegény ember hozzám jött, elhozta összes irományait, melyeket át is fogok nyújtani, melyekből világosan kitűnik, hog3~ hogyan játszszák ki a törvényt. Egyik községemben egy igazán becsületes, vallásos magyar gazda emberhez beállít két uri ruhába öltözködött, de ugy látszik szív nélküli egyén és elkezdi kínálni, hogy nem kell-e gazdasági gép. A polgárember megköszönte az urak szíves figyelmét azzal, hogy neki nincsen erre szüksége. Bemennek a szobába és ott egyszerre kínálnak egy varrógépet 45 forintért. Gyorsan lemeDnek 25 forintra, mire