Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-9

50 9. országos ülés 1901 november 15-én, pénteken. kereskedelmi összeköttetésben áll és melyekkel egyszersmind a legszorosabb politikai barátság füz össze.« (Mozgás a szélsőbalon.) T. ház! Lehet-e ennél érdekesebb leleplezés ? Lehet-e ennél lealázóbb vallomás Magyarországra nézve? Már 14 esztendő óta tűrjük és szenvedjük tehát azt a kereskedelmi politikát. És kiktől? A válaszfelirati javaslat nem nevezi meg, neveket nem emlit, csakúgy mint az álarczos bálban szokás: ismerlek, szép maszk. Mi ismerjük. Kik azok, a kik politikai szövetségeseink, legszorosabb barátaink ? Olaszország és Németország! Miért nem nevezik meg ? Miért nem őszinte a válaszfelirat és azok, a kik a válaszfelirati javaslatot szerkesztették, miért hallgatták el mindezt ? Tárják a nemzet elé mindazokat a dolgokat, a melyek 1887 óta, tehát 14 esztendő óta az országnak baját, nyomorúságát idézték elő. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ezt feltétlenül követelheti önöktől az ország az igazság és méltányosság nevében, a melyet anynyiszor említettek önök a válaszfeliratban. És ezután az érdekes vallomás után ismét következik valami; itt még nincs befejezve. Mert elmondja azután, hogy bizony e bajok ma is megvannak, remélik, hogy a szövetségi viszony enyhitőleg fog hatni a kérdések megoldásánál. Ha pedig, — itt ismét következik valami, nem a zsebben való fügemutatás, hanem ökölre szorítja kezét a válaszfelirat, — ha jjedig ez nem fog megtörténni, hát mi történik? Azt fogjuk tenni, a mit 1887-ben egy feliratban tettünk, »hogy t. i. panaszképen fogjuk elsorolni mindazokat a bajokat, a melyek azóta fennállnak.« Lehet-e ennél siralmasabb vallomást elképzelni? Lehet-e megalázóbb helyzet, mint az, a melyet a többség saját feliratában tár az ország elé? És mi az önök válasza ezekre? Hallgatás. Hát akkor legalább hallgattak volna ebben a válaszfelirati javaslatban, és ne kergetnék a magyar ember arczába a vért, hogy ilyeneket kell olvasnia. (Igaz ! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Hallgatnak és nem emlitenek neveket, nem említik Németországot és Olaszországot. Egyik a borvámmal vérünket szívja évek hosszú során át, a másik most fonja torkunkra a hurkot. És önök ezzel szemben a jajgatásra, a panaszra és arra szorítkoznak, hogy ha ez mind igy maradna, akkor ismételjük ő Felsége előtt a már elmondott panaszokat. (Derültség balfelöí.) T. ház! A mi kormányunk ezekkel a siralmas állapotokkal szemben a bámulás politikáját követi. Pedig itt volna az ideje, hogy a jövendőbe tekintsenek, és gondolják meg, hogy ez a politika, a mely Magyarországot vérvesztésre kárhoztatja, Magyarországgal együtt a trón erősségét is le fogja rontani. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Azok a hibák, a melyeket a mi államférfiaink összehalnioznak, máglyává kezdenek nőni és azon a máglyán legelőször a Habsburg-dynasztia trónja fog elégni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországnak hivatása van még a történelemben. Magyarország ezer éves történeti hivatását nem fejezte be sem a mohácsi vésznél, sem 1867-ben. (Tetszés balfelöl.) Az a történeti hivatás nem függ önöktől, t. többség. De még Németország sem elég hatalmas arra, hogy a világtörténelemnek vezérlő politikáját széttörje és megsemmisítse. A magyar nemzetnek hivatása ezen a helyen, a melyre őt ezer évvel ezelőtt a Gondviselés hozta, fennáll a jövőre nézve is. (Elénk tetszés a szélsöbaloMalon.) Azt mondják, hogy Vilmos császár múlt utazása alkalmával Konstantinápolyban egy kutat állíttatott. Ma a germán sovinizmus e kútra azt mondja, hogy az az ős germán erő forrásának jelképezése. Nekünk is van egy kutunk itt Budavárában, a mely Mátyás királynak idilli legendáját örökíti meg. E kut Mátyás király korának emlékével a magyar őserő forrásának jelképezése. Ha a t. kormányok ezt felfognák, akkor a magyar őserőnek kifejtésére irányítanák minden figyelmüket, irányítanák mind a kül-, mind pedig a belpolitika ügyeinek intézését. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Itt van a véderő kérdése, a melyről a trónbeszéd azt mondja, hogy a védrendszerben az ujonczjutalék megállapítása napirenden leend, azt végre kell hajtani, mert hiszen a védrendszert minden állam szem előtt tartja, mert a védrendszerben, saját erejében fekszik az állami életnek biztositéka. Ha tehát ez igy van, akkor az az erő legyen a mi saját erőnk. (Tetszés a szélsőbaloldalion.) Az, a mi nem saját erőnk, lehet-e nekünk védelmünk? (Helyeslés balfelöí.) Hiszen ma lejárt már a középkori, u. n. zsoldosrendszer, midőn zsoldoshadakat állítottak, idegen népeket hoztak be. A franczia udvarnál tudjuk, a svájczi gárda stb. szerepelt. Ennek lejárt már az ideje. Hogy Magyarországért oly készséggel haljon meg egy cseh, vagy egy stájer katona, vagy egy magyar ember készségesen haljon meg Csehország kedvéért, ez lehet egy ideális gondolat, de az élet törvényeinek nem felel meg, A magyar védrendszert a magyar hadsereg keretében kell előállítani és minden intézményeinket ugy kell megalkotni, hogy az a magyar őserő kifejlesztését idézze elő. Közigazgatási rendünk szintén előmozdítója lehet a magyar őserő kifejtésének. A közigazgatás legyen az önkormányzatnak eszköze és legyen az állami életnek kifejezése, de egyúttal a magyar állameszmének gondviselője. Az adórendszer a régi alapon többé nem állhat fenn. A legszigorúbb adórendszert a törökök találták ki, a melyet Európa nagy részében követtek, még nálunk is követ a kormány és ez a török rendszer az: hogyha pedig valaki nem fizeti meg illetékét, szijat kell hasítani a hátából. Szijat ugyan már nem hasitanak, de elviszik az embernek minden vagyonát és őt földönfutóvá teszik. (Ugy van! a szélsöbalolda-