Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

112 39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. mindaz, amit mi követelünk, megtörténnék, t. i. ha mindenki szavazó volna és mindenki titkos szavazattal birna és Magyarországnak megvolna a hadserege s így megvolna az ereje. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mi meggyőződésünk az, hogy nem Magyarország akarata szavazza le a függetlenségi pártot, hanem a nyers erő hátráltatja Magyarország függetlenségének kivívását. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sokkal jobb is, hogy ez igy legyen, t. miniszterelnök ur, mert ha igaz volna az, hogy egy ezredéves állam, alkotó nemzet, a melynek nagy múltja van. ez a nemzet, a mely meg birta tartani a magyar hazát, a melynek földjén sokkal hatalmasabb és számosabb népfajok vonultak el, a nélkül, hogy itt nyomot hagytak volna, annyira sülyedt már, hogy még csak nem is vágyódik a függetlenségre: akkor nekünk pirulnunk kellene. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De hogyha az az igazság, hogy a függetlenség kivívását egy nagyobb erő hátráltatja, mint a milyen erővel ma a nemzet rendelkezik: ezen nincs okunk pirulni; ez mindössze csak arra késztethet minket, hogy erőt gyűjtsünk. És a midőn erőt gyűjtünk, arra emlékezünk, hogy sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között teltek le már Magyarországon olyan korszakok, a melyek után a magyar felkelt, síkra szállt hazájának függetlenségeért, s kész volt életét feláldozni a baza oltárán. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) Elismerem, t. ház, hogy a mai korszak sötét; elismerem, hogy a mai nemzedék bágyadt és gyönge. De nincs olyan sötét éjszaka, a mely után hajnal ne következnék, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a hajnal után pedig jő a déli verőfény. És én azt hiszem, bízom benne, hogy ez a déli verőfény még el fog következni és pezsgő nemzeti élettel fogja betölteni a magyar rónákat. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Legyen szabad most, t. ház, a közgazdasági kérdésekre áttérnem. (Sálijuk! Halljuk!) Szerencsétlenségnek tartom az országra nézve azt, hogy az igen t. miniszterelnök ur még mindig arról van meggyőződve, hogy üdvösebb az a bizonytalan helyzet, a melyben most van az ország, mint lenne az az állandó állapot, a mely a természetes állapotot jelentené Magyarországra nézve, t. i. az önálló vámterület állapota. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur ezen meggyőződése már eddig is egy prazedens nélküli helyzetbe hozta az országot, mert jelenleg az önálló vámterület jogi állapota mellett közös a vámterület. Ez a közös vámterület minket a törvény értelmében 1907-ig kötelez, Ausztriát pedig a mai állapot semmire sem kötelezi. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ausztria minden perczben megszüntetheti a mai állapotot, mintbogy az ott törvénynyé nem lett; minden perczben megszüntetheti a reeziproczitást és ezzel a közösséget, mi pedig 1907-ig csak bizonyos körülmények között szüntethetjük meg a közösséget. Ez, t. ház, nem paritásos állapot. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ez, t. ház, Magyarországra nézve káros is, és lealázó is, mert az osztrákok ugy rángathatnak minket, mintha bábok volnánk, és abban a perczben szüntethetik meg az egyoldalulag megállapított közös állapotot, a midőn akarják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, t. ház, van nekünk egy törvényünk, az 1899 : XXX. t.-cz. (Halljuk! Halljuk!) a melyet már a t. miniszterelnök ur alkotott meg. Ebben a törvényben az a rendelkezés van, hogy az 1902. év végéig az autonóm vámtarifát meg kell alkotni, de arra nézve nincsen semmi biztosíték, hogy az igy megalkotott autonóm vámtarifát az osztrák Reicksrath is helybenhagyja, meg fogja-e szavazni, vagy más szóval: hogy ez ott is törvényerőre fog-e emelkedni. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Azt mondja továbbá a törvény, hogy a külállamokkal lejáró vám- és kereskedelmi szerződéseket 1907. éven tul megkötni nem szabad, de senki sem biztosit bennünket arról, hogy a külállamok hajlandók lesznek velünk ilyen rövid lejáratra szerződni; és hogy a szerződés alapjául hajlandók lesznek elfogadni az osztrák 14. szakaszt, a melynek hatálya az osztrák alkotmány szerint minden hat hónapban megszűnik, ugy, hogy a külállamok kitennék magukat annak, hogy minden hat hónapban szerződési alap nélkül találják magukat Ausztriával szemben. Nem tudom, vájjon a külállamok ennek daczára hajlandók lesznek-e velünk szerződni. De nemcsak én nem tudom ezt, hanem a t. miniszterelnök ur sem tudja, mert nem tudhatja. De megfelel-e az ország érdekének ez az óriási mérvű bizonytalanság, a melyben élünk, hogy t. i. egyrészt nem tudjuk, melyik perczben fogja Ausztria velünk szemben a reeziproczitást megszüntetni, másrészt meg nem tudjuk, meg fogják-e kötni velünk rövid időre más külállamok a kereskedelmi szerződéseket ós nem tudjuk, melyek fogják megkötni és melyek nem és hogy melyekkel leszünk esetleg vámháboruba, vagy a retorzió terére hurczolva az osztrák érdekek által, a mi kárunkra. Mindezt nem tudjuk, tehát teljes bizonytalanságban vagyunk. Igaz, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. 5. szakasza azt mondja, hogy az autonóm vámtarifának meg nem alakítása 1902. óv végéig ugy fog tekintetni Magyarország által, mint a viszonosságnak megsértése. Ugy-e igy mondja? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem így mondja, majd megmagyarázom! Kossuth Ferencz: A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a törvény nem igy rendelkezik. Sajnálom, hogy nincs előttem a törvény szövege . . . Széll Kálmán miniszterelnök; Majd megmagyarázom! Kossuth Ferencz: ... de azt hiszem, helyesen értelmezem azt. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egy feliratot intézett a t. mi-