Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

72 ÍO. országos ülés Í901 november 16-án, szombaton. ellen tiltó szavát felemelte volna. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélsöbalóldalon.) Nélkülöztem a t. miniszterelnök urat abban a nehéz harczban, a mikor az egyesült ellenzék a magyar alkotmányért élet-halál harczát vivta, (Igaz! JJgy van! a bal- és szélsöbalóldalon) azért a magyar alkotmányért, a melyet a t. túloldal kész volt darabokra szakítani, csakhogy a hatalmon megmaradhasson. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hol volt a t. miniszterelnök ur azalatt? A t. miniszterelnök ur ott élvezte a kormánypártiságnak kellemes állapotát cum benificio inventarii, és egyetlen egyezer sem ébredt fel benne az alkotmányos érzület, az a Deák-féle tradiczio, hogy oda állt volna az ország szine elé és Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek oda kiáltotta volna a quos egot, mikor azok a gyalázatos választások voltak és mikor báró Bánffy Dezső evvel Magyarországot évtizedekre kompromittálta. A t. miniszterelnök ur látta és tűrte mindazokat a visszaéléseket, a melyeket a viczinaliák körül elkövettek, látta, hogy hogyan növekszik ott gomba módra egyesek gazdagsága épen akkor, mikor a nép szegényedett, s mikor ép azok gazdagodtak legjobban, kiknek egyik zászlóvivője ellenzéki korában odakiáltotta az akkori miniszterelnöknek, gróf Lónyai Menyhértnek, hogy akkor, mikor Magyarország szegényedik, mindenkinek van joga gazdagodni, csak a miniszterelnöknek nincs! T. képviselőház! Magyarország akkor dúsgazdag volt a mai helyzethez képest. A nép azóta szegényedett és látjuk, hogy kik gazdagodtak. Egyetlen egy ember volt, gr. Csáky Albin, a ki megsokalta azt a luogo di traffic;ot, a melyet itt űztek és elkésve bár, azt a viczinális törvényjavaslatot, a lex Csákyt terjesztette be. A t. miniszterelnök ur egy szóval sem mondotta, hogy szakit a múlttal. Vagy jó volt az a múlt, és akkor nekünk, a kik az obstrukcziót csináltuk, nem volt igazunk; vagy rossz volt múlt, akkor ezeknek a férfiaknak, a kik beléptek ezen padokról oda, nem lett volna szabad belépniök, ha azt meg nem tagadják. Hiába kerestem t. képviselőház, a t. miniszterelnök uraak nyilt, minden kétséget kizáró feleletét. A t. miniszterelnök ur, a mikor miniszterelnöki programmbeszédét elmondotta, felölelt mindent; gyönyörű szép szavakban hozta a békét. Mi békét is akarunk, de mi rendszerváltozást is akarunk. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Különben nem kellett volna nekünk béke — non est pax impiis — mert mi, mondom, rendszerváltozást is akartunk. Ezt a t. miniszterelnök ur egy szóval sem Ígérte sehol, hanem szép frázisok közepette következőleg nyilatkozott (Olvassa)-: » Kérem legyenek kegyesek meghallgatni. Ebben a nagy munkában bizalmát és támaszát kérem első sorban annak a pártnak, és a ház azon részének, a melynek kebeléből ez a kormány megalakult, a mely a szabadelvű politikát irta zászlajára^. — láttuk, mi volt ez a szabadelvű politika! — »a melynek tagja voltam kezdete óta és a melynek politikája az enyém is volt;« de most jön egy kifejezés, a mely maiakkor is feltűnt nekem: »ugy a hogy magamat azzal azonosítottam.* Kegyeskedjék megmondani, talán most, hogy hogyan azonosította magát a t. miniszterelnök ur; mert azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ugy, a hogy magát azonosította; tehát teljesen nem azonosíthatta magát; vagy ez talán csak lapsus linguae; de hogy mikép azonosította magát azzal a politiká' val, arra eddig is adós maradt a felelettel. Ez alkalommal egyszersmind megkérte volt a miniszterelnök úr az igen t. volt nemzeti pártot, hogy támogatása igen becses lesz rá nézve, méltóztassanak bejönni a szabadelvű pártba. Ekkor Horánszky Nándor elfogadta a miniszterelnök úr meghívását és ezt mondotta (olvassa): »Érezni fjgja mindenki, hogy a közéletből ki kell vonulnia az eddigi iránynak, és pedig egyszerűen azért, mert a törvényhozás tevékenységének e nélkül is elég nagy munkája van.« Tehát az addigi iránynak, a mely ellen közösen harczoltunk, ki kellett vonulnia. Én kérdem a t. miniszterelnököt : kivonult-e ez az irány, vagy nem, és szakitütt-e azzal a múlttal, igen vagy nem? Ezt tudni akarjuk, erre nekünk jogunk van, nehogy különféle szép frázisok ködébe burkolva mondhassuk mi is, hogy igenis van irányváltozás és mondhassák a régi szabadelvű pártnak régi hivei, hogy nincs irányváltozás. Ezt tisztázni kell már azon oknál fogva is, mert — mint azt előbb is mondottam — vagy beszavatolható 3JZ RZ obstrukczíó, vagy nem. Ha be nem szavatolható, akkor a mai egész konfiguráczió hibás, eltévesztett, rossz, immorális ; vagy beszavatolható, — a mint én hiszem, hogy igenis beszavatolható, — akkor meg nem lehetséges, hogy ugyanazon kormány tagjai, a kik annyira kompromittálták magukat, a kik a magyar alkotmány szétszaggatásában részt vettek, továbbra is itt üljenek a miniszteri székekben. (Ugy van! balfelöl.) Ez minden parlamentáris felfogásnak tagadása, ez ellenkezik minden parlamentáris szokással, minden parlamentáris moralitással. Régi politikát uj emberekkel követni lehet, de régi emberekkel uj politikát csmálni, az ő megaláztatásuk nélkül, nem lehet. És én három miniszteren kivül mégis itt látom valamennyit. (JJgy van! bal felöl.) Ugyanazok az emberek ülnek itt, ugyanazok az emberek intézik az ország ügyeit, a kik Bánffyval szolidaritásban voltak. (Elénk helyeslés balfelöl.) De, t, képviselőház, hogy mi volt az akkori helyzet, és hogy helyesen fejtegetem én ezeket, erre nézve én czitálni fogok egy beszédből, a volt nemzeti pártnak válaszfelirati javaslatából, a melynek alapjára az összes ellenzéki pártok helyezkedtek akkor, a mikor ezt a nagy harczot a magyar alkotmányért vivtuk. Nézzük, t. képviselőház, mi volt a helyzet, a mely ellen mi akkor harczba vonultunk. A válaszfelirati vitánál egyik