Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

312 48. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. juk! Halljuk!) A választ váró interpellácziók 3. száma alatt az én csekélységem által még múlt év deczember 12-én előterjesztett interpelláczió van feljegyezve. Én magam, midőn ezen interpellácziót a t. belügyminiszter úrhoz intéztem, kértem, hogy ne adjon nekem végleges választ, mert beláttam, hogy a t. miniszter urnak szüksége van arra, hogy alapos informácziókat szerezzen az illető tisztviselők felől, esetleg vizsgálatot rendeljen el és igy ezen vizsgálat eredményéhez képest adhassa meg a ház előtt a választ. Azóta két hónap múlt el és a t. belügyminiszter ur a házszabályok 204. §-ában előirt kötelezettségnek — hogy 30 nap lefolyása alatt nyilatkozni köteles — eleget nem tett. Mindazonáltal én nem szólaltam volna fel, ha Nyitramegyében ujabb, igen erős visszaélések nem fordultak volna elő a Zsámbokréten megejtendő választások körül. (Halljuk! Halljuk!) A. t. belügyminiszter ur nekem előlegesen olyan választ adott interpellácziómra, hogy kénytelen voltam elfogadni azt, a mit a t. belügyminiszter ur mondott, mert az helyes és igaz volt, mert az tökéletesen kielégített. A szavak tehát megnyugtattak, sajnos azonban, az eredmény, a tények, a legkevésbbé sem megnyugtatók. Már akkor bátor voltam az igen t. belügyminiszter urat figyelmeztetni, hogy az a furcsa nevű furcsa ur, kit oda mint főispánt kinevezett, nem alkalmas arra, és hogy ott az előbbi Bánffy-rendszer fog feléledni újra és mégis daczára annak, hogy a t. miniszterelnök ur itt ünnepélyesen megígérte, hogy ő nem helyesli azon tetteket, — ha valóban megtörténtek, melyeket én előadtam, daczára annak, hogy megígérte nekem, hogy vizsgálatot fog elrendelni '_és utána fog járni a dolognak, Nyítra megyében azóta az állapotok még rosszabbak. A nyitra-zsámbokréti kerületben e napokban fog megtörténni az országgyűlési kéj>viselőválasztás. Az illető kerületet ellepték a hivatalnokok és körjegyzők. A főispán maga is ott jár, terrorizál; az alispán, a főszolgabirák zaklatják a népet, a miből azt látom, hogy vagy nem volt őszinte a t. miniszter urnak a nyilatkozata, a melyben kételkednem addig, a mig meg nem vagyok az ellenkezőről győződve, nem szabad, vagy pedig — a mit én már régebben mondtam -- igaz az, hogy a t. belügyminiszter ur rendelkezéseit nem hajtják künn végre, mert ha az ezen interpelláczióra adott válaszát azok a hivatalnokok szem előtt tartották volna, azt komolynak vették volna, azok a dolgok, a melyek most ÜSTyitra-Zsámbokréten történtek, nem történhettek volna meg. E miatt vagyok bátor felszólalni és kérni a t. miniszterelnök urat, mint belügyminisztert, méltóztassék tájékoztatni minket, hogy mikor lesz szives ezen interpelláczióra felelni ? Engedje meg még a t. képviselőház, hogy még csak egyre hívjam fel nagybecsű figyelmüket. A nyitra-zsámbokréti választásra egy olyan választási elnököt választottak, a ki már most kijelentette, hogy ezen téli hidegben a választás alkalmasint még éjfélen tul is el fog tartani, daczára, hogy két bizottság működik, daczára annak, hogy csak 1400 szavazó fog leszavazni. Azért én már most figyelmeztetem a t. házat, hogy lássák, mily módon járnak el a nemzetiségek által lakta vidékeken, és itt hivatkozom a tegnap felszólalt Hódossy Imre t. barátomra, a kinek felszólalását az utolsó betűig mindenben aláírom és helyeslem, akinek végszavai ugy hangzottak, hogy egy jó adminisztráczió és helyes bánásmód a felvidéki elemet teljesen megnyeri a nemzet számára, de ily eljárással, ily választási elnökkel, a ki már magának babérokat szerzett a nyitra-zsámbokréti kerületben elkövetett krudelitásai által, uj rendszert inaugurálni nem lehet és nem lehet azt a népet, a mely jámbor, szelid, törvénytisztelő, az által megóvni nemzetiségi izgatók ellen, hogy ha a tisztviselők ekként járnak el. Ismétlem tehát kérésemet, hogy mikor fog a t. belügyminiszter ur interpellácziómra felelni? (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A t. képviselő urnak abban teljesen igaza van, hogy a házszabályok 204. §-a értelmében előirt határidő attól a naptól fogva, mikor azt a bizonyos interpellácziót hozzám intézni méltóztatott, elmúlt, bár két hónap még nem múlt el a kalendárium szerint. Rakovszky István: Öt nap hiányzik! Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak konstatálom, hogy nem mulfc el. Azt is kell azonban konstatálnom ós talán igazolásomra szives lesz a t. ház e körülményt a megítélésnél latba vetői, hogy azinterpelláczió megtétele után a ház 30 napig ülést nem tartott és igy ez a 30 nap talán nem számitható be abba az időbe, a melyet a házszabályok előírnak oly rigorózusan, mint a mikor a ház folytonosan, naponkint tárgyal. Eri azonban nem szántszándékból halasztottam el az interpelláczióra adandó válaszadást. Én akkor is kijelentettem, mikor az előzetes választ adtam, hogy szívesen meg fogom adni az érdemleges választ, mihelyt azon adatok birtokomban lesznek, a melyek szükségesek a kérdés megvilágítására. Ez azóta megtörtént. A jelentések beérkeztek és igy kellőleg informálva vagyok. Ha én nem válaszoltam a budgetvita megkezdése óta, annak egyszerűen az az oka, hogy az amúgy is meglehetősen hosszú vitát, — de ezt nem szemrehányásképen mondom, mert szívesen látom, ha minden oldalról kellőleg megvitattatik a költségvetés — ismétlem, hogy a már úgyis hosszura nyúlt költségvetési vitát, mely már úgyis többször félbeszakittatott, nem akartam ezzel is félbeszakítani, miután ez nem aktuális, hanem egy elmúlt választás kérdése. Miután azonban a t. képviselő ur erre súlyt helyez, bejelentem, hogy holnap megadom az interpelláczióra a választ. Ha előre tudtam volna, hogy a képviselő ur a válaszra súlyt helyez, ma is megadtam volna azt, ha az aktákat, a melyek ma nincsenek nálam, magammal hoztam volna.