Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-47

•

;

i-7. országos ülés 1902 február 6-án, csütörtökön. 307 Erdélyt félköralakban Teszi körül Románia. I Ott, a hol Románia végződik, a mely független királyság, ott kezdődik Besztercze-Naszód megyével az a román terület, a mely le egészen Krassó-Szörény megyéig és egészen Magyarországig tart. Ez erős pánczélként veszi körül Erdély magyarságát; Erdély magyarsága pedig kompakt, egységes és erős tömegben a Székelyföldön lakik csupán. A Székelyföld az a bástya, a mely a román nemzetiségi törekvéseknek erős gátja volt; a Székelyföldön törtek meg

r mindeddig a román nemzetiségi törekvések. Átlátták ezt a román nemzetiség vezetői és a gazdasági karcz, a társadalmi harcz e terület ellen indult meg. Uray Imre: Még sem csinált a kormány semmit sem! Sebess Dénes: E terület ellen indult meg az az elkeseredett küzdelem, a mely rövid idő alatt odafejlesztette a Székelyföld ethnografiai képét, hogy ma már az a Székelyföld nem többé kompakt terület, ma már át meg át van szőve román nemzetiségű lakosokkal, román nemzetiségű érdekkel, ma már a Székelyföldnek különösen a háromszéki területe, tökéletesen át van törve. (TJgy van! a szélsöbaloldalon) A leghatalmasabb tényező, t. képviselőház, e folyamat előidézésében a román nemzeti bankok voltak. (Igaz! TJgy van! a szélscibahldalon.) Az Albina, a mely 1871-ben alakult 1.200,000 korona alaptőkével, ma már 6.732,452 korona forgalmat mutat ki; 13,000 koronát adott jótékony czélra bevallottan, de töméntelen sok pénzt adott a zárszámadásokban ki nem tüntetett módon jótékony czélokra, a mely jótékony czélok alatt mindig a román nemzetiségi czélokat kell érteni. Ott vannak szövetkezve az Albinával a kolozsvári Economul, a gyulafehérvári Júlia, Deésen a Somesána, Bánffy-Hunyadon a Vladeasa, Balázsfalván a Patria, Eogarason a Furnica, Szászrégenben az Uresiana, Szászsebesen a Sebesiana, Szászvároson az Ardeleana, Tordán az Aresana, Zalatnán a, Zalathneana. Ezek a pénzintézetek szövetkeztek egymással; ezek a pénzintézetek egymással szövetkezve, egységes gazdasági czélt követtek s ez a czél arra irányult, hogy a Székelyföld kisajátittassék. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) E pénzintézetek azzal korántsem törődnek, hogy a román parasztosztályt, a román nyomorult földmivelő osztályt teljesen tönkreteszik. Ok nem azt akarják, hogy a román kisebb birtokososztályt lábrasegitsék, hanem középbirtokososztályt, intelligencziát akarnak maguknak, habár a román kisebb birtokosok romjain is, felépíteni; (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) elsősorban kitelepíteni a Székelyföldet és másodsorban román középbirtokosokkal betelepíteni, román intelligencziával; előrelátó politikával ebben látják ők azt, a mi Erdélyben a hegemóniát majdan számukra biztosítja. T. képviselőház! Olvassuk és halljuk, azok, a kik nemzetiségi kérdésekkel foglalkoznak és érdeklődnek e kérdések iránt, a nemzetiségi lapok irják, hogy Erdélyben uj román nemzeti párt van alakulóban; és lehetetlen a keserű mosolygást el íiem fojtanom akkor, a mikor azt látom, hogy ezt az eseményt némely oldalról politikai körök részéről is, mint oly eseményt ünneplik, mely közeledést jelent a román nemzetiségi párt részéről, a mely végre a megértéshez fog vezetni, a mely mindenesetre hazafias és rokonszenves jelenség. Hát, t. képviselőház, ez nem igy van. A románok elérkezettnek látják az időt arra, hogy a látszólagos jjasszivitásból tényleg„ átmenjenek az aktivitásba, politikai téren is. Ok elérkezettnek látták az időt arra, hogy most már, a midőn gondoskodtak az értelmi, a vagyoni alapról, felvegyék a politikai, a közélet minden terén a harezot az erdélyi magyar intelligencziával. Hiszen láttuk a legutóbb lefolyt törvényhatósági választásokon is, Szeben megyében, Besztercze-Naszód megyében, Hunyad megyében mindenütt a törvényhatósági választásoknál lépésről-lépésre nyomult előre a román elem. Az uj nemzeti párt alakulása korántsem jelenti a politikának a fordulását, hanem igenis jelenti a politikának intenzivebb voltát, előretörését, uj alapokon, de hasonló czélból való továbbkövetését. A kormányzati politika részéről az egyedüli helyes lépés az lett volna, hogy azt a területet, a mely a román nemzeti törekvések természetes gátjául szolgált, a gazdasági fegyverek minden nemével bőségesen ellássa. A mi nemzetiségi politikánk igen változatos rendszerekre tekint vissza. Volt oknélküli erőszak politikája, volt kapkodó, tervszerűtlen paktum-politika, de mindannyija megegyezett a mai nemzetiségi politikával, mely a legrégibb az összesek közül, mert azt már őseink hozták magukkal Ázsiából, t. i. a tétlenség, a semmittevés politikája, az ázsiai nyugalom politikája. Minden eddigi nemzetiségi politika megegyezett abban, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását csupán a nemzetiségek szempontjából tartotta szükségesnek, és nem abból az egyedül helyes szempontból, hogy azt a területet, népet, a mely a legintenzívebb támadásoknak van kitéve, erősítse, fejleszsze, s ugy gazdaságilag, mint kulturailag a védelem fegyvereivel ellássa. (Elérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én nem akarok részletesen kiterjeszkedni a Székelyföld bajainak felsorolására, hiszen lesz alkalmam és módom erre még rámutatni. Csak jelzem most, hogy a sürü népességű Székelyföldön a közgazdasági bajok ma oly égető sürgős megoldást várnak, a melyhez foghatót a magyar állam területén egyetlen vidék sem képes felmutatni. Hiszen közmondás, a gagyi székely mondja, hogy nem meri a földjét végigszántani, mert fél, hogy a túlsó fele felbillen : olyan kicsi az egész. Hogy mégis ezeréven keresztül tudta fentartani azt a földet a magyar állam számára, az igazán bámulatos, azt annak lehet tulajdoni39*