Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 n< Nem értem azt a panaszt, a mely előáll és a melyet hallottam majdnem mindegyik árnyalat képviselőjének beszédében, hogy t. i. a többség felirati javaslata nem egyéb, mint parafrázisa a trónbeszédnek. Akkor az önök javaslata sem egyéb, mint parafrázisa az önök programmjának. (Élénk tetszés jobb felöl.) Engedelmet kérek, hogy lehet akkor evvel vádolni bennünket. Vájjon nem egészen természetes-e, hogy ennek a többségnek felirati javaslata visszhangot ad a trónbeszédre, arra a trónbeszédre, a melyet ő Felségének előterjesztett kormány, a mely ennek a többségnek kifolyása és amely kormányt ez a többség támogat? (Elénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Ez egészen természetes, mert ez nem is lehet máskép. És a mint én nem hányom önöknek szemére, hogy miért vették be a felirati javaslatba az önök programmját parafrázis alakjában, ugy ne tessék szemére vetni a többségnek, hogy az ő_ felirati javaslata sem egyéb, mint parafrázis. (Elénk tetszés jobbfelöl.) Kubik Béla: Ez még a legkisebb hiba! Széll Kálmán miniszterelnök: Mielőtt fejtegetéseimben tovább mennék, meg fogja engedni a t. képviselőház, hogy ne hagyjam, válasz nélkül azokat, a miket előttem szóló t. barátom. Beöthy Ákos most felhozott. (Halljuk! Halljuk !) Az én t. barátom nem áll egy jjárt élén, ő önnönmaga a maga saját pártja. Nem mondhatnám hogy élességben akármelyik párt, még a legnagyobb és a legszámosabb tagból álló is őt felülmúlja. De ez engem nem zavar. Én azt a hangot igen szívesen elfogadom. Magam is szeretek csatázni, ámbár az engem ért nagy szomorúság miatt még ma talán nem vagyok abban a hangulatban, mint máskor; de felveszem a keztyüt. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. barátom ma is egyet bizonyított előttem: hogy ő egy bizonyos iskolát, -egy bizonyos módszert és szisztémát állapított meg a maga politikai állásjíontjára nézve. Az én t. barátom eklektikus, csakhogy megfordított eklektikus; ő nem abban az értelemben eklektikus, hogy felvesz egyes dolgokat, kiszed egyes tételeket, egyes igazságokat mindenünnen, ugy a mint helyeseknek itéli az egyik, a másik, a harmadik, a negyedik párt programmjából. Nem így eklektikus ő; neki egyik sem kell, neki semmi sem kell, ő repudeál eklekticze mindent, mihelyt azt felállítja valaki, mert a mint bárki más rajta kivül egy politikai tételt felállít, az nem helyes, legalább is ugy nem helyes, mert rajta kivül igazság nincsen. (Elénk tetszés. Egy van! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások balfelöl.) Kubik Béla: Jó kis viczcz! Széll Kálmán miniszterelnök: Örülök, hogy jó. (Derültség jobbról.) Rákosi Viktor: De jobbakat kérünk! Széll Kálmán miniszterelnök: Talán kielégíthetem a t. képviselő urnak kívánságát; igyekszem majd jobbat mondani folytatólag. ovember 18-án, hétfőn. 85 Énnekem ez az ő eklekticzizmusa megmagyaráz valamit. Megmagyarázza azt, hogy az én t. barátom; nagy sajnálatomra ott egyedül ül, és agy vegye betű szerint, a hogy mondom: nagy sajnálatomra. Nemcsak azért sajnálom, hogy itt nem ül, és nem ebből a s. empontból; hanem azért, mert azok az ő hazafiúi meleg kebelében élő aggályok, az ő nagy talentuma és az ő nagy tudásajobban tudnának érvényesülni az ország érdekében, ha nem választaná mindig ezt a teljesen izolált, eklektikus álláspontot. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De hát, mert jobb élczet akar Kubik ur, megpróbálom: különben nem mondtam volna, és megbocsásson nekem Beöthy Ákos t. barátom, de tulajdonítsa Kubik urnak. (Derültség.) Beöthy Ákos: Több is veszett Mohácsnál! Széll Kálmán miniszterelnök: Az az eklekticzizmus ma igen nagy ugrásokat tett, mert én igen sokat megértettem — belehelyezkedve a t. barátom gondolatmenetébe — abból, a mit ő mondott; de hogy ő képes logikus konkatenáczióba, kausalis nexusba hozni az egyházpolitikát, a kötelező polgári házasságot és a kvótát, ez egy olyan mesteri eklektikus ugrás volt, hogy én hasonlót a politikai fejtegetések terén régen hallottam. (Élénk derültség és helyeslés a jobboldalon) Az ón t. barátomat az ilyen fajta eklekticzimusban nem szeretem látni. Az én t. barátomat — és elismerem az ő nagy érdemeit és reczens érdemeit ezen a téren — jobban élvezem és apprecziálom, mint hisztorikust. De itt is — ne vegye rossz néven — egy észrevételem van. 0 ma ezen beszédében nem mutatta be magát mjektiv hisztorikusnak. S ezt igyekezni fogok jebizonyitani. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. barátom minden bajnak kutforrását abban a nagy politikai átalakulásban látja, a mely 1875-ben történt, és azokban, a mik azután történtek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy kicsit eszembe juttatja, hogy talán azért látja igy, mert az én t. barátom akkori protezsált politikusai azokban nem vettek részt. A mi 1875 előtt volt, az mind jó, a mi utána volt, az már mind kárhozatos. Tudom, hogy kit vádol főkép. Nincs igaza, a vád nemcsak látszólag, de tényleg ellenem fordul, mert e szerint azóta támadt ez országban minden rossz, amióta én a kormányzat aktiv terére léptem, mert akkor 1875-ben ezen a helyen ültem. (A pénzügyminiszteri székre mutat.) Ezen fejtegetéseinek kiszedem főrészét. Részletbe nem megyek. r Én ettől a bűntől magamat mentesnek tartom. Állítom, hogy nem tud az én t. barátom nekem bizonyítani semmit, a mi akár a közjogi, akár a gazdasági, akár a politikai kérdések terén az 1875-ben megalakult ós akkor működését folytatott kormány részéről in pcjus lett volna megváltoztatva. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ismétlem, nem tud nekem mutatni semmilyent. A kiegyezés, a melyre t. barátom czéloz és a melyet 1878-ban megcsináltunk, — tételről-