Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

40. országos ülés 1902 véve a költségvetési törvénybe, nem voltak elő­irányozva, tehát tárgyalhatók sem voltak. Az 1897-dik XX. t.-cz. 33. §-a egyenesen megtiltja, hogy a miniszter hivatalokat állithasson fel és hivatalnokokat nevezhessen ki a törvény és tör­vényhozás megkerülésével. Az 1897. XX. t.-cz. 33. §-a azt mondja, hogy a miniszterek köte­lesek mind a személyzeti, mind a fizetési állo­mányt a törvényhozás elé hozni és egyenesen megtiltja, hogy a miniszterek olyan fizetést utalványozzanak ki, a mely a törvényhozás által jóvá nem hagyatott. (TJgy van! a szélsöbal­oldalon.) De nézzük tovább a zárszámadásokat, Azt mondja: a levéltovábbító osztály nem volt tovább a főposta-épületben elhelyezhető, uj épületet kellett tehát épiteni 180.000 korona költséggel. A nagybecskereki posta-épület már réges-régen nem volt alkalmas épületben; uj épületet kellett tehát épiteni 100.000 koronával. És ez igy megy tovább millió és millió összegek erejéig. Mindezek jiedig nincsenek bevéve az előirányzatba, ezek nem fordultak meg a törvényhozás előtt, a mely igy ezeknek hitelt sem adhatott. Az állami szám­vitelről szóló törvény 16. pontja azt mondja, hogy a kormány előirányzat nélküli kiadásokat csak egy esetben teljesithet, ha t. i. sürgősen fel­merült elodázhatlan kiadásról van szó és az országgyűlés nincs együtt. De hiszen a t. miniszter ur maga az indo­kolásban azt mondja, hogy az épületre régen szük­ség volt, tehát nem merülhetett fel hirtelenül a kiadás, mert tudta a miniszter ur már régen, hogy szükség van rá. Miért nem lépett annak rendje és módja szerint a t. miniszter ur a tör­vényhozás elé? Hogyan merészelte a törvényhozás tudta nélkül kiadni azt az összeget ? (Élénk he­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, a mi­nisztertanács helybenhagyta. Mit jelent ez? Ha a kereskedelmi miniszter ur túllépi a törvényt, ezt helybenhagyja holnap a pénzügyminiszter, viszont, ha a pénzügyminiszter lépi át a tör­vényt, azt a kereskedelmi miniszter hagyja hely­ben. Egymás közt kiegyenlítik a dolgot. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: TJgy van! TJgy van!) De az állam vagyona felett a törvény intéz­kedik, nem a miniszter urak, akár együtt vannak mindnyájan, akár nem. (Igaz! TJgy van! a szélsö­baloldalon.) És itt lehetetlen, hogy az állami számvevő­szék eljárására rá ne mutassak. (Halljuk! Hall­juk! a szélsöbaloldalon.) Az állami számvevőszék­nek nemcsak hivatása, de törvényszerű kötelessége az állami vagyonkezelést szigorúan ellenőrizni; sajnos, hogy ezt nem teszi. Az állami számvevő­szék, midőn a miniszterek törvény ellenére tul­kiadásokat és előirányzat nélküli kiadásokat tesznek, megelégszik azzal, hogy indokolást kér a minisztertől és legyen ez az indokolás bármily bárgyú, együgyű és semmitmondó, azzal meg­elégszik, azt egyszerűen regisztrálja, beterjeszti, hallgat és nem szól semmit. Az 1870-iki: XVIII. január 29-én, szerdán. 139 t.-cz., a mely az állami számvevőszéket meg­alkotta, másképen intézkedik. (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvény azt mondja, hogy az állami szám­vevőszéknek kötelessége megbírálni, vájjon kellő­leg van-e indokolva a miniszter törvénytelen kiadása. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a törvény nem azt mondja, hogy a miniszter indokoljon, hanem azt, hogy kellőleg indokoljon és kötelességévé teszi az állami számvevőszéknek, hogy ellenőrizze azt, hogy kellően van-e indo­kolva és tegye meg rá az észrevételeit. Az állami számvevőszék nem tesz semmit, hanem gépileg egyszerűen ideterjeszti, regisztrálja, (Élénk he­lyeslés a szélsöbaloldalon.) és egyszóval postai szolgálatot teljesít, a mire nincs szükségünk, mert az állami számvevőszéket nem azért tart­juk, hogy postai szolgálatot teljesítsen a minisz­ter és országgyűlés között. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezért nagyon szükséges, hogy a törvényhozás kebeléből végre-valahára figyel­meztettessék a számvevőszék, hogy tartsa köte­lességének a törvényekhez hűen ragaszkodni, azok szelleméhez és betűjéhez és jövőre minden tulkiadást, minden előirányzat nélküli kiadást az 1.897 : XX. t.-cz. 16. §-a értelmében tartoz­zék bejelenteni, vájjon kellő módon van-e indokolva a tulkiadás és oly időben adatott-e ki, a mikor az országgyűlés nem volt együtt és arra elodázhatlan, sürgősen szükség volt. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyáltalában épen arra kérem a t. házat, méltóztassék a kormányt legalább oda utasí­tani, hogy, ha kellemetlenek neki a törvények, változtassa meg a törvényeket; módjában van megváltoztatni azokat, mert háta mögött oly többség ül, a mely minden törvényt megváltoz­tat kívánságára. De a mig törvény, tartsa meg a törvényt, ha más tekintetből nem, legalább a nép érzelmeire való tekintetből, mely nép még hisz valamit a törvények kötelező erejében, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a legnagyobb czinizmussal ne ölje ki a népből ezt a tiszte­letet, a mely r még megvan a törvények szent­sége iránt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De mióta a pénzügyminiszter ur ott ül azon a miniszteri széken, folytonosan kétségben tartja az országot az állam igazi, valódi, tényleges be­vételei iránt. 1895 óta máig minden esztendőben az átlagos tényleges bevételek milliókkal és mil­liókkal rúgtak többre az előirányzatnál. 1895-től — csak néhány tételt veszek ki — máig az állam tényleges bevételei az egyenes adóknál 22 millió­val, a fogyasztási adóknál 20 millióval, az ille­tékeknél 8 millióval, tehát összesen 50 millióval többet tettek ki átlag, mint a mennyi az elő­irányzat volt. Ballagi Géza: Derék! Csávolszky Lajos: Egyszer-másszor megtör­ténhetik, különösen a fogyasztási adóknál és illetékeknél, hogy az előirányzat és a zárszámadás tényleges bevételei között nagy a különbség. De mikor a miniszter ur előtt van hat esztendőnek 18*

Next

/
Thumbnails
Contents