Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

3.9. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 111 darvinizniusnak »natural selection«-nak nevezett törvényei, a melyek szerint az erősek megmaradnak, a gyengék elpusztulnak. {Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Az olyan nemzet, a mely megkötött kézzel és megkötött lábbal veti magát bele az áradatba, azért, hogy versenyezzen más nemzetekkel, nagy hátrányban van a többiekkel szemben. Hiszen a magánember is, a kit összekötnének egy esztelenül rángatózó emberrel, elmerülne az áradatban. Mi pedig mint magyar nemzet össze vagyunk kötve egy esztelenül rángatózó Ausztriával, (Hosszantartó tetszés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalion.) a melynek csak épen annyira van eszmélete, hogy ösztönszerűleg a viz fölött tartja fejét és a mi fejünket nyomja a viz alá. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház, a mit elmondtam, abból az következik, hogy a mai helyzetben a függetlenségért való vágyódás férfias és nemes, hazafias erényéhez kellene, hogy az önérdek is csatlakozzék azért, hogy Magyarország megszabadítsa magát azon kötelékektől, a melyek hátráltatják abban, hogy egész erejével versenyezhessen az idegen államokkal a közgazdasági verseny terén. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) T. ház! Első sorban a kormánynak volna kötelessége az, hogy a nemzet közszellemét fölébreszsze és a nemzetet bátorítsa arra, hogy a nemzetnek legalább egy nagy része iparkodjék kivívni az ország függetlenségét. Kötelessége volna ez azért, hogy legalább rámutathasson az idegen követelésekkel szemben is az országnak egy erős részére, a mely megáll azon a sziklatalajon, a melyre helyezkedett és a mely nem enged az ország^ jogaiból. (Elénk tetszés a szélsobaloldalon.) Én azt hiszem, ez csak előnyére lenne a kormánynak is, ha azt akarja, hogy az ország érdekeit előmozdítsuk. De, t. ház, az általam is igen t. miniszterelnök ur, ugy látszik, nem vallja ezt a felfogást. Mert legyen szabad őt emlékeztetnem újévi beszédének egyik passzusára. (Halljuk! Halljuk!) Szerinte a függetlenségi párt nem veszi számba azt az átalakító erőt, melyet a történelmi tények megmásithatatlanul gyakorolnak az államok életére. Es ebből a mondatából kifolyólag azt mondta a miniszterelnök, hogy ime, az ország többsége is leszavazta a függetlenségi pártot és igazat adott az ő irányzatának. Igen t. miniszterelnök ur, legyen szabad megjegyeznem, hogy az ország többsége teljességgel nem adott igazat az ön irányzatának. Mert hiszen az ország többsége nem is szavazott. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az országnak csak igen kis része szavazott; (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon) és annak, hogy a t. miniszterelnök ur nem egészen bizonyos abban, hogy milyen irányban szavazna az ország valóságos többsége, legnagyobb jele az, hogy ő nem akarja behozni az általános szavazati jogot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az sem bizonyos, hogy oda szavazna; esetleg máshová szavaz ! (Mozgás.) Kossuth Ferencz: T. miniszterelnök ur! Meglehet, hogy ez sötétbe való ugrás lenne, a miről hosszasabban is beszélhetnék, de minthogy más tárgyam van, legyen szabad erre ki nem térnem; de mégis az én argumentumom tökéletesen áll: az országnak többsége nem szavazott, tehát azt állítani, bogy az ország többsége a miniszterelnök ur politikájára szavazott volna, lehetetlen. Ez tiszta logika. (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) De, t. ház, még a szavazati joggal biró csekély kisebbség sem szavazott tulajdouképen egészen meggyőződése szerint, ámbár teljes elismeréssel adózom a miniszterelnök ur iránt, hogy ő más irányt követett, mint elődje és nem befolyásolta a választásokat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kötelessége volt!) De azért mégis tény, hogy az igen t. miniszterelnök ur tart attól, hogy ha a most meglévő választók egészen szabadon és korlátlanul szavazhatnának, még azok többsége is nekünk adna igazat; mert ha ettől nem tartana, nem ellenezné a titkos szavazást. Széll Kálmán miniszterelnök: Vagy másnak ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Tessék a titkos szavazást behozni!) Kubik Béla: Azt hiszik, hogy a hivatalnokok akkor is önökre szavaznának? Nagyon tévednek! Nyilatkoznak lépten-nyomon! Barta Ödön: Ezek kellemetlen igazságok, és mégis meg kell hallgatni! Elnök (csenget): Csendet kérek! Tessék a szónokot meghallgatni. Kossuth Ferencz: T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur, azt hiszem, még abban sem egészen bizonyos, hogy ha az országban volna erő, az ország az ő függetlenségét erőhatalommal is nem szerezné-e meg. Nem bizonyos ebben, minthogy nem adja meg az önálló hadsereget az országnak. Hát, én azt hiszem, hogy ha teljesen bizonyos volna a kormány, hogy a magyartól nincs mit félni, — amint hogy nincs is, ha megadják neki jogainak teljességét, — (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor megkaptuk volna az önálló hadsereget. Még a honvédség sincs egészen harczképessé téve, hiába sürgetjük a műszaki csapatokat és a tüzérséget a honvédségnél és bekövetkezett az is, hogy a honvédség vezérkara közössé tétetett. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezek a tények, t. ház, nem azt bizonyítják tehát, hogy a magyar nép többsége az igen t. miniszterelnök ur politikáját támogatja, hanem azt, hogy maga a t. miniszterelnök ur, — amennyiben ő képviseli a kormányt és többséget, azért vagyok bátor őt személyesen megnevezni, — nem bizik abban, hogy ez az ország nem a függetlenségi pártnak adna igazat, ha