Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-9
9. országos ülés Í90Í november 15-én, pénteken. 51 Ion.) Az adópolitika a nemzetgazdaságnak kiegészítő része kell, hogy legyen. A hol az adópolitikát nem ezen az alapon csinálják, ott a zsebmetsző fiskalitás uralkodik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ennek meg kell szűnnie nálunk is és az adórendszert a nemzetgazdaság törvényeinek alapjára kell helyeznünk. Évekkel ezelőtt történt, hogy Amerikának részint vámbevételekből, részint az adókból annyi pénze volt, hogy kétségbe estek a felől, mit csináljanak azzal a sok pénzzel, másodszor pedig, mit csináljanak, hogy annyi pénz ne folyjon be. Törték a fejüket, hogy melyik adónemet szállítsák le, vagy törüljék el, s hogy vájjon egyik vagy másik adónemnek eltörlésével nem bontják-e meg közgazdasági életüknek egyensúlyát. Nálunk ugyan effélékre gondolni nem lehet már azért sem, mert nálunk nem a közgazdasági érdek, hanem a rideg, a rabló fiskalitás a döntő szempont az adórendszer megállapításánál és fejlesztésénél. T. képviselőház! Politikánk vezetésében tehát a magyar állam megerősítésének, a magyar őserők kifejlesztésének gondolata az, a mely gyümölcsöző eredményt képes biztosítani. A t. kormányférfiak, ha erre az útra térnének, nemcsak Magyarországnak, hanem a trónnak is a legjobb szolgálatot tennék. Magyarország e helyütt az ő történeti hivatásánál fogva a trónnak is bázisát képezi. Ha Magyarország elvérzik, a trón sem fog többé fennmaradni. Ez világtörténelmi végzet, ezért kell tehát arra törekedni, ezért kell a mi kormányférfiainkat arra kényszeríteni, hogy ezen az utón járjanak és az ország anyagi és szellemi érdekeit a legbehatőbban szolgálják. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Én, t. képviselőház, a többség felirati j latában nem látom azt a hangot és nem olvasom azon elveket, a melyeket én kifejtettem, sőt a mint volt szerencsém kimutatni, benne a legkétségbeesettebb politika nyer kifejezést. Épen ezért ehhez a felirati javaslathoz hozzá nem járulhatok, hanem a magam és barátaim nevében külön felirati javaslatot van szerencsém bemutatni és kérem a t. képviselőházat, hogy azt az ország érdekében elfogadni méltóztassék. (Elénlc helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Elnök: A Szederkényi Nándor és társai által beadott felirati javaslat fel fog olvastatni; kérem, szíveskedjenek azt meghallgatni. Kubik Béla jegyző (olvassa a felirati javaslatot). Elnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!; Az imént felolvasott felirati javaslat, ugy mint az előbbeniek, ki fog nyomatni és a ház tagjai közt szét fog osztatni. Mielőtt azonban a vitát folytatnék, öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik. Kubik Béla jegyző : Csávolszky Lajos ! (Halljuk ! Halljuk!) Csávolszky Lajos: T. ház! Az a felirati javaslat, melyet a többség a ház elé terjesztett, de még inkább az a beszéd, a melylyel a t. előadó ur tegnap a vitát bevezette, mélyen sérti a nemzet és a törvényhozás méltóságát. (Ugy van! a, szélsöbalóldalon.) Olyan hangon, a minőn az előadó ur beszélt, egy önérzetes törvényhozás termében beszélni nem lehet. Nemzet a királyhoz, király a nemzethez csak ugy és akkor méltók, ha nyíltak és őszinték egymáshoz. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A nemzet adja meg a királynak a hatalmát és a dicsőségét, és ha ez a hatalom ferde útra téved, vagy ez a dicsőség elborulni készül, | a nemzetnek szent kötelessége figyelmeztetni ! királyát. (Ugy van! r a szélsöbalóldalon.) Ez a király iránti hűség. És én, mint a nemzet tör| vényhozásának egyik tagja, a jelen nehéz hely! zetben, a mai súlyos körülmények között, a ! melyben vagyunk, igy szólanék Magyarország I királyához: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Felséges Úr! Vessünk egy tekintetet a két birodalomra, melynek koronáját viseli Felséged. Nálunk a súlyosan nyomasztó anyagi helyzet végzetes romlással fenyeget. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A társadalom minden osztálya: gazda, iparos és kereskedő a megélhetés mindennapi bajaival kínlódva reménytelenül tekint a jövő felé. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Elkövetkezett az az idő, midőn az utolsó cseppig kiszipolyozott nép már nem is zúgolódik, hanem néma megadással nyújtja kezét a könyöradomány kenyere után. Nem munkát, csak alamizsnát tudunk adni már a népnek. Nem munkára, hanem koldulásra tanítjuk már az embereket. Az értékeknek évek óta tartó folytonos sülyedése milliárdokkal csökkenti a nemzeti vagyont, mig a kivándorlás ijesztő mérveket öltött, elannyira, hogy itt emberekben, amott nemzeti vagyonban annyit vészit Felséged évenként, a melynél többet nem veszíthetne akkor sem, ha minden esztendőben egy világra szóló háborút viselne. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Odaát Ausztriában ádáz harezoí vívnak egymás ellen négy év óta az örökös tartományok népei. Békét és békében üdvös fejlődést akart Felséged adni népeinek. És mit adott ? Adta a legáldástalanabb faj- és testvérharezot, melynek szemlélésénél mély megindulást kelt mindenkiben Felséged rettenetes csalódása. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) A nagyhatalmi állás, melynek fen tartása Felséged legfőbb gondjai közé tartozik, a lefolyt 34 év alatt több ezer millió áldozatot vett igénybe, mindennek daczára az osztrák-magyar hadsereg harczi győzelmi képességében nem hisz Európában senki. Jelen szervezetében sem a népeknek, sem az uralkodó háznak nem nyújt biztonságot. A czélt, melynek elérése végett 7*
