Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. 25 elás — épen ma volt róla szó — a katonaság. (TJgy van! TJgy van! Halljuk-! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én a fiamat megtanítom arra, hogy a te hazád Magyarország, a te színeid a piros, fehér, zöld, a te uralkodód a király és a te nyelved a magyar. És akkor bevonul a feketesárga kaszárnya sáros udvarára és a legelső kis hadnagy, a ki talán most jött ki a kadétiskolából, alig 19 éves, Bittér von Krancsenkruncsek a sárba beletiporja azokat az ideálokat, a melyeket én beleoltottam (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és azt mondja neki, hogy: a te színeid a fekete-sárga, a te nyelved a német, a te uralkodód a császár, a te hazád Osterreich. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A törvény megtartására kell tanítani! Rákosi Viktor: És akkor hozzám jön és azt mondja nekem: Atyám, a te álláspontod nem helyes, te legjobb esetben csak álmodozó vagy, a ki önmagadat és engem is csak ámítasz, mert az a gyengébb álláspont, a melyet te hirdetsz és az az erősebb, a melyet a hadnagy ur hirdet, mert a tiédet lehet hinni, követni, vagy nem, az mindegy, de ha az övét nem hiszem, akkor börtönnel és puskatussal büntetnek. (Hosszan­tartó élénk tetszés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról.) És akkor kibontakozik előttem, — mert ez thémámhoz tartozik — a germánizáczió egész hatalmas skálája, a zenith és a nadír, a hadse­reg és a sängerei. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Népszerüséghajhászás, semmi egyéb! (Zaj.) Rákosi Viktor: Ez az igazság. Én tudom, hogy a miniszter urnak ez schmarn, de ezt már megszoktuk tőle. (Folytonos zaj.) Pichler Győző: Rákosi már népszerű tíz év óta, nem kellett ahhoz képviselőnek lennie, meg­szerezte ő már magának a népszerűséget! (Foly­tonos zaj.) Rákosi Viktor: Én azt mondom, ennek a le­lánczolt magyar Prométheusznak, hogy ha ezt a kétfejű sast nem tudja leütni, a mely a szivét mardossa, legalább ezeket a sängerei-férgeket rugdalja szét. (Elénk helyeslés és tetszés a szél­söbaloldalon.) A másik, a mi szintén thémámhoz tartozik, a magyar nemzeti főváros, a mely oly fogalom: egy millió magyar lakossal tiszta magyar nem­zeti főváros, a mely minden magyar embert méltán lelkesíthet, mert hogyha ezt megvalósít­juk, ez a magyar fajnak örökkévalóságát jelenti, még akkor is, hogyha Buda várában Skobeleff tábornok parancsol. De ettől még nagyon messze vagyunk, mert az iskoláinkban németül taníta­nak, templomainkban németül és tótul prédi­kálnak, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) kereskedőink egy része üzleti könyveit németül vezeti (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és Budapesten mindenki tud németül, még a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. H. KÖTET. | legutolsó hordár és kocsis is, egyszerű emberek, I nem is a kaputos emberek. A magyar honvédség i németül levelez. Lengyel Zoltán: A honvéd hadapród iskolá­I ban is németül tanítanak! Rákosi Viktor: Szóval, itt a magyar és a i német kultúra egyensúlyban tartják egymást, s megeshetik, hogy az egyensúly a német kultúra ! javára felbillen, Ha Magyarországon a német | kultúra nem fog nagyobb szerepet játszani, ! mint pl. Németországban vagy Olaszországban l a franczia kultúra, akkor mi is máskép beszé­| lünk. Nálunk a müveit ember kétnyelvűvé válik, táplálja a német kultúrát épugy, mint a magyart és igy a saját kultúráját csak fél erővel tudja szolgálni. Ennek az állapotnak a megjavítását is kívánjuk és ezt alulról kell kezdenünk. (Helges­j lés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Hiszen a világon sehol sincsen jobb dolga j egy német vállalkozónak és egy germán schlara­fiás hivatalnoknak, mint Budapesten. Elmondom, hogy Budapesten miből áll egy igazgatónak a napi élete. Béggel felkel és kávéja mellett ott találja a német újságot. Azután bemegy a hiva­talba és akkor a németül tudó magyar hivatal­nokok, de rendszerint német hivatalnokok segít­ségével is tökéletesen eligazgatja a bank, vagy a vállalat dolgait, átnézi az üzletkönyveket, a melyek természetesen szintén németül vannak megírva. Azután elmegy délben a vendéglőbe ebédelni, német étlapot kap a kezébe és a borfiutól a fizető pinczérig mindenki a legszebb lerchenfeldi nyelven szól hozzá. (TJgy van ! TJgy van! a szélső­balon.) Délután azután elmegy a klubjába vagy kaszinójába ós ott természetesen mindenki németül beszél és kalábriászozik vele. Mert mi nemcsak a hármasszövetség kedvéért, hanem egy négyes kalabriász kedvéért is képesek vagyunk németül beszélni. (Derültség és tetszés a szélső­balon.) A hordár is németül beszél vele. És igy j miután az igazgató fáradalmas napi munkáját elvégezte, este azután elmegy a Tátra-mulatóba ; és a mikor ott azt látja, hogy a fiatal, még fejletlen gyermekifjukat mint verik véresre és dobálják ki hatalmas dijbirkózók, azt kérdezi a pinczértől: kik azok a fiatal emberek ? a pinczér azt mondja: azok a magyarok. Erre az igazgató szivarjából hatalmas füstkarikákat fújva, azt feleli: Hja, miért jöttek ide Ázsiából. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) Ezek után még hátra volna az, t. ház, hogy az énekes varieté-kávéházak programmját, darab­jait ós költeményeit ismertessem. (Felkiáltások 'jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Ez egy kissé ké­nyes dolog. Ezt legfeljebb zárt ülésben lehetne előadni, a mi pedig sokkal nagyobb feltűnést kel­tene, hogysem arra érdemes volna. Igen, ha birnók Dickensnek mély emberszerető humorával vagy Dostojevski sötét színezésével, és Zolának ke­gyetlen objektivitásával, a mely tulajdonságok mind szükségesek az ily előadáshoz, akkor talán mernék belebocsátkozni és vállalkoznám rá! Igy 4

Next

/
Thumbnails
Contents