Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

14 33. országos ülés 1902 január í8-án, szombaton. sem Ausztriában a kormány nem ruháztatott fel azzal az abszolutizmussal, hogy az ő akaratuk vagy beleegyezésük pótolhatná a hiányzó nemzeti akaratot. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem pótolhatja ezt a hiányzó nemzeti akaratot az osztrák 14. §. sem, a melynek alapján Ausztriában törvénynyé lett ez a védelmi rendszer, mert az alkotmányosság köpenyébe beburkolt ezzel az abszolutizmussal egyenesen ráoktroyálták az osztrák örökös tartományok népeire a védelmi rendszert, nem állítom, hogy az ő akaratuk ellenére, mert azt nem tudom, de akaratuk nélkül. A magyar kormánynak ebben a kérdésben az az álláspontja, hogy az osztrák 14. §. az osztrák alkotmánynak kiegészítő része. Ha el is fogadom ezt, még ebben az esetben sem lehet a védelmi rendszert ezzel a 14. §-szal megállapítani, mert törvényeink ezt határozottan kizárják, mikor előírják a két állam alkotmányos utón leendő megegyezését, a két törvényhozás alkotmányos megegyezésesét, melyek közt pedig alkotmányos megegyezés nem képzelhető akként, hogy az egyik törvényhozás az alkotmányos megegyezésből egyszerűen félretétessék és kizárassék. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Hogy ez igy van, az kétségtelen, mert az osztrák örökös tartományoknak ezt a nemzeti akaratát mi nem ismerjük és ezt a hiányzó nemzeti akaratot nem pótolhatja az sem, hogy ez törvénynyé lett mindkét államban és a fejedelem szentesitette azt, tehát nem pótolhatja a fejedelem szentesítése sem, mert emlékébe idézem a t. képviselőháznak, hogy mikor 1867-ben a kiegyezést megcsináltuk, ő Felsége trónbeszédében kijelentette és ezt a kijelentést a magyar nemzet az 1867: XII. t.-cz. 5. §-ában törvénybe is iktatta a saját alkotmányának biztosítása végett, hogy ő Felsége a közös ügyekben, tehát a hadügyben is az osztrák örökös tartományok népeinek alkotmányos beleegyezéseit tovább nem nélkülözheti. Törvény tisztel ettél tehát, vagy a magyar alkotmány iránti érzékkel szerintem nem lehet azt állitani és ebben az igen fontos kérdésben csak ugy oda dobni, hogy hiszen Magyarország törvényhozásilag megállapította védelmi rendszerét, és hogy Ausztriában mit csinálnak, az az ő dolguk, ahhoz nekünk semmi közünk. Ezt törvénytisztelettel állitani nem lehet, mert nagyon is van hozzá közünk, miután közös ügyről van szó. Magyarországnak és a magyar törvényhozásnak tényleg nem volna a dologhoz semmi köze és törvényesen állapítaná meg Magyarország a védelmi rendszerét, ha itt a magyar országgyűlésen kizárólag és egyesegyedül Magyarországra nézve állapítanék meg az ujonczjntalék mennyiségét. Midőn azonban ezt nemcsak Magyarországra nézve teszszük, hanem a monarchia mindkét államára nézve, tehát megállapítjuk Ausztriára nézve is a katonai létszámot, a mint hogy Ausztriában, ha ott megállapítják, nemcsak Ausztriára, hanem a monarchia mindkét államára nézve, tehát mi reánk, Magyarországra nézve is megállapítják. Nem lehet tehát irreveláns miránk nézve, ha miránk nézve is megállapítják a katonai létszámot Ausztriában, az sem, hogy ottan mi módon, törvényeinknek j megfelelően, alkotmányosan állapitják-e meg. \ (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Mert, t. ház, a közös hadügynek egyik alapfeltételéül ; kikötötte Magyarország és ezt törvénybe iktatta az 1867 : XII. t.-cz. 25 §-ában, hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen. És ezért mi nem az alkotmányos Ausztriával, hanem Ausztriának alkotmányos képviseletével léphetünk bármely közös viszonyra nézve érintkezésbe. (Igaz! \ Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az pedig kétség| telén és elvitázhatatlan tény, hogy a védelmi ! rendszer megállapítása eminenter közös viszony: és az még kétségtelenebb és elvitathatatlanabb, hogy az osztrák 14. §. egyenesen negácziója a teljes alkotmányosságnak és kizárta a múltban és kizárja a jövőben is azt, hogy e rendkívül fontos közös viszonyra nézve Ausztria alkotmányos képviseletével léphessünk érintkezésbe. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az én meggyőződésem szerint nem tartattak meg a múlt esztendőben azon alkotmányos feltételek és törvényes formák, melyeket az 1867 : XII. t.-cz. előir ezekben a nagyfontosságú és nagyhorderejű ügyekben. A magyar kormánynak ebben a kérdésben álláspontja az volt, hogy a császári és királyi hadsereg egységének érintetlen integritását minden körülmények közt fenn kell tartani, bármit mond is a magyar alkotmány. Nekünk függetlenségieknek, ellenzékieknek nemcsak az a feladatunk és kötelességünk, hogy nemzeti önállóságunk és állami függetlenségünk eszméjét hirdessük, propagáljuk és azokat nemzetünk érdekében megvalósítani igyekezzünk, hanem feladatunk és kötelességünk^ a kormánynak alkotmányos ellenőrzése is. {Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ebből kifolyólag kötelességünk arra reá mutatni, ha, mint a jelen esetben is, azt látjuk, hogy a magyar kormány alkotmányunkat és törvényeinket nem tartja meg és nem tartatja meg és azt a gyenge, csonka alkotmányt is, mely még fennáll, önmaga tördeli szét és dobja oda az osztrák parlamenti és alkotmány-válság martalékául. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felszólalásomnak nem lehet czélja, hogy védelmezzem az 1867 : XII. t.-cz. fentartását, mert hiszen ezt nemzetem érdekében eltörlendőnek tartom, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hanem czélja felszólalásomnak az alkotmányosság védelme és annak bebizonyítása, hogy az az örök életűnek jósolt biblia, a 67-es kiegyezés a közös hadügy terén ma már csak ugy tartható fenn, ha alkotmányunk integritását megsértjük és bebizonyítása annak, hogy a 67-es kiegyezésben előirt alkotmányos feltételek nem tartathatnak meg továbbra, hogyha a hadügyet