Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-10
10. országos ülés 1901 nov nem akarom itt felolvasni (Halljuk! Halljuk!) mert tudom, hogy valamennyiünk kegyeletérzetét legmélyebben sértené. Azt hiszi a t. képviselőház talán, hogy Magyarország függetlenségét akarják azok biztosítani ? Nagyon csalatkoznak, Magyarországot is széttagolják, csak középen, a Tiszavidékén engednek egy részt — »Die von Magyarén bewohnten Striche« — fenmaradni, de ezekre is kimondják, hogy idővel, maholnap majd a német kultúra el fogja őket németesiteni. Azt mondják, hogy Kuménia megkapja a mai Magyarország oláh nyelvű teriiletét, Bukovinát, a szászok megmentésére a szász-német terület Markgrafschaft Siebenbürgen név alatt külön kormányzati területet képezne, Horvátország, Szlavónia, Dalmáczia, Montenegró, Bosznia és Herczegovina a mai Szerbiához csatolva képezik a nagy szerb királyságot, a tulaj donképeni osztrák császárság pedig a hazánkból megmaradt részszel, a »magyar őrgrófs:íggal« mindenestül belép az Alldeutsch birodalomba. Ezek hatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal biró egyesületek által terjesztetnek. Itt van emlitve az is, hogy egy pán-germán programm lett kiadva, és egy nagy gyűlés, porosz tanári gyűlés tartatott Potsdamban, a német fejedelmi kastélyok székhelyén, ahol Grell Hugó német reáliskolai tanár ezt mondta: »Das letzte und erhabenste Ziel des Alldeutschen Verbandes ist der Zusammenschluss aller oberdeutsch und niederdeutscb besicdelten Länder Mitteleuropas zu einem grossdeutschen Statenbunde.« T. ház! Ez az a benső barátságos viszony az ő tökéletes meztelenségében. (Zaj halfelöl.) T. ház! Igen szomorú, igen sivár az a kép, a melyet rajzoltam. Megfelel-e a kellő őszinteségnek az, hogy ily dolgok felett ő Felségének kormánya szemet huny, hogy az a párt igy hallgat? Vagy oly rosszul teljesiti ellenőrző kötelességét, hogy annak a szegény néppártnak, a melyről csak imént azt mondták, hogy ez a 25 ember is sok, kell figyelmeztetnie a kormányt, a túloldalt és annak zsurnalisztáit ? Az az őszinteség, hogy mi hozzánk a trón magasságáról igy szóljanak? _Kit akarnak ámitani? Az uralkodót? Minket? Önmagukat? Én nem hiszem, hogy ő Felsége a trón magasságáról ezen szavakat elmondotta volna, hogy ha a t. miniszterelnök ur vagy a kormány megtette volna a kötelességét s az ilyen üzelmekre, az ilyen alattomos aknamunkákra figyelmeztette volna. Tudom, hogy akkor ezen fukar szavak is még fukarabbakká váltak volna, a melyek különben sem meritik ki azokat a követelményeket, melyeket egy önálló független nemzet a külügj^ek és a külügyi kormányzat tekintetében támaszt. (Helyeslés a iáioldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A papiroson!) Ha ilyetén módon nyilatkozik meg a német társadalom rokonszenve irányunkban, mint ezen szemelvények, ha ez ellen nem lépnek fel ember 16-án, szombaton. 71 a német hivatalos körök, akkor a magam részéről nem kérek az ily szövetségből és azt hiszem, a magyar nemzet sem. Nagyon sajnálom, hogy a t. ház figyelmét ennyire igénybe vettem, (Halijuk! Halljuk !) de ki kell térnem még a belügyi állapotokra is. (Halljuk! Halljuk!) Az a Falk Miksa-féle édeskés érzékenykedés azt mondja: mily szivinditó az a meleg érdeklődés és éber figyelem, melylyel ő Felsége állami életünk minden mozzanatát kiséri. Ez már a hypokrisis netovábbja. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) En kereken tagadom — ha a trónbeszéd nyomán haladok — hogy ő Felsége azzal az éber figyelemmel kisérte jelen állami életünk minden mozzanatát; mert ha ezt tette volna, lehetetlen, hogy azt a nagy változást, mely Magyarország belpolitikájában történt, ne vette volna észre. Hisz öt évnek harczai vannak mi mögöttünk: hiszen a kormánypárt, — ha igaz - - átalakult. Hiszen mi ma más viszonyokkal állunk szemben, mint öt évvel ezelőtt. Ezt sehol sem látom a trónbeszédben felemlítve. Nem látok egy szót se arra vesztegetve, hogy Magyarország alkotmányát nagy veszély fenyegette; hogy ezt a veszélyt felidézte a t. szabadelvüpárt; kiveszem mindazokat, kik jelenleg benne vannak és akkor ezen jjadokon harczoltak velünk együtt a magyar alkotmányért. Minderről egy szó sincs megemlítve. Vagy talán a t. miniszterelnök úr tagadásba veszi, hogy változások történtek ? Meg kellett volna emlékezni a rendszerváltozásról, melyet nap-nap) után lármásan hirdettek az újságokban, de melyet nyíltan, hivatalosan minden kétséget kizárólag konstatálni óvakodnak. T. képviselőház! Ezáltal lettek Magyarország belpolitikájában az állapotok oly zavarosak. Mi tehát tudni akarjuk, hányadán vagyunk. Mert én elismerem azt az egyet, hogy laegvan a jóakarat a t. miniszterelnök úrnál és államtitkár úrnál, de hiszen a pokol felé vivő ut is jóakarattal van kövezve. Lehet, hogy a többi miniszterek is ezen az utón akarnak menni. De be fogom bizonyítani beszédem folyamán, hogy kint legjavarészt ugyanaz az állapot, a mi azelőtt volt, talán még rosszabb. Ki ennek az oka ? Legekőbbcn a t. miniszterelnök ur. A t. miniszterelnök urnak a múltja — nem a rossz értelemben veszem a szót, csak politikai értelemben, — kompromittált. (Mozgás jobbfelbí.) Igen, a t. miniszterelnök ur múltja kompromittálva van politikailag. (Elénk mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak tessék folytatni, halljuk ! Rakovszky István: Leszek bátor! A t. minisztereluök ur 30 éven át volt tagja a többségnek. Ezalatt figyelemmel kisérteni működését, de nem találtam egyetlen egy mozzanatot sem, a bosnyák dolgot kivéve, hogy a t. miniszterelnök ur a ház, az ország szine előtt a sok visszaélés, a sok helytelen, rossz dolog