Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-9

50 9. országos ülés 1901 november 15-én, pénteken. kereskedelmi összeköttetésben áll és melyekkel egyszersmind a legszorosabb politikai barátság füz össze.« (Mozgás a szélsőbalon.) T. ház! Lehet-e ennél érdekesebb leleple­zés ? Lehet-e ennél lealázóbb vallomás Magyar­országra nézve? Már 14 esztendő óta tűrjük és szenvedjük tehát azt a kereskedelmi politikát. És kiktől? A válaszfelirati javaslat nem nevezi meg, neveket nem emlit, csakúgy mint az ál­arczos bálban szokás: ismerlek, szép maszk. Mi ismerjük. Kik azok, a kik politikai szövetsége­seink, legszorosabb barátaink ? Olaszország és Németország! Miért nem nevezik meg ? Miért nem őszinte a válaszfelirat és azok, a kik a válasz­felirati javaslatot szerkesztették, miért hallgat­ták el mindezt ? Tárják a nemzet elé mindazokat a dolgokat, a melyek 1887 óta, tehát 14 esz­tendő óta az országnak baját, nyomorúságát idézték elő. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ezt feltétlenül követelheti önöktől az ország az igazság és méltányosság nevében, a melyet any­nyiszor említettek önök a válaszfeliratban. És ezután az érdekes vallomás után ismét következik valami; itt még nincs befejezve. Mert elmondja azután, hogy bizony e bajok ma is megvannak, remélik, hogy a szövetségi viszony enyhitőleg fog hatni a kérdések megoldásánál. Ha pedig, — itt ismét következik valami, nem a zsebben való fügemutatás, hanem ökölre szo­rítja kezét a válaszfelirat, — ha jjedig ez nem fog megtörténni, hát mi történik? Azt fogjuk tenni, a mit 1887-ben egy feliratban tettünk, »hogy t. i. panaszképen fogjuk elsorolni mind­azokat a bajokat, a melyek azóta fennállnak.« Lehet-e ennél siralmasabb vallomást elkép­zelni? Lehet-e megalázóbb helyzet, mint az, a melyet a többség saját feliratában tár az ország elé? És mi az önök válasza ezekre? Hallgatás. Hát akkor legalább hallgattak volna ebben a válaszfelirati javaslatban, és ne kergetnék a magyar ember arczába a vért, hogy ilyeneket kell olvasnia. (Igaz ! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Hallgatnak és nem emlitenek neveket, nem említik Németországot és Olaszországot. Egyik a borvámmal vérünket szívja évek hosszú során át, a másik most fonja torkunkra a hurkot. És önök ezzel szemben a jajgatásra, a panaszra és arra szorítkoznak, hogy ha ez mind igy maradna, akkor ismételjük ő Felsége előtt a már elmon­dott panaszokat. (Derültség balfelöí.) T. ház! A mi kormányunk ezekkel a si­ralmas állapotokkal szemben a bámulás politi­káját követi. Pedig itt volna az ideje, hogy a jövendőbe tekintsenek, és gondolják meg, hogy ez a politika, a mely Magyarországot vérvesz­tésre kárhoztatja, Magyarországgal együtt a trón erősségét is le fogja rontani. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Azok a hibák, a melyeket a mi államférfiaink összehalnioznak, máglyává kez­denek nőni és azon a máglyán legelőször a Habsburg-dynasztia trónja fog elégni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországnak hivatása van még a történelemben. Magyaror­szág ezer éves történeti hivatását nem fejezte be sem a mohácsi vésznél, sem 1867-ben. (Tet­szés balfelöl.) Az a történeti hivatás nem függ önöktől, t. többség. De még Németország sem elég hatalmas arra, hogy a világtörténelemnek vezérlő politikáját széttörje és megsemmisítse. A magyar nemzetnek hivatása ezen a helyen, a melyre őt ezer évvel ezelőtt a Gondviselés hozta, fennáll a jövőre nézve is. (Elénk tetszés a szélsö­baloMalon.) Azt mondják, hogy Vilmos császár múlt utazása alkalmával Konstantinápolyban egy ku­tat állíttatott. Ma a germán sovinizmus e kútra azt mondja, hogy az az ős germán erő forrásá­nak jelképezése. Nekünk is van egy kutunk itt Budavárában, a mely Mátyás királynak idilli legendáját örökíti meg. E kut Mátyás király korának emlékével a magyar őserő forrásának jelképezése. Ha a t. kormányok ezt felfognák, akkor a magyar őserőnek kifejtésére irányítanák minden figyelmüket, irányítanák mind a kül-, mind pedig a belpolitika ügyeinek intézését. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Itt van a véderő kérdése, a melyről a trón­beszéd azt mondja, hogy a védrendszerben az ujonczjutalék megállapítása napirenden leend, azt végre kell hajtani, mert hiszen a védrend­szert minden állam szem előtt tartja, mert a védrendszerben, saját erejében fekszik az állami életnek biztositéka. Ha tehát ez igy van, akkor az az erő legyen a mi saját erőnk. (Tetszés a szélsőbaloldalion.) Az, a mi nem saját erőnk, lehet-e nekünk védelmünk? (Helyeslés balfelöí.) Hiszen ma lejárt már a középkori, u. n. zsol­dosrendszer, midőn zsoldoshadakat állítottak, idegen népeket hoztak be. A franczia udvarnál tudjuk, a svájczi gárda stb. szerepelt. Ennek lejárt már az ideje. Hogy Magyarországért oly készséggel haljon meg egy cseh, vagy egy stájer katona, vagy egy magyar ember készségesen haljon meg Csehország ked­véért, ez lehet egy ideális gondolat, de az élet törvényeinek nem felel meg, A magyar védrend­szert a magyar hadsereg keretében kell előállí­tani és minden intézményeinket ugy kell meg­alkotni, hogy az a magyar őserő kifejlesztését idézze elő. Közigazgatási rendünk szintén előmozdítója lehet a magyar őserő kifejtésének. A közigaz­gatás legyen az önkormányzatnak eszköze és legyen az állami életnek kifejezése, de egyúttal a magyar állameszmének gondviselője. Az adórendszer a régi alapon többé nem állhat fenn. A legszigorúbb adórendszert a tö­rökök találták ki, a melyet Európa nagy részé­ben követtek, még nálunk is követ a kormány és ez a török rendszer az: hogyha pedig valaki nem fizeti meg illetékét, szijat kell hasítani a hátából. Szijat ugyan már nem hasitanak, de elviszik az embernek minden vagyonát és őt földönfutóvá teszik. (Ugy van! a szélsöbalolda-

Next

/
Thumbnails
Contents