Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-47
806 47. országos ülés 1902 február 6-án, csütörtökön. ] 848-iki eseményeket. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Felolvastam, kimutattam azt, hogy a románok az Unióhoz teljes lelkesedéssel csatlakoztak, az Unió kimondását követő első időben. És mi volt ennek a következménye ? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az, hogy a bécsi kamarilla felvonult, a románok megtagadták ezt a csatlakozást és fegyvert fogtak a magyar állameszme ellen. Egyenesen Bécsbe vezethető vissza ez a mozgalom, onnét tápláltatott, egyenesen annak ösztönzésére törtek a románok a magyarok ellen és dúlt Erdélyben a leggyászosabb testvérharcz. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház, erre mutat egy még érdekesebb jelenség, a mely 1884-ben a nagyszebeni esküdtszék előtt lejátszódott. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon!) Baritiu, a hires román történetíró és agitátor állott az esküdtszék előtt és akkor mondta ő ezeket a nagyjelentőségű szavakat: »Mit fog a magyarság tenni, ha a Hóra és Kloska szelleme hússá és csonttá testesül és hárommillió nevében visszaköveteli az elrablott jogot, de nem a magyar kormánytól, hanem a felejthetetlen II. József dédunokájától ?« Mindezeket, t. képviselőház, bőven, részletesen, nagy történelmi tudással irta meg Jancsó Benedek. Nem újdonság ez, t. képviselőház, erre mutatnak mindazok, a miket előbb kifejteni szerencsém volt és a mit tapasztalhattunk Kolozsvárott, a hires memorandum tárgyalásakor, a mely memorandumot szintén Bécsbe szándékoztak a románok vinni és a magyar király korrekt közjogi felfogásának volt köszönhető, hogy a románok az osztrák császárnál meghallgatásra nem találtak. T. képviselőház! Bukarest piaczán ott áll Mihály vajda szobra. A szobor talapzatán ez olvasható: »Mihály vajda, a ki Moldva, Bukovina és Erdély fejedelme volt, a ki egyesi tett minden románok lakta területet.* Csináltak Erdélynek e vajda által történt gyászos emlékű elpusztításából nemzeti jelentőségű eseményt és annak kalandor hőséből csináltak nemzeti hőst, azért, hogy legyen megfogható ideálja e törekvéseknek, hogy legyen ideális hőse a dákoromán törekvéseknek. (TJgy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalion.) Bomániában a parlament pártjainak megalakulásában, a közélet, a társadalom minden tényezőjének csoportosulásánál főszerepet, előkelő szerepet, fontos, mondhatni, vezető szerepet az a gondolat visz, hogy hogyan, miként sikerüljön Erdélyt Magyarország területének megcsonkitásával Romániához csatolni. E fölött a tény fölött napirendre térni nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) A nemzetiségi törvény volt hivatva arra, hogy ezeket a faji elementáris folyamatokat törvényes korlátok közé szorítsa. A törvény létrejövetele báró Eötvös József ideális lelkületének és Deák Eerencz békülékeny szellemének volt köszönhető. Ez a törvény maga a legnagyobb naivitás, mert akkor, a mikor bevezető soraiban azt mondja, a mint azt itt Hódossy Imre t. képviselő ur részletesen ismertette, a mikor bevezetésében olyan tényeket konstatál, a melyek elévülhetetlen jogai a magyar nemzetnek, (Halljuk! Halljuk !) következő szakaszaiban meg olyan konczessziókat tesz, a melyeket megadni nem szabad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Hogy ez a törvény mennyire helytelen, hogy mennyire ellenkezett a magyar állami érdekekkel, de mennyire nem elégítette ki a nemzetiségi törekvéseket, a nemzetiségek követelményeit sem, azt az akkori nemzetiségi vita tanúsítja legjobban. Az összes nemzetiségek vezérei felálltak (Zaj. Elnök csenget.) és viszszautasitották a nemzetiségi törvényt. Felállott Mosonyi, a ki a románoknak, elismerem, hazafias vezére volt és ő hosszú beszédben kifejtette azt, hogy a román aspirácziók most egyelőre megelégesznek azzal, hogy külön nyelvvidékeket, külön nyelvterületeket kapjanak. Czélját ez a törvény nem is érte el, mert a'helyett, hogy hozzájárult volna ahhoz, hogy a magyar nemzeti állam konszolidásának legyen biztositéka, valóságos trójai faló lett, a mely becsempészni engedte a harczosokat a nemzeti állam bástyái közé, annak romlására. E törvény holt törvény, a mely csak arra alkalmas, hogy mint a temetetlen hulla szaga, megfertőztesse a nemzeti állam ideájának szent levegőjét. (Élénk tetszés a szélsöbaloldahn.) E törvényt el kell törölni, mert, t. kéjrviselőház, e törvény akkor, a mikor a nemzetiségeknek nyelvi engedményeket adott, akkor azt szigorú garancziákhoz kötötte, a melyek mindannyian oda konkludáltak, hogy legyenek a nemzetiségek i\ magyar nemzeti állam őszinte híveivé, törekedjenek a nemzeti állam kiépítésére. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a garancziát a nemzetiségek be nem váltották és ezzel elvesztették jogukat azokhoz a konczessziókhoz, a melyeket a nemzetiségi törvényben elég hibásan lefektettek. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalion.) A nemzetiségi törvény meghozatalának első politikai jelentősége a románok részéről a passzivitás kimondása volt. Ez a passzivitás jelszó; kifejtette ezt Papp József t. képviselő ur, hogy üres jelszónak látszik, mert hiszen a románok nagy tömege, állítom én is, soha nem gondolt a passzivitásra, mindig részt vett a politikai küzdelmekben, gyakorolta mindig választói jogát. De azért a passzivitás veszedelmes álarcz, t. képviselőház, mert ez álarcz alatt vitték bele a társadalmi erőket a politikai küzdelmekbe, az egyházat, az iskolát, a hitelrendszert, ez álarcz alatt működtek társadalmi erőikkel arra, hogy a magyar nemzeti állam egysége megbontassák. Hogy mennyire veszedelmesek voltak e törekvések Erdélyben, erre nézve legyen szabad rámutatnom arra az ethnografiai helyzetre, a melyben Erdély magyarsága van. (Halljuk!)
