Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

:vn) 'iH. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. tanulmány tárgyává teszik, nem azért cselekszik, mintha a kultúrának sokkal nagyobb kifejlettségét más országokban nem találhatnák meg, hanem csupán és kizárólag azért, mert azt akarják látni, arról akarnak meggyőződést szerezni, hogy a nyugati kultúra mikép nyilatkozik meg egy keleti jellegű nép közéletéhen. (Helyeslés jobbfelöl,) Ez az a kiindulási pont, melyet keleti missziónk megbirálásánál elfoglalnunk szükséges. Fényes perspektíva nyilik e misszió teljesítése körül Magyarországnak. E hivatását betölteni nemcsak történelmi feladat, hanem a különféle politikai és társadalmi alakulások bölcs előrelátásában az önfentartási ösztönt is jelenti és mint minden okos és czéltudatos szellemi törekvés, bizonyára gazdasági előnyös következményekre is vezet. Az igaz, hogy Keletnek kultúrai, gazdasági meghódítása körül hatalmas népekkel versenyzünk, de ez ne aggaszszon bennünket. Magyarország nemcsak geografiailag van előnyben, hanem azért is, mert kultúrája a Kelet igényeihez simított jellegénél fogva sokkal inkább számithat befogadásra a Keleten, mint a távollevő nyugati nagy népeknek sokkal távolabb álló kultúrája, és mert a magyar nemzet faji jellegénél fogva általánosságban rokonszenvre talál a Kelet népei közt és a magyar kultúra haladása egyszersmind a népek szabadságának haladásával is egyértelmű. Mentül lelkesebben és tudatosabban fogunk tehát ezen feladatunk teljesítéséhez, annál inkább kezünkbe veszszük annak a kulcsát, hogy a közélet átalakulása Keleten Magyarországnak kedvező irányban és formában történjék. Azt mondhatják, hogy nem vagyunk eléggé erősek ahhoz, hogy a keleti népek kulturális vezetésére vállalkozhatnánk. Igen ám, de ez nem függ egészen tőlünk. Egy élő organizmust nem lehet korlátok és abroncsok közé szorítani, mert vagy az abroncs szakad, vagy az élő organizmus senyved el. Az az élő áramlat, mely rajtunk keresztülmegy nyugatról kelet felé, bennünket akarva, nem akarva részesévé tesz a keleti és nyugati kultúra egybefolyásának és a népek alakulásának tényezőjévé avat. Habár nagy közgazdasági hatalmat nem viszünk magunkkal, egyet mindenesetre magunkkal fogunk vinni és ez az ezeréves Magyarországnak szabadságot lehelő, üde tradicziója. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Nem hódításokról van szó, a hóditások nem tartoznak Magyarországnak aspirácziói közé, de különben is a hóditások nem mindig a legalkalmasabb módjai annak, hogy a hóditó nép részére a hatalmi, gazdasági és egyéb befolyást biztosítsák; hanem csupán arról van szó, hogy a természetes magyar kulturális hatás ébrentartása által a közéleti szervezkedést Keleten a magyar állameszmével állandó összhangzásba igyekezzünk hozni. Közel van a Kelet hozzánk, és mégis távol van, mert kevéssé közeledünk feléje. Van egy arab közmondás, mely azt mondja : minden, a mi jön, közel van; csak a rideg mozdulatlanság távolítja el az embereket és a tényeket egymástól. Közelednünk kell tehát a Kelet felé és a hány lépést teszünk feléjük, biztosak lehetünk, hogy ugyanannyit tesznek ők felénk. Ezen érintkezést a keleti népekkel, különösen értve a mohamedánságot, régente karddal tartottuk fenn. Ma mások a fegyverek, melyekkel az érintkezést fenn kell tartanunk és ezek a kulturális fegyverek. Azok a népek, a melyek véres harezok idején vezérletünk körül csoportosultak, bizonyára nem fognak elmaradni tőlünk most sem, mikor a modern haladás békés kampany-jára készülünk, mikor a Kelet népeiben nem ellenfeleket, hanem érdektársakat keresünk. (Tetszés jobbfelöl.) Az állami élet minden ágazatának külügyi vonatkozásai is vannak, Akár közlekedési, akár igazságyügyi, akár kultusz-, akár bármely ágazata a közéletnek külső vonatkozásokkal is bir. Ezért nagy tévedés azt hinni, hogy az állami élet azon területeinek gondozását, a melyek a magyar állami és nemzeti eszme kidomboritását czélozzák, abszorbeálják azok a törvényes intézkedések, melyek Ausztria és Magyarország között közös ügyet képeznek. Ezért nem is lehet az államot és annak belső életét a külsőtől mereven elválasztani. Midőn keleti érdekeink intenzív ápolását sürgetem, önként eloszlik szemeim előtt az az ellentét, a mely mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeink közt támadni látszik ; mert mig mezőgazdasági érdekeink tendencziája Nyugat felé irányul, addig ipari és kereskedelmi érdekeink figyelmünket Kelet felé terelik. Az tagadhatatlan tény, hogy az uj vasúti létesítmények által némi tekintetben versenytársakat fogunk látni Keleten egyik-másik téren, mert az újonnan létesült vasutak a mezőgazdasági terményeket Európa számára hozzáférhetővé teszik; de az bizonyos, hogy ezek a vasutak sokkal nagyobb mértékben fognak használni a mi ipari és kereskedelmi érdekeinknek, mint a mennyi kárral járhatnak ezen verseny következtében a mezőgazdasági téren. A keleti államoknak, különösen a török birodalomnak hiányoznak a feltételei ahhoz, hogy kellő ipar létesülhessen nála, bárha önálló vámterülete is van. A modern kultúra pionírjai tehát az ipar és kereskedelem terén a Keleten nyílt kapukat fognak találni. Nem kizsákmányolási politikáról van szó; hiszen a mai modern államok egyike sem kapható arra, hogy kiszipolyozni, kizsákmányolni engedje magát más állam által. A nemzetközi morál lassú lépésekkel ugyan, de biztosan követi a magánélet tranzakcziójának morálját; de ha nem kizsákmányolási politika az, melyet bázisul veszünk jövendő keleti operácziónknak, ügyelni kell arra, hogy a bizalmatlanságot oly intézkedésekkel fel ne keltsük magunk iránt, a mely intézkedések a török birodalomnak mai kötött helyzetét okozzák. Jól