Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-39
12 január 28-án, kedden. 103 39. országos ülés 190 tását, szétosztását és az osztályok mellőzésével napirendre tüzesét elhatározni. Van szerencsém továbbá bemutatni az igazságügyi bizottságnak jelentését (írom. 53, 100) a román királysággal Bukarestben 1901-dik évi június hónap 14/27-dikén a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés beczikkelyezését tárgyazó törvényjavaslatra vonatkozólag, kérvén annak kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és az osztályok mellőzésével annak idején napirendre tűzetni. Nyegre László jegyző: Kabar Endre, az igazságügyi bizottság előadója! Rabár Endre, az igazságügyi bizottság előadója: T. képviselőház! Az igazságügyi bizottság a miniszterelnök urnak jelentését, a melylyel bemutatta a krajovai császári és királyi alkonzulátusnak teljes konzuli birói hatáskörrel történt felruházására vonatkozó 3438-dik számú rendeletet, f. hó 27-én tárgyalás alá vette. Van szerencsém az erre vonatkozó jelentést (írom. 26, 101)at.háznak bemutatni azzal, hogy ezen jelentést kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével annak idején napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Következik napirend szerint a dunántúli helyiérdekű vasutrészvénytársaság tulajdonát képező vasúti vonalak építésére és üzletére kiadott engedélyokiratok egyesitéséről és a vasutvonalak szállítási adómentességének a zalavölgyi helyiérdekű vasút szállítási adómentességével egységes időtartamban való megállapításáról szóló törvényjavaslatnak (írom. 16, 45) harmadszor való olvasása. Nyegre Lászlő jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja a ház az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban is? (Igen!) Azt hiszem, határozatképen kimondhatom, hogy a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja. Mielőtt áttérnénk a napirend következő tárgyára, t. i. az 1902. évi állami költségvetés általános tárgyalására, a házszabályok 214. §-a alapján van szerencsém a háznak bejelenteni, hogy a pénzügyminiszter a költségvetés tárgyalásának egész folyamára Papp Elek pénzügyminiszteri osztálytanácsos urat bízta meg a szükséges felvilágosítások megadásával. Következik az 1902. évi állami költségvetés (írom. 68) általános tárgyalása. Az első szó illeti az előadó urat. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt ház! Annak a mostoha közgazdasági helyzetnek közepette, melyet a költségvetés bemutatásakor maga a pénzügyminiszter konstatált, különösen becses momentum az államháztartásnak biztosított egyensúlya és zavartalan rendje. Találkozunk ugyan, t. ház, (Halljuk! Halljuk.') mind sűrűbben a közvéleményben és ebben a házban is olyan hangokkal, melyek a keserűséggel vegyes bizonyos kicsinylésnek egy nemével emlegetik az államháztartásnak szerintök fényes helyzetét, a mely annál kirívóbb, minél komorabb közgazdasági háttérből emelkedik ki. (Igaz! a szélsőbalon.) Különös iróniája az a sorsnak és a parlamentek történetében párját ritkító eset, hogy nekünk, kik a költségvetésnek úgyszólván hivatalból vagyunk védői — mert hiszen ha reálisnak és megfelelőnek nem ítélnők, akkor ezt a költségvetést a bizottságban el nem fogadhattuk volna és elfogadására nézve ennek a háznak javaslatot nem tehetnénk — mondom, hogy mi, kik a költségvetésnek hivatalból volnánk védői, azokkal szemben, kik a költségvetést támadják, némelykor bizonyítani vagyunk kénytelenek, hogy az állam gazdasága még sem olyan fényes, mint a milyennek mondják. Viszont állítom — és ha a t. ház figyelmével megajándékoz, ennek kimutatására fogok törekedni, — hogy már azért sem helyes az állam és a társadalom gazdasága között oly éles ellentétet konstruálni, mert ennek a költségvetésnek a tanúsága szerint az állam a maga rendezett gazdaságának eszközeivel szakadatlanul készíti elő a magángazdaság számára is, a kedvezőbb időknek visszatértét. Egy szóval, kimutatni akarom nem azt, hogy ez a költségvetés reális, — mert ez bizonyításra nem szorul — hanem bizonyítani akarom egyrészt, hogy az előirányzásnak módszere, a melyet követünk, helyes, másrészt pedig kimutatni akarom, hogy hol és milyen mértékben nyilatkoznak meg a költségvetésben a kincstárnak szempontjai mellett a társadalmi politikának szempontjai. Ha csak kényelmessé akarnám tenni feladatomat, akkor találhatnék bizonyára a költségvetés körül ezeknél idillikusabb tájakat és kevésbbé vitatott kérdéseket is. De ugy érzem, t. ház, hogyha ezen kérdések mellett elhaladni akarnánk is, azok maguktól jelentkeznének ennek a háznak színe előtt. Épen azért meg kell próbáim, hogy őszintén vizsgáljuk őket és igazság szerint adjuk meg reájuk a választ. (Halljuk ! Halljuk!) Ha valaki azt kérdi, t. ház, miféle vívmány van ebben a költségvetésben a társadalom szempontjából, akkor azt válaszolom, hogy az államháztartás biztosított egyensúlya puszta létezésével is már szolgálatot tesz a társadalomnak, mivel a közgazdasági helyzet jobbra fordultának és a társadalom előhaladásának az államháztartási egyensúly az első feltétele. Vannak ennek az előhaladásnak egyéb feltételei és egyéb biztosítékai is. De mivel a magángazdaságnak és a magánhitelnek szabályozója nálunk az állam és az államnak hitele, ennélfogva biztosra lehet venni, hogy ezeknek a feltételeknek és ezeknek a biztosítékoknak a sorából alig érvényesülhetne bármelyik is rendezett államháztartás nélkül.
