Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-39
39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 119 intézmény is. És itt legyen szabad felemlítenem azt a visszás helyzetet, hogy az ország legszegényebb vidékein még ma is 172 kör orvosi állás nincsen betöltve. De itt jön azután a sérelem; hogy annak daczára, hogy e körorvosi állások nincsenek betöltve, azért az illető községektől a körorvosi illetményeket behajtják, de azon kivül azok a községek kénytelenek minden közegészségügyi ellátást külön fizetni, tehát kétszeresen vannak ezen a czimen megadóztatva. De helytelenitenem kell a kormánynak azt az eljárását is, hogy az állami feladatoknak tekintélyes részét városokra és községekre hárítja át és különös intézmények létesítésével oly terhek elvállalására kényszeríti, a melyeket különben viselni nem tartoznának és a mely terheknek viselése azután az illető községeket nagyobb pótadó kivetésébe kergeti. Továbbá az 1886. t.-cz. 137-ik §-a szerint egyes birtokosoknak jogczim adatik arra, hogy a községi pótadóra nézve hat évről hat évre a községgel kiegyezzenek. Igaz, hogy a község nem kénytelén ezt elfogadni; csakhogy ez leginkább olyan vidéken van alkalmazásban, a hol szegényebb községek vannak, a melyek az illető birtokos befolyása alól magukat emanczipálni nem képesek, és így a községi lakosság sokkal nagyobb terhek elvállalására van kényszerítve, mint a mennyi az egyenlő adófizetés mellett reá jutna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, egy körülményt kívánok még a t. kormány figyelmébe ajánlani, és ez az, hogy tudomásom szerint számos erdőterület az országban nincs községi körzetbe felvéve. Nem merem mondani, mert nem tudom, hogy fizetnek-e egyenes adót, de merem állítani, hogy községi pótadót egyáltalában nem fizetnek és ennek következtében igen sok községnek jóval nagyobb pótadót kell fizetnie, mint a mennyi illetné. Most áttérek a pénzügyminiszter ur beszédének egy igen fontos részére, a mely a tisztviselők helyzetére vonatkozik. Azt mondja a t. pénzügyminiszter ur, hogy a tisztviselők fizetését nem lehet a költségvetésben rendezni, mert ez óriási nagy összeget igényel és különben is a rendezésnek a tisztviselők minden kategóriájára kell kiterjeszkednie. Szerinte tisztviselői fizetéseket csak ugy lehet rendezni, ha a tisztviselők számát apasztjuk és az ügykezelést egyszerűsítjük. Pedig a kormánynak minden irányításával, a törvényhozás által ujabban hozott összes törvényeinkkel nagymérvű személyszaporitások vannak összekötve. így csak 1900-ban is 3000 uj állást rendszeresítettünk, most pedig 2256 állás van ismét rendszeresítés alá véve, a mi 5,650.931 korona költséggel jár, és ma már az állami tisztviselők javadalmazása tekintetében budgetünk 183,336.998 koronával van megterhelve. A költségvetésnek, bevételeknek 18'66%-a fordittatik a tisztviselők javadalmazására. Hogy a tisztviselők fizetése kifogás alá esik, azért egyedül a szabadelvüséget lehet felelőssé tenni, a szabadelvű kormányokat, a melyek a múltban állásokat rendszeresítettek, csakhogy kortesszolgálatokat jutalmazzanak, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) és az állások szervezésénél is nem a magasabb államszempontokat vették figyelembe, hanem mindannyiszor államhatalmi érdekeket tartottak szem előtt és a tisztviselőket ugy fegyelmi, mint egyéb szolgálati ügyekben egyenesen odalánczolták a hatalom életfájához, megfosztva őket függetlenségüktől és önállóságuktól. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Magam is azt hiszem, hogy tényleg a tisztviselők helyzetén változtatni kellene, A t. pénzügyminiszter urnak ama felfogásában azonban nem osztozom, hogy a rendezésnek ki kell terjednie minden kategóriára, mert hiszen ilyet teljesíteni az állam mai súlyos anyagi helyzetében képtelenek vagyunk. Nincs is erre szükség, mert bármily nehéz helyzetben vannak is a tisztviselők, a mai súlyos megélósi viszonyok közt a tisztviselői állás a legbiztosabb, a legkeresettebb és legkedveltebb foglalkozási ág. Es ha rendezni való kérdés van, szerintem csak arról lehet szó, hogy az alsóbbfoku tisztviselők helyzetén segítsünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A tisztviselőknek ugyanis az a bajuk, hogy alsóbb fokban oly csekély a fizetésük, hogy abból megélni képtelenek. így aztán kénytelenek adósságot csinálni, és ha aztán előléptetés folytán jobb állásba is kerülnek, a fokozottabb igények kielégítése végett ismét uj adósságokat csinálnak, mig végre elmerülnek. De ha a tisztviselők megélését az alsóbb fokban lehetővé teszszük, akkor segítve lesz rajtuk a felsőbb fokon is, mert ezáltal alsóbb fokban nem hívén kényszerítve adósságot csinálni, a felsőbb fokban szervezett fizetésből azután tisztességesen megélhetnek. Azonban a tisztviselők helyzetét csak egy általános nagy reform keretében lehet megoldani. (Halljuk! Halljuk!) Fel kell ölelni a rendezésnél mindazon kérdéseket, melyek azzal szoros összefüggésben vannak. így mindenekelőtt megalkotandó a szigorított egyéni felelőségen alapuló szolgálati pragmatika, (Helyeslés balfelöl.) továbbá a nyugdíjtörvény revíziója, mert e czimen már 20,500.000 korona kiadásunk van, és ez évről-évre nagy mértékben szaporodik. Különösen el törlendők a miniszteri, főispáni nyugdijak, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ezek politikai és bizalmi állásokat képviselnek, a hol a nyugdíj élvezetét nem a munkaképtelenség, hanem a bizalom mértéke, annak elvesztése szabja meg. Eendezendő továbbá a nyugdíjazottak alkalmazásának a kérdése is, mert az még sem járja, hogy a munkaképes emberek magukat nyugdíjazzák és a magánéletben dúsan javadalmazott állásokat foglalnak el, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) sőt még közjmlyán is működnek és így fizetést és nyugdijat húznak egyszerre. Kimondandó volna ezen esetben a nyugdíj élvezetének bizonyos mértékben való korlátozása.
