Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

48. országos ülés 1002 február 7-én, pénteken. 319 hessük. (Helyeslés. TJgy van ! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) E kérdést illetőleg a közös vámterületnek hivei azzal érvelnek, hogy az önálló vámterületnek létesítése nagy gazdasági rázkódtatásokat idézne elő; hogy ez ugrás volna a sötétbe, a melynek következményei beláthatatlanok, hogy az annak létesítésével járó nagy rázkódtatás az országra nézve káros hatással volna. Sőt a t. túloldal egyik tekintélyes tagja az önálló vámterület létesítését egyenesen szerencsétlenségnek nevezte, egy fiatal óriása jjedig legközelebb öngyilkosságnak mondta. (Derültség és mozgás a szélsőbal-oldalon.) Én arról vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ez a felfogás egyáltalában nem helyes és nem jogosult. Sőt nem tartom kizártnak azt sem, hogy a kik az önálló vámterületnek létesítését a leghevesebben ellenzik, talán nem is a most vázolt szempontokból indulnak ki: hanem ellenkezőleg a t. túloldal és a kormány álláspontját inkább arra a körülményre vélem visszavezethetőnek, hogy a mi alkotmányos életünk csak egy festett kép, pictus masculus, melyben lényeg, erő és tartalom nem található, s hogy nálunk nem az történik, a mi a nemzet érdeke, a nemzet akarata, hanem annak kell megtörténnie, a mit a nagyhatalmi álomnak, Ausztriának érdeke parancsol. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a valódi oka annak, hogy a t. kormány az önálló vámterület létesítésétől oly állhatatosan vonakodik, hogy annak következményeit oly sötét színekkel ecseteli, nem gondolván meg azt, hogy ennek az álláspontnak hirdetésével Ausztriának különben is fokozott és kielégíthetetlen kapzsiságát csak növeli és hogy csak egy némileg is méltányos kiegyezés lehetőségét kizárja. Minthogy pedig engem ezen kérdésben nem melléktekintetek, hanem tisztán és egyedül a nemzet érdeke vezérel, ebből a szempontból az elő.illható átmeneti nehézségek daczára is^ az önálló vámterületnek vagyok a hive, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) és annak létesitésére törekszem egyrészt azért, hogy a nemzet közgazdasági jövőjét ekképen biztosithassuk, másrészt, hogy ez által a teljes függetlenség kivívására az első jelentős lépést megtehessük. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben a hitben és meggyőződésben természetes, hogy nemcsak nem támogathatom azt a politikát, a mely sem az önállóság helyreállítására, sem a nemzet és a polgárok anyagi helyzetének javítására nem törekszik, hanem most, az uj ezredévnek hajnalán, teljes szívvel és lólekkel, teljes odaadással és lelkesedéssel csatlakozom ahhoz a politikához, a mely a közgazdasági és közjogi teljes függetlenség zászlaja alatt (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) egyedül képes biztosítani azt, hogy utódaink majdan az ezredév alkonyán büszkén elmondhassák, hogy él magyar, áll Buda még. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Krecsmarik J ános! Krecsmarik János: T. ház! Az állam költségvetésének nemcsak az állam belső életére van kihatása, hanem tudvalevőleg különböző vonatkozásokkal bir kifelé is. Midőn tehát Magyarországnak állami költségvetését tárgyaljuk, szem előtt kell tartanunk az összes mozzanatokat, a melyek az államnak minden irányú megerősödését czélozzák, és ennek a megerősödésnek feltételeit, eszközeit a jelen költségvetés keretében, illetve azon szellemben, a mely a költségvetést áthatja, kell keresnünk. (Zaj. Elnök csenget.) A midőn tehát Magyarország belső berendezését erősiti, ez a külső vonatkozás is erősödik, mert a midőn Magyarország, mint az európai államok tagozatának fontos része, belsőleg berendezkedik, ezen belső berendezkedésében egyszersmind preczizirozza álláspontját és törekvéseit kifelé is. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Jelen felszólalásomban a magyar belpolitikának ama feladataival óhajtanék röviden foglalkozni, a melyek hazánknak különösen keleti viszonylatai tekintetében és ezek kifejlődése tekintetében némi megszivlelést érdemelnek. (Halljuk! Halljak! a jobb- és a baloldalon.) Magyarország feladatát sok tekintetben földrajzi helyzete is állapítja meg. Magyarország a Nyugat és Kelet érintkezéseinél van; ennek a körülménynek nemcsak geográfiai jelentősége van, hanem jelentősége van különösen azért, mert a nyugati kultúrának végpontjai Szent István birodalmának határán vannak. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk l a jobbés a baloldalon.) A midőn tehát az ország ezen fekvéséből és ezen hivatásából kifolyólag figyelmet fordítunk az országnak a keleti fejlődésre, vonatkozó feladataira, szem előtt kell tartanunk azt, hogy ezelőtt századokkal a kultúrának iránya keletről nyugat felé volt, ma pedig a kultúrának tendencziája a megfordított, t. i. nyugatról kelet felé terjedő, és ezen útjában találja Magyarországot, melyre ebből kifolyólag missziókat hárit. Nemcsak azért, mert geografiailag, mint ismétlem, határos a Kelettel, hanem különösen azért, mert épen a magyar nép volt az, a mely a legfényesebben oldotta meg azt a feladatot, hogyan lehetséges a faji jelleg fentartásával a Nyugat szellemi vívmányait is magába szivni. (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar kultúrának különös értékét tehát nem e kultúrának abszolút mivoltában kell keresni , hanem igenis abban a tényben, hogy a nyugati közszellem vivmányai Magyarországon átdolgozás alá kerülnek, és így mennek tovább keletre, (Igaz! TJgy van! a jobb- és a báloldalon.) Egy neme a kikészitési eljárásnak ez, hogy közgazdasági kifejezéssel éljek, a mikor a nyersjavakat nyugatról veszszük, és kellő preparáczió után továbbadjuk keletre. Midőn tehát a keleti népek kultúránkat