Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

10. országos ülés 1901 november 16-án, szombaton. 57 Következik a napirendnek harmadik tárgya : a válaszfelirati bizottság válaszfelirati javaslata és ezzel kapcsolatban Kossuth Ferencz és társai, gr. Zichy János és társai, meg Szederkényi Nándor és társai válaszfelirati javaslata feletti általános vitának folytatása. Szólásra következik? Kubik Béla jegyző: Brnszt Sándor. Ernszt Sándor: T. képviselőház! (Hattjulc! Halljuk!) a t. többség felirati javaslatából eló'ttem éppen az tűnt leginkább fel, a mi benne nincsen. Az 1892. évi felirati javaslat emiitette volt az egyesülési és a gyülekezési jogot; a többségnek 1896-diki felirati javaslata pedig ezt teljesen ignorálta. Ha meggondolom, hogy a volt nemzeti párt a beati possidentes sorában ül most és ha meggondolom, hogy szórói-szóra áll rájuk az, a mit egy második századbeli nagy ész mondott: hesternae sumus et vestra omnia occupamus, — tegnapiak vagyunk és mindeneteket elfoglaljuk, — akkor főképen csodálkozom azon az önmérsékleten, a melylyel a t. volt nemzeti párt egyáltalában nem óhajtott a többség felirati javaslatában említést sem tenni arról, hogy a gyülekezési jog már egyszer kodifikáltassék. (Tetszés balfelöl) Vannak ismét más kategóriába tartozó dolgok, a melyek a felirati javaslatnak igen hálás thémái szoktak lenni már állandóságuknál fogva is, Ilyen pl. az adó- és a közigazgatási reform. Az adóreform minduntalan benne szerepel a felirati javaslatokban és igy lehet mondani, hogy a szegény adófizető polgároknak egyetlen egy reménysége épen ez az adóreform, hogy megszabadulnak végre attól a tehertől, a mely alatt most nyögnek. Az adóreform ígérete azonban csak remény maradt továbbra is. Most azonban a többség felirati javaslata azt mondja, hogy lesz adóreform, de arról szó sincs, hogy adóleszállítás legyen, mert az igények, a melyeket az állammal szemben támasztanak, oly nagyok és oly indokoltak, hogy adóleszállitásról egyáltalában szó sem lehet. Ily körülmények között természetesen megcsappan a régi reménység. Boldogok vagyunk azonban, hogy a többség felirati javaslata egy mondatot mégis közbeszúrt, — s ezt már nagyon vártuk — hogy t. i. elismeri, hogy vannak még ez országban oly vállak, a melyekre annyi teher szakad, hogy már azt egyáltalában nem bírják tovább. Minden attól függ és azt várjuk is, hogy miképen fog a t. többség ezeken a dolgokon segíteni. A mi pedig a közigazgatási reformot iüeti, — a mint t. pártelnököm szives volt itt kijelenteni — mi az ellenzéken nem az egyes részletkérdésekre vagyunk kíváncsiak ebben a reformban, hanem magára a konczepczióra és az elvekre, a melyek abban letéve lesznek. Ezeket óhajtanánk végre valahára megbírálni. Kinek a nevéhez fűződik ez a reform? Decenniumok múlnak el, de csak tűrhetetlen KÉFVH. NAPLÓ. 1901—1906. I. KÖTET, lassúsággal megy előre és befejezést nyerni egyáltalában nem tud. Vannak ismét a többség felirati javaslatáben olyan dolgok, a melyeket megérteni egyáltalában nem vagyok képes. Ilyenek pl. a kvótára vonatkozó passzus. A kvóta-bizottság előadója annak idején igen hevesen és erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a hozzájárulási arány ebben az országban felemeltessék, (Uyy van! balfelöl) és daczára annak, hogy a hozzájárulási arány emelve lőn, most a felirati bizottság előadója csak végtelen háláját és elismerését tudja kifejezni a jelen kormánynyal szemben, hogy a kvóta felemeltetett volt. (Derültség balfelöl.) Midőn a felirati bizottságnak előadója azt mondja, hogy ő és a t. többség hajlandó lett volna a kvótát ilyen körülmények között is, t. i. midőn az ország érdekei — a mint tegnap erről az oldalról kifejtették — megsértettek, megkötni, akkor az ő előbbi szavainak őszinteségében Ausztriában bizonyára kételkedni fognak. Azt pedig méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában minden párt arról beszél, hogy Magyarország kizsákmányolja őt. Ausztriában ilyen beszédek következtében okvetlenül akkora étvágy fog támadni, hogy azt kielégíteni egyátalában nem leszünk képesek. (Ugy van! balfelöl.) Én különben nem értem azt sem, hogy miképen volt képes a t. előadó ur felirati javaslatának végén azt mondani, hogy az ország most erejének teljében van, (Sálijuk! Halljuk! balfelöl) midőn a felirati javaslat elején azt mondotta, hogy az anyagi jólét csökkent, hogy oly válságok között vagyunk, a melyeknek végét egyáltalában belátni nem lehet. Midőn mezőgazdaságunk válságban van, midőn iparunk nincsen, midőn a vidék elnéptelenedik, midőn az ország fővárosában nincsen munka, a kiegyezési tárgyalások előestéjén hogyan lehet azzal dicsekedni, hogy erőnknek teljében vagyunk: ezt én egyáltalában nem értem. (Ugy van! balfelöl.) Van még ebben a felirati javaslatban egy stereotip kifejezés, a mely minduntalan megjelenik, valahányszor a király szól a nemzethez. Ez t. i. az, hogy a külállarnokkal a viszony állán-' dóan jó és barátságos. Ez a kifejezés a múlt felirati vita alkalmával hiányzott és az. akkori vita alkalmával ebben a házban valóságos vihar támadt, mert ez a néhány szó hiányzott a trónbeszédből. Azonban ha gondolkozunk a momentumokon, a melyeket észre lehet most venni a külügyi dolgokban, jól tudjuk, hogy a magas diplomáczia olimpusi ködben lakik; olykor letekint reánk achájokra és barbárokra, a kik itten viaskodunk, de ha egyáltalában szólni akar velünk, akkor nagyon is szófukar ós mindig ugyanazt ismétli. (Ugy van! a baloldalon.) T. ház ! Igen jól fogják tudni valamennyien, hogy minket a mi édes és drága szövetkezéseink óriási hadügyi kiadásokba kergettek; igen jól fogják tudni, hogy minket szövetségeseink any8