Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

48. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. 321 tudják, a kik figyelemmel kisérik a török birodalom sorsát, hogy a török birodalom kereskedelme és ipara az u. n. kapitulácziók által igen kötött helyzetben van. Ezek régi engedmények, melyeket régi fejedelmek juttattak bizonyos előnyök fejében és rekompenzáczióul az ott kereskedő nyugoti államoknak. Ezen kapitulácziók teljesen megkötik a kezét a kereskedelem terén, mert olyan kedvezményeket biztositanak az ott működő idegen kereskedőknek, a melyek a mai gazdasági akcziók keretébe egyáltalában nem illenek bele. A midőn tehát mi kelet felé a kölcsönös érintkezésre a kezdeményezést megtennők, mindenesetre épen ellentétben a kizsákmányolási politikával, arra kellene súlyt helyeznünk, hogy a török állam is éppúgy, mint a többi állam, a nemzetközi általánosan elfogadott kereskedelmi elyek alapján, mint egyenjogú fél fejthesse ki tevékenységét. Egy ilyen kezdeményezés Magyarország részéről, a mely harczokban is kezdeményező volt annak idején, különösen jó hatású volna a kereskedelem fejlesztése tekintetében, a bizalmat irántunk különösen felkelteni alkalmas lenne, és egyszersmind egyengethetné útját a valódi helyes megértésnek, a mely alapja a további gazdasági érintkezéseknek. (Helyeslés jobbfelöl.) A Kelet és a Nyugat kultúrája különböző lévén, természetes, hogy egy ilyen kulturális akczió nagy előkészületeket igényel, A Keletnek felfogása akár az államról, akár a vallásról, a nemzetiségről, a jogról egészen ellentétes a mi nézeteinkkel. Ennélfogva az ő közéletük — és magánéletük — berendezkedése is egészen más, mint a milyen az európai nyugati közélet berendezkedése. Akkor, mikor mi kölcsönös és sürü érintkezést keresünk a Kelettel, természetes, hogy nekünk első sorban a Keletet alaposan meg kell ismernünk, és másodszor módot kell nyújtanunk arra, hogy bennünket is jól megismerjenek. (Helyeslés.) Vannak ugyan intézményeink Magyarországon, a melyek ez irányban tevékenykedtek, mint pl. az egyetem, a keleti kereskedelmi akadémia, melynek tudós tanárai mindent elkövetnek arra, hogy a Kelet viszonyait nálunk megismertessék; ott van azután legújabb intézményünk, a melyet a kereskedelemügyi miniszter ur létesített, a kereskedelmi szaktudósok intézménye. Mindez hathatósan elősegíti a népek kölcsönös megismerése által azoknak a feladatoknak a megoldását, a melyek bennünket Keletre utalnak. De még inkább kell fejleszteni azokat az intézményeket és pedig az összes gazdasági intézményeknek, a kereskedelmi kamráknak olyan berendezése által, a melyek a keleti operácziókat alkalmasabbakká és sikeresebbekké tehetik. Mert nem az a nehézség, hogy a Keleten nincs kultúra, nincsenek kölcsönös érintkezések, mert igenis van kultúra, csakhogy az más, mint a mienk és a mely a kultúra nivellirozó tendencziájának ellene működik, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. Hogy milyen tág tér nyílik ebben a tekintetben a mi működésünkre, azt csak egy kisebb körülmény is igazolhatja. Egy velünk barátságos viszonyban levő dunai állam biztosító társulatának czégtáblái a Keleten majdnem minden házon megtalálhatók. Én a Keleten már nagyon sok várost bejártam, de egyetlenegy hazai intézet működésének nyomát sem voltam képes felfedezni, Angolország, Németország és különösen Francziaország nagyszabású intézeteket létesítenek nemcsak a saját országukban abból a czélból, hogy megismerhessék a Kelet népét, hanem az illető keleti empóriumokban magukban is és az ott létesített intézetek igen élénk összeköttetést tartanak fenn az anyaország hasonló törekvésű intézeteivel, s ennélfogva sokkal hathatósabb módon bírják ott kereskedelmi és egyéb érdekeiket érvényesíteni, mint mi, a kik sokkal közelebb volnánk hozzájuk és a kik simított keleti vonatkozású kultúránknak jellegénél fogva sokkal inkább lennénk erre alkalmasak. Mindenesetre uj relácziók teremtése az, a mit én jelen felszólalásommal czélzok és ezen uj relácziók létesítése által megszülendő erős nedvkeringés lesz az, a mely táplálni fogja azt a munkahiányt, a, mely munkahiányban ma Magyarország munkáskezei szűkölködnek. Hiszen az Alföldön magában is, a mely Alföld pedig az ország Kánaánjának tekinthető, szomorú látványt nyújt az, a midőn életerős, munkakéjjes és munkakedvvel bíró embereket látunk, a kik az évnek hosszabb szakában kénytelenek pihenni, mert semmiféle munkájuk nincsen. (Ugy van! Igaz!) A mit az előbb felszólalt igen t. képviselőtársam, Szalay László mondott, uj gazdasági és kereseti források teremtése az. a miről gondoskodni kell. Ez az a tér, a mely a leghatályosabban fogja visszafizetni mindazon befektetéseinket, a melyeket ez irányban teszünk. (Helyeslés jobbról.) Ha azt nézem, t. képviselőház, hogy az Ausztriával való kajscsolatok mennyiben engedik meg az ilyen nagyobbszabásu akczió kifejtését, akkor azt látom, hogy Ausztriával való közösségünk e tekintetben egyáltalában különös jelentőséggel nem bír vagy ez elé akadályokat nem gördít. (Halljuk! Halljuk!) Ausztriával való közösségünknek hatalmi, kulturális és gazdasági kihatása van. Ha a hatalmi részét tekintem az Ausztriával való közösségünknek, akkor azt látom, hogy — a hatalom és hatalmi élet alatt értem két önálló és egymástól nem függő állam hatalmi eszközeinek az összetételét,— ebben a tekintetben inkább megerősödésre, mint gyengülésre számithatunk. Az bizonyos, hogy a közös hatalmi eszközöknek a magyar állameszme szolgálatában kell állaniok, és mindaddig, a míg ezen feladatának megfelel, a közösségnek ezt a részét bolygatni egyáltalában feleslegesnek tartom. Ez a gondolat az ethikai alapja a közös védelemnek, ugy a mint azt annak idején a kiegyezést megalkotó nagy hazafiak kontemplálták. 41