Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

10. országos ülés 1901 no közel bárom millió embert táplál, összesen 302.000 koronát, vagyis 151.000 forintot egy olyan országban, a hot az állami költségvetés körülbelül egy milliárd korona. A mióta munkásközvetitő intézetünk van itt Budapesten, láthatjuk, hogy milyen óriási a munkapangás itt a fővárosban is. Állandóan 6500 — 7000 ember áll a munkásközvetitő intézet előtt, ugy, hogy rögtön intézkedni kellett, mert a helyiség szűknek bizonyult és — a mint a hivatalos jelentés mondja — a tolongás a rekeszeknél veszélyes mérveket öltött. Méltóztatnak emlékezni az ez idei január hónapra, Az ez idei január ós február hónap alatt, mert a tél keményebb volt, 19 ezer esetben volt kínálat, és összesen ötezer esetben lehetett munkát adni azoknak az embereknek. Február 12-én és 13-án már türelmüket vesztették azok az emberek, a kik állandóan ott álltak és zavarogni kezdtek. A mi szocziálpolitikánk szerint a ; rendőrség megkardlapozta és szétverte őket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Abban az időben az egyes népkonyhák százával adták az ingyenjegyeket; de nekem eszembe jut mit Széchenyi mond a »Hitel«-ben: hogy nem az a nagy ember, a ki ingyenlevesekkel akarja táplálni a népet, hanem, a ki ugy kormányozza az országot, hogy az, a ki dolgozni akar, kenyeret találjon. (Elénk tetszés a baloldalon.) És vájjon azokkal az intézkedésekkel, a melyeket a kereskedelmi minisztérium állandóan tesz a nagyipar érdekében, sikerült-e a nagyipart csakugyan biztosítani? A mi azt illeti, a mit a t. urak itt mondanak, hogy önálló vámterület kell, (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Helyes, az kell!) nagyon szívesen járulunk hozzá ha kell, ha ugy van tényleg. . . . Buzáth Ferencz: Nem monopóliuma a függetlenségi pártnak. Ernszt Sándor: ...hogy a mi iparunk azért nem tud fejlődni, mert ipari állammal vagyunk összeköttetésben. De akármilyenek az okok, tényleg konstatálni kell, hogy a mi nagyiparunk is egyáltalán pang. T. ház! Néhány nap előtt a következő adatokat tették közzé: A gépiparban elbocsátottak 20,000 munkást, és kilátás van arra, hogy a legközelebbi időben ismét 10,000 munkás marad kenyér és munka nélkül. A hidépités körül 1500—2000 munkás foglalkozott itt Budapesten: most 700 foglalkozik. A Ganz-gyárban 12—15,000 munkás dolgozott, mig ma csak 6000. Az államvasutak gépgyárában még tavaly 10,000 munkás dolgozott, most 5000 dolgozik, és ezeknek a bére is mind lejebb száll. A nagyipart tehát nem sikerült biztositani. T. ház! Mi ennek a törvénynek, a melyre az előbb czéloztam, annak t. i., a mely a kisiparosokra vonatkozik, a revizióját okvetlenül és sürgősen minél előbb kérjük és követeljük. (Helyeslés a baloldalon.) uember 16-án, szombaton. 59 A trónbeszéd megemlíti a kisiparosokat, a felirati javaslat azonban nem enditi meg, hogy miért, nem értem, pedig ez elől nem lehet kitérni. A modern, nagy és iparüző államok a nyugaton behozták e törvény reformját és nem lehet ez elől kitérni nálunk sem. És mi, mivel a nagyipart sem sikerült megszilárdítani, kétszeresen kérjük és követeljük, hogy a kismaros biztosítására gondot fordítsanak és a törvényt revideálják. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! A trónbeszédben van még egy mondat, a szocziálpolitikára vonatkozó mondat, t. i. hogy a balesetek elleni biztosítás törvény utján szabályoztassék. Ha ezzel a törvénynyel is ugy járunk majd, mint a hogy jártunk a betegsegélyző pénztárakkal, akkor valóban nem fogunk vele dicsekedhetni. A betegsegélyező pénztárak t, i., a mennyiben a nyilvánosság előtt ismeretes, mindennel foglalkoznak, csak betegsegélyezéssel nem. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Én ezt nem tudom bizonyítani, de ez a nyilvánosság előtt igy ismeretes. Azt az egyet azonban bizonyítani lehet már eléggé, hogy a betegsegélyző pénztáraknál ugy a gyári alkalmazottak, mint a kisiparosok, mindenütt csak a terhét érzik, de a törvény előnyeit nem. Ha tehát az uj törvény is ilyen lesz, akkor igazán nem fogunk vele dicsekedhetni. De t. ház, ahárhogy legyen, mi teljes mértékben honoráljuk a kereskedelemügyi minisztériumnak szándékát, hogy ő ezt a törvényt életbe akarja léptetni, azonban mi azt hiszszük, hogy a törvény még sem fogja Magyarországon az ipart valami nagyon megerősíteni. Méltóztassék piaczról gondoskodni az ipar számára. Az angol a világ mindkét hemisferájában áruitatja dolgait, a franczia is piaczot teremt, a német nyolcz millió munkást foglalkoztat, az ő ágyúi és hadihajói Ázsiába és Afrikába mennek, sőt a Balkánon is van már piacza; a mi birtokunk a nyolczvanadik szélességi fokon felül van és piaczunk nincs. Ily körülmények közt, t. ház azzal, hogy egy modern iparüző államnak valamely törvényét lekopirozzuk, iparunkat megmenteni nem tudjuk. Még egy momentumot akarok felemlíteni, a mely inkább méltányossági mozzanat. Mindazok, a kik a nagyipari munkásokat nézik, akár külföldön, akár itt nálunk, láthatják, hogy azok kulturális szempontból sokkal magasabban állanak, mint a vidéki földmivelési osztályok, láthatják, hogy azok különösen a technikai dolgok tekintetében magas nivón állanak. És ezeknek az embereknek, t. ház, a magyar közjog nem ad semmiféle polgárjogot, szavazati jogot; azért nem, mert nincsen hová beilleszteni őket a mi választási törvényünkbe. Ne tessék azt gondolni, hogy ez a néppárt demagógiája. Meg vagyok róla győződve és jól tudom, hogy a nagyipari munkások sok különböző okból nem szimpátiáinak a mi pártunkkal, de a mit mondok, az a mi igazságérzetünkből folyik, a melyre minden 8*