Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 119 intézmény is. És itt legyen szabad felemlítenem azt a visszás helyzetet, hogy az ország legszegé­nyebb vidékein még ma is 172 kör orvosi állás nincsen betöltve. De itt jön azután a sérelem; hogy annak daczára, hogy e körorvosi állások nincsenek betöltve, azért az illető községektől a körorvosi illetményeket behajtják, de azon kivül azok a községek kénytelenek minden közegészség­ügyi ellátást külön fizetni, tehát kétszeresen vannak ezen a czimen megadóztatva. De helytelenitenem kell a kormánynak azt az eljárását is, hogy az állami feladatoknak tekintélyes részét városokra és községekre há­rítja át és különös intézmények létesítésével oly terhek elvállalására kényszeríti, a melyeket kü­lönben viselni nem tartoznának és a mely ter­heknek viselése azután az illető községeket na­gyobb pótadó kivetésébe kergeti. Továbbá az 1886. t.-cz. 137-ik §-a szerint egyes birtokosoknak jogczim adatik arra, hogy a községi pótadóra nézve hat évről hat évre a községgel kiegyezzenek. Igaz, hogy a község nem kénytelén ezt elfogadni; csakhogy ez leginkább olyan vidéken van alkalmazásban, a hol szegé­nyebb községek vannak, a melyek az illető bir­tokos befolyása alól magukat emanczipálni nem képesek, és így a községi lakosság sokkal na­gyobb terhek elvállalására van kényszerítve, mint a mennyi az egyenlő adófizetés mellett reá jutna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, egy körülményt kívá­nok még a t. kormány figyelmébe ajánlani, és ez az, hogy tudomásom szerint számos erdő­terület az országban nincs községi körzetbe fel­véve. Nem merem mondani, mert nem tudom, hogy fizetnek-e egyenes adót, de merem állí­tani, hogy községi pótadót egyáltalában nem fizetnek és ennek következtében igen sok köz­ségnek jóval nagyobb pótadót kell fizetnie, mint a mennyi illetné. Most áttérek a pénzügyminiszter ur beszé­dének egy igen fontos részére, a mely a tiszt­viselők helyzetére vonatkozik. Azt mondja a t. pénzügyminiszter ur, hogy a tisztviselők fizeté­sét nem lehet a költségvetésben rendezni, mert ez óriási nagy összeget igényel és különben is a rendezésnek a tisztviselők minden kategóriá­jára kell kiterjeszkednie. Szerinte tisztviselői fize­téseket csak ugy lehet rendezni, ha a tisztviselők számát apasztjuk és az ügykezelést egyszerűsít­jük. Pedig a kormánynak minden irányításával, a törvényhozás által ujabban hozott összes tör­vényeinkkel nagymérvű személyszaporitások van­nak összekötve. így csak 1900-ban is 3000 uj állást rendszeresítettünk, most pedig 2256 állás van ismét rendszeresítés alá véve, a mi 5,650.931 korona költséggel jár, és ma már az állami tisztviselők javadalmazása tekintetében budge­tünk 183,336.998 koronával van megterhelve. A költségvetésnek, bevételeknek 18'66%-a fordittatik a tisztviselők javadalmazására. Hogy a tisztviselők fizetése kifogás alá esik, azért egyedül a szabadelvüséget lehet felelőssé tenni, a szabadelvű kormányokat, a melyek a múltban állásokat rendszeresítettek, csakhogy kortesszol­gálatokat jutalmazzanak, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) és az állások szervezésénél is nem a magasabb államszempontokat vették figyelembe, hanem mindannyiszor államhatalmi érdekeket tartottak szem előtt és a tisztviselőket ugy fe­gyelmi, mint egyéb szolgálati ügyekben egyene­sen odalánczolták a hatalom életfájához, meg­fosztva őket függetlenségüktől és önállóságuktól. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Magam is azt hiszem, hogy tényleg a tiszt­viselők helyzetén változtatni kellene, A t. pénz­ügyminiszter urnak ama felfogásában azonban nem osztozom, hogy a rendezésnek ki kell ter­jednie minden kategóriára, mert hiszen ilyet teljesíteni az állam mai súlyos anyagi helyzeté­ben képtelenek vagyunk. Nincs is erre szükség, mert bármily nehéz helyzetben vannak is a tiszt­viselők, a mai súlyos megélósi viszonyok közt a tisztviselői állás a legbiztosabb, a legkeresettebb és legkedveltebb foglalkozási ág. Es ha ren­dezni való kérdés van, szerintem csak arról lehet szó, hogy az alsóbbfoku tisztviselők hely­zetén segítsünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A tisztviselőknek ugyanis az a bajuk, hogy alsóbb fokban oly csekély a fizetésük, hogy abból meg­élni képtelenek. így aztán kénytelenek adós­ságot csinálni, és ha aztán előléptetés folytán jobb állásba is kerülnek, a fokozottabb igények kielégítése végett ismét uj adósságokat csinál­nak, mig végre elmerülnek. De ha a tisztviselők megélését az alsóbb fokban lehetővé teszszük, akkor segítve lesz rajtuk a felsőbb fokon is, mert ezáltal alsóbb fokban nem hívén kénysze­rítve adósságot csinálni, a felsőbb fokban szerve­zett fizetésből azután tisztességesen megélhetnek. Azonban a tisztviselők helyzetét csak egy általános nagy reform keretében lehet meg­oldani. (Halljuk! Halljuk!) Fel kell ölelni a rendezésnél mindazon kérdéseket, melyek az­zal szoros összefüggésben vannak. így min­denekelőtt megalkotandó a szigorított egyéni felelőségen alapuló szolgálati pragmatika, (He­lyeslés balfelöl.) továbbá a nyugdíjtörvény reví­ziója, mert e czimen már 20,500.000 korona ki­adásunk van, és ez évről-évre nagy mértékben szaporodik. Különösen el törlendők a miniszteri, főispáni nyugdijak, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ezek politikai és bizalmi állásokat képvisel­nek, a hol a nyugdíj élvezetét nem a munka­képtelenség, hanem a bizalom mértéke, annak el­vesztése szabja meg. Eendezendő továbbá a nyug­díjazottak alkalmazásának a kérdése is, mert az még sem járja, hogy a munkaképes emberek magu­kat nyugdíjazzák és a magánéletben dúsan javadal­mazott állásokat foglalnak el, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) sőt még közjmlyán is működnek és így fizetést és nyugdijat húznak egyszerre. Kimondandó volna ezen esetben a nyugdíj élve­zetének bizonyos mértékben való korlátozása.

Next

/
Thumbnails
Contents