Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 történt az, hogy Magyarországnak volt miniszterelnöke ezt utón és útfélen beszélte az embereknek azért, hogy hangulatot csináljon, s azért hogy politikai fegyvert, kovácsoljon magának. Állítom t. ház, hogy a hol parlamentáris rendszer van a világon, ott ilyen bolondgomba még nem termett. De ha termett, akkor azután bizonyos, hogy annak megvoltak a maga súlyos következményei, a melyek közül az első az, hogy a dolgot okvetlenül rendezni, tisztázni kell. Ez pedig nálunk nem történt. Elhallgatták ezt, mert akár a múltnak, akár a jövendőnek szempontjából nem akartak ehhez a kényes kérdéshez nyúlni. Konstatálni kívánom tehát t. ház, hogy a helyzet teli van kétértelműséggel és ennek következtében a zavarban való halászásnak minden lehetősége meg van adva. Én, a magam részéről egészen tisztában voltam azzal, meg is mondtam, hogy nincsen rendszerváltozás és nem lehet rendszerváltozás. Nekem_ erre vonatkozólag megvan a magam mértéke. Én csak azokat a kérdéseket nézem, a melyek, hogy ugy mondjam, összbirodalmi kérdések, a melyek a hagyományos osztrák politikának a territóriumát képezik, Ezeket nézem és azt, hogy milyen volt ezekre nézve a kormány politikája. Itt van pl. a »hier« kérdése. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Közbeszólás: Zde!) A »hier« kérdése, (Mozgás. Elnök csenget. Sálijuk ! Halljuk!) a mikor is a szegény magyar fiút, ha azt meri mondani, hogy »jelen« becsukják. Hogy áll ez a dolog törvényesen? Ugy tudom, hogy a magyar nyelv a magyar állam hivatalos nyelve; ugy tudom, hogy az 1867 : XII. t.-cz.-ben világosan benne van, hogy a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészitő része, és hogy a közös ügyeknek conditio sine qua non-ja a paritás. Igaz, de azt is lehet mondani, hogy van egy másik szakasz, abban az 1867 : XII. t.-cz.-ben, a mely azt mondja, hogy az uralkodónak a hadsereg egységes vezetésére vonatkozó felségjogai érintetlenek maradnak; ebből tehát azt lehet következtetni, hogy a fejedelem elrendeli a német nyelvet a hadsereg nyelvének, és ennek engedelmeskedni kell. De mi ennek az igazi jelentősége? Mindenki tudja, hogy itt a magyar koronának felségjogairól van szó; tudja azt is, hogy a magyar korona képviseli a magyar nemzet és a magyar állam egységét, képviseli állami öntudatát, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) és hogy azokat a felségjogokat a nemzet azért ruházta a koronára, hogy a magyar állami egységnek hathatós propagandát csináljon. Itt pedig ezeknek a felségjogoknak alapján propagandát csinálunk a germanizácziónak és az osztrák birodalom egységének. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez tehát egyszerűen azt jelenti, hogy a magyar király felségjoga az osztrák császári hatalom számára kisajátittatott, (Igaz! november 18-án, hétfőn. 83 Ugy van! a szélsöbaloldalon) tehát ismét benne vagyunk abban az átkos dualizmusban, a mely századokon keresztül annyi bajt csinált és fog még csinálni a jövőre is. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Itt van, t. képviselőház, a trónörökös házassági nyilatkozata, a hol egy magyar törvénybe beiktattuk a morganatikus házasságot, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) és az uralkodóház családi jogát. Minden jogászgyerek tudja, hogy a morganatikus házasság a mi jogi intézményeinkben ismeretlen dolog, tudja azt is, hogy ez a német, középkori, ósdi felfogásnak és partikularizmusnak volt eredménye, amely Németországnak egységét darabokra törte, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) ugy, hogy Bismarcknak vérrel és vassal kellett ezt ismét összekovácsolnia. Ezt az intézményt a mi középkori kiváltságos rendi Magyarországunk nem vette be, (Felkiáltások a baloldalon: Liberalismus!) de a modern, demokrata, liberális Magyarország bevette. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a, balés a szélsőbal oldalon.) Ez azt jelenti, hogy Magyarország összes leányai, még _ a legfényesebb nevüek is, habár ereikben az Árpádok királyi vére csergedezik is, ha őseik száz csatában véreztek is az uralkodóházért, még a reménytől is el vannak ütve, hogy Magyarország királynéi lehessenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Es ott van a családi törvény, a melynek tartalmát mi nem ismerjük, a mely tehát a rólunk és nélkülünk elvnek legflagránsabb megsértése. Ez a családi törvény is középkori szü- ' lemény, a mikor a fejedelmi jogokat magánjogilag konstruálták, a mikor a fejedelmek az országot és nemzetet, mint a hogy Deák Ferencz mondta, majorságnak tekintették, mely felett szabadon rendelkezhetnek. Ha ez nem reakczió, akkor nem tudom, hogy micsoda. Visontai Soma: Csakhogy szabadelvű reakczió ! (Derültség balfelöl.) Beöthy Ákos: Ott van végre a kvóta felemelése, a melynek vérlázító voltát senki sem demonstrálta jobban, mint a válaszfelirati bizottságnak szerkesztője, a ki fájdalom, távolléte által tündököl, és a t. miniszterelnök ur. Én tehát tisztában vagyok egészen azzal, hogy nincs rendszerváltozás, legfeljebb személyváltozás van és mentől több ilyen személyváltozás van, annál inkább áll az: plus la change, plus la mérne chose. Azok a frázisok a magyar államiságról egy köpenyeget képeznek, a mely alól kikandikál az osztrák hatalmi politika lólába, a mely kész arra, hogy gázoljon és taposson mindent, a mi előttünk drága és becses. (Ugy van! Ugy van! balról.) De t. miniszterelnök ur mindig azzal hozakodik elő, hogy a választásoknál övé^ volt a többség, övé a győzelemnek a pálmája. Én nem dicsekedném az olyan győzelemmel, a hol a küzdő felek nem harczoltak egyenlő fegyverekkel. Ne-