Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. 23 Majd arra is válaszolok. Ismétlem, a honvédség mint önálló test működik és a honvédségbe van beosztva a közös műszaki csapat, nem pedig megfordítva. Világos tehát, hogy önállóan működik és egyik része és nem kiegészítő része a hadseregnek. Pap Zoltán: Rész, nem egész! Münnich Aurél előadó: Végül pedig Madarász József képviselő ur beszédére van egy megjegyzésem. Madarász József igen t. képviselő ur azt mondja, hogy azt hiszi, hogy ő az igazi magyar nép többségét képviseli, midőn felszólal. (felkiáltások a szélsöbáloldalon: Igaza van!) Hát nincs igaza! Madarász József: Én cBak hihetem! Münnich Aurél előadó: Én nem tudom, hogy mit ért az igen t. képviselő ur — a kit én nagyon tisztelek — ez alatt; a magam részéről nem tudom elképzelni és nem is ismerek igazi és igazibb magyart Magyarországon. A magam részéről azt hiszem, hogy Magyarországnak lakosai mind egyforma jó hazafiak és jó magyarok. (Mozgás és felkiáltások a szélsöbalan: Bár ugy volna! Akkor nagyon jó volna!) Konstatálom, hogy igenis vannak, lehetnek egy-egy helyen nemzetiségi mozgalmak, de azok abszolúte nem változtatnak a helyzeten, abszolúte nem vonnak le az egész lakosságnak hazafiságából csak egy jottát sem. Ezek alapján azt hiszem, hogy nem ő képviseli az ország többségét, hanem igenis azon képviselők, a kik ezen az oldalon ülnek (A jobboldalra mutat.) és ezen párthoz tartoznak. S valamint ez a többség elfogadja ezen törvényjavaslatot, épugy ajánlom én is a véderő-bizottság többsége nevében ezen törvényjavaslatot általánosságban való elfogadásra. (Elénk helyeslés jobbról.) Elnök: Következik, t. ház, a határozathozatal. (Zaj.) Méltóztassanak nyugodtan lenni, t. képviselő urak, mert a kérdés feltevéséről van szó. (Halljuk! Halljuk.!) A kérdést akként fogom feltenni: elfogadja-e a t. ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, szemben Tóth János képviselő urnak beadott határozati javaslatával ? Hozzájárul a ház a kérdésnek ekként való feltételéhez ? (Helyeslés.) Kérem tehát a t. ház azon tagjait, a kik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Zajos felkiáltások a szélsöbáloldalon: Hock! Hock!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadván, Tóth János képviselő ur határozati javaslatát mellőzi. T. ház! Miután az idő előrehaladt, azt hiszem, beleegyezik a t. ház abba, hogy áttérjünk az interpellácziókra. (Helyeslés.) Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, van szerencsém bemutatni Rakovszky István képviselő ur levelét, melyben bejelenti, hogy két kerületben választatván meg képviselőnek, az egyik, még pedig a nyitra-zsámbokréti kerület képviseletéről lemond. Tudomásul vétetik és az elnökség megbizatik az uj kéjrviselőválasztás körüli intézkedések megtételével. Van szerencsém továbbá bemutatni Tisza Kálmán. Abrudbánya városában időközi választáson megválasztott kéjiviselő megbízólevelét. Megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazoló állandó bizottságnak. Következnek az interpellácziók, és pedig első sorban Rákosi Viktor képviselő ur interpellácziója, a budapesti német énekes-kávéházak megszüntetése iránt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Rákosi Viktor: T. képviselőház! (Élénk, felkiáltások: Halljuk! Hátijuk!) Az a kérdés, a melyben én az igen t., de nem létező belügyminiszter urat interpellálni akarom, — nem tagadom — kissé kényes természetű. Kényes pedig azért, mert igen könnyen hamis mederbe terelhető. Ezt a hamis mederbe való terelést meg is próbálták sokan, a kik, tudja Isten, miféle okokból, vagy talán csak ellentmondás! viszketegből az ifjúságnak a vari été-kávéházak német előadásainak megszüntetését czélzó akcziója ellen állást foglaltak. Egy rész azt állította, hogy ez merénylet a német kultúra és múzsa ellen, a másik rész pedig azt állította, hogy ez nem egyéb, mint antiszemita tüntetés. A józan magyar közvélemény mindkét állítás felett napirendre tért, különösen mikor a felfogadott dijbirkózók által véresre vert zsidó fiukat látta. Maga a legelőkelőbb német orgánum, a Berliner Tagblatt szintén helyeselte az ifjúság akczióját és csakugyan, t. ház, könnyebb az ember és a majom között a hiányzó kapcsot megtalálni, mint megtalálni az összefüggést a Schiller és Göthe, Virchow és Humboldt lángszellemétől besugárzott német kultúra és ezen énekes német lebujok trágárságai között. (Ugy van! Ugy van!) Valahányszor a külföldi lapokban Budapest erkölcstelenségéről szó esik — és fájdalom, nagyon gyakran esik szó — mindig ezen lebujokra történik hivatkozás, és az embernek a szégyen arczába kergeti a vért, mikor azt olvassa, hogy ezek a külföldi orgánumok azon egyszerű okból, hogy mi ezt eltűrjük, milyen kemény ítéletet mondanak rólunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Azt mondják, hogy azok, a kik ilyen varieté-előadásokat előadnak, a kik azokat végignézik és eltűrik, egyaránt morál insanityben szenvednek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Egy esztendővel ezelőtt kaptam Berlinből egy fórczmunkát, egy rémregényt a Rinaldó Rinaldini fajtájából, a melynek az volt a czime: Der Gráf von Marienburg. Ennek meséje az. hogy egy fiatal ember gazdag örökséghez jut és oldalági roko-