Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-11
84 11. országos ülés 1901 kem van egy egészen más mértékem, egy egészen más tanúságom, a melynek alapján én ezen politikának helyes vagy helytelen voltát megítélem. Az alatt a negyedfél század alatt, hogy önök uralkodnak, ha nem csalódom, négy elődje volt a miniszterelnök urnak. Mindegyiknek meg volt a maga többsége, mindegyiket dicsőítették azokon az obligát banketteken, folytak a felköszöntők hosszú sorai, a melyek megtették a miniszterelnököket providencziális emberekké és azután egytől-egyig megbuktak, mindig dísztelenül és dicstelenül. Mi tehát ennek a jelentősége ? Szicziliának egy bölcs királya azt mondta, hogy a fejedelmeknek a legjobb tanácsadóik a halottak. Bizonyára a minisztereknek is. De hát kik azok a halottak, a kiktől a miniszterelnök ur tanácsot kérjen ? Azok nem a szó valódi értelmében halottak, csak politikai értelemben, azok az ő elődei, a kik mint hazajáró lelkek kisértenek közöttünk és várják a feltámadást. Kérdezze meg miniszterelnök ur tőlük az ő haláluknak, az ő kimúlásuknak a történetét. Az egyik el fogja mondani azt, hogy megbukott a védtörvény 11. §-áért, a másik el fogja mondani azt, hogy megbukott a Hontzi-szobor megkoszorúzásáért; a harmadik el fogja mondani azt. hogy megbukott az ischli klauzuláért, tehát mind. a hogy^ voltak, a hagyományos osztrák politikáért, (Elénk tetszés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon) amelyet a nemzet nem vesz be és nem fog bevenni soha. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) És ha akárminek következtében nem képes ezt az átkos rendszert lerázni a nyakáról, irgalmatlanul boszut áll azokon az embereken, kik az ő nyomorúságán élősködtek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek azok a tanulságok, t. ház, a melyeket én a szabadelvű rendszer 25 esztendős kontemplácziójából meritek; ezek azok a tanulságok, melyek velem azt mondatják, hogy ez a politika bennem a legkomolyabb aggodalmakat kelti; ezek azok a tanulságok, melyek folytán én a miniszterelnök urnak szemtől szembe kimondom : multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! (Zajos éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek következtében ezt a válaszfelirati javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó zajos éljenzés, helyeslés és taps apai- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások bedről: Ót perez szünetet kérünk!) Elnök: Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kivan nyilatkozni. Kubik Béla: T. ház! Beöthy Ákos előttem szóló t. képviselőtársam beszéde közben egy közbeszólással éltem, akkor, a mikor ő az exlex-et fejtegette előttünk, azt mondva, hogy Széll Kálmán miniszterelnök ur volt az, a ki az ex-lexet elsőnek irta alá. Kész örömmel elismerem azt, hogy én mennél kellemetlenebbé, mennél élesebbé akarom tenni minden alkalommal azt a fájdalmas időt, a mikor az ex-lex az országra hatását gyakorolta. Minden alkalmat november 18-án, hétfőn. megragadok arra nézve, hogy minél inkább ostorozhassam annak az időnek szomorú következményeit. Rakovszky István: Megérdemli! Kubik Béla: Örömmel konstatálom ma, és lojálisán beismerem, hogy a miniszterelnök ur kijelentette, hogy nem ő volt az első, a ki aláirta, hanem csak második vagy harmadik, vagy nem tudom én hányadik. Ezáltal elismerte az én nézetem szerint azt, hogyha aláirta is, azzal hivalkodni nem szeret, hogy aláirta, és vezető lenni nem kivan. Én csak ezt a konzekvencziát vonom le: magára nézve mindegy, mert végre is aláirta. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A mi parlamenti szokásunk szerint a felirati vita szgkott lenni az az első alkalom, a mikor a pártok felvonulnak, kifejtik nézeteiket és elmondják, hogy mi fekszik szivükön, mit kellene kinek-kinek nézete szerint válaszul adni arra a beszédre, a melylyel az országgyűlést a király megnyitotta. (Halljuk! Halljuk !) Nem mindenütt van ez igy; más országokban és különösen a parlamentarizmus mintaképéül szolgáló országban, Angliában, nem igy fogják fel a felirati vitát. Ott a többség válaszol a trónbeszédre, előterjeszti a maga feliratát, a melyre aztán azok, a kik vele egyetértésben nincsenek, az ellenzéken, megteszik a maguk észrevételeit és megteszik a maguk módosításait. Nálunk az a szokás divik, a melyet emiitettem és ebből aztán cVL cl következés áll elő, hogy a feliratoknak és a felirati javaslatoknak egész tömege fekszik a ház asztalán. Négy felirati javaslattal van dolgunk: (Halljuk! Halljuk!) a többségével, a függetlenségi párt két árnyalatának egy-egy javaslatával és a néppárt által beadott javaslattal, nem említve azokat a javaslatokat, a melyek Írásban nem fekszenek előttünk, hanem a melyek szóval mondattak el. Ilyen volt a múlt héten egy és ehhez sorozom azt a beszédet, melyet az imént Beöthy Ákos t. barátom most adott elő. Én nem fogom sorra venni mindazt, a mi ezen különböző válaszfelirati javaslatokban benne van. Nem pedig egyszerűen azért, mert ugy a mint a trónbeszéd, azok is felölelik a kérdéseknek egy egész tömegét, de annál még többet is. A trónbeszéd marad annál, — nézetem szerint helyesen — hogy mi azon teendőknek és azon kérdéseknek sorozata, a melyek a jelen országgyűlésnek feladatául tűzetnek ki, hogy milyen szellemben, milyen irányban véli a korona és természetesen a felelős minisztérium az országgyűlés közreműködésével azok megoldását. Az ellenzék ennél tovább megy. Az ellenzék fölvesz a maga javaslatába mindent a mi az ő programmjában benne van, a minek a realizálását — legalább egész terjedelmében — maga sem r tartja lehetségesnek ezen országgyűlés alatt. Én ezt az álláspontot is elfogadom, de akkor aztán egyet nem értek.
