Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-33
33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. 27 ennek az embernek neje azt inondja a férjének, bogy most már mégis vegyük meg, mert ez nagyon olcsó és az urak ugy látszik jó indulattal vannak irántunk. Itt van a rendelvény, a mely azt mondja: »legjobb és — olvashatatlan szó van közé szúrva — varrógép. Ha jó nem lesz, költségemen visszaveszem.« Máshol ez áll: »Csakis azon fizetések ismertetnek el, melyek közvetlenül a szállító ezógkez küldetnek.« Az a jó polgárember mindjárt egy kis váltót is adott és elmentek az urak. Most mi történik ? Megérkezik egy varrógép, mely már GyőrszentIvánról és nem is Pestről jött, s a melyet egy Stefanics Márton nevű ur nem fogadott el, sőt az 7 korona 95 fillér fekbérrel is meg volt terhelve. Ezt a rozoga gépet ez a szegény ember sem fogadta el, hanem visszaküldötte. Sokáig nem kapott választ. Én sürgönyöztem a főkapitánynak, hogy lótezik-e ez a czim, mire azt a választ kaptam, hogy ezen czim alatt nem létezik gépraktár. Végre kap a vasúttól értesítést az a polgár, hogy a czég nem jelentkezik a gép átvételére. írnak ennek a czégnek, nem felel. Erre ir ez a polgárember egy másiknak, a ki figyelmeztette, hogy most már nekem tartozol, mert én ettől és ettől az úrtól a váltódat megvettem; ennek ir, hogy »miután most önnek tartozom, szíveskedjék legalább tudatni, hogy ez az ur hol lakik, mert bár nyomott levélpapirosai is vannak, még sem válaszol.* Erre ir a másik czég, a kinél a váltók vannak, hogy ez az ur itt és itt lakik. Ir erre a czimre, mire kap egy levelet, hogy ha fizet 30 koronát és visszaküldi azt a hasznavehetetlen gépet, akkor ők lesznek szívesek egy jó gépet küldeni. Mit csináljon most ez a szegény ember? Hogy a váltót meg kell fizetni, avval én tisztában vagyok és meg is ígértem, hogy mivel nagyon sajnálom, ki fogom segíteni a dologból. Hogy mégis nyilvánosságra hozom ezt, annak egészen más czélja van. Ebből a csomó iratból azt látjuk ugyanis, hogy az a szegény nép még ma is mindenféle úton-módon rossz kezekbe kerül és ha neki nincs támasza, az a 25 frt. még 125 írtjába kerülhet. (Igaz! Ugy van!) Ezért felhívom az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét arra, hogy ezen 1900: XXV. t.-czikk nem elég szigorú; legyen kegyes gondoskodni, bogy ez a törvény megszigorittassók, s különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ha ily fontos törvényt a nép részére megalkotunk, az hirdettessék ki a körjegyzők utján a falukban, mert még ma sem tudja azt az emberek legnagyobb része, hogy egy ily üdvös törvény egyáltalában meghozatott. Ezenkívül nagyon fontosnak találnám, ha az igen t. kereskedelmi miniszter ur felvenné tervezetébe azt is. hogy minden néven nevezendő utazó ügynök tartozik vagy a községi elöljáróságnál, vagy városokban a polgármestereknél jelentkezni és a falusi emberek csak a jegyző vagy az elöljáróság előtt köthessenek ügyleteket, s csak az igy kötött ügyletekből kifolyó felelősség legyen azután jogos. Arra is nagyon kérem a t. miniszter urat, tekintve, hogy itt szegény emberről van szó, a ki ezt a dolgot nem bolygathatja, mert rémítő pénzébe kerülne, legyen kegyes átvenni ezeket a különféle okmányokat és hivatalosan megvizsgálni az ügyet, ki a bűnös, s ha megfogták a bűnöst, azt megbüntetni, hogy például szolgáljon. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert én nem vagyok elfogult, én ebben kettős czélt látok elérve, először azt, hogy azt a szegény népet, mely minden oldalról rászorul az oltalomra, megvédelmezzük, másodszor, hogy azt a tisztességes utazó ügymököt megvédjük, s neki az őt megillető tiszteletet és renommét biztosítsuk, mert ha egy-két ember csinál ilyen visszaéléseket, akkor a tisztességes résznek is kijut az ódiumból bizonyos osztályrész, már pedig ezeknek védelméről is kötelességünk gondoskodni. Tudva, hogy a jelenlegi kormány szivén hord minden bajt, minden osztálykülönbség nélkül, kis emberét, nagy emberét, s ezt tényekkel bizonyítja lépten-nyomon, és iparkodik minden nyílt sebre orvoslást találni, vagyok bátor a t. kereskedelemügyi miniszter ur őnagyméltóságához tiszteletteljesen a következő ínterpellácziót benyújtani (olvassa/: »Interpelláczió a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urnak arról, hogy daczára az 1884 : XVII. t.-czikk 50. §-át módosító 1900 : XXV. t.-ezikknek, még most is történnek visszaélések a megrendelések gyűjtése körül? 2. Ha van, ugy tisztelettel kérdem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, vájjon szándékozik-e a visszaéléseket elfojtani és e czélból szigorú törvényes eszközökről gondoskodni ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. A legközelebbi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)
