Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-29
462 29. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. le akarom venni a terhet és azt mondom: a helyett, hogy ti magatok kezelnétek a pénzt, a miért ti vagytok a felelősek — Arad vármegyében jól tudják, mi ez, tessék csak megkérdezni, mit szólnak ott hozzá azok a polgárok, a kiknek a hiányzó pénzeket meg kellett fizetniök — ezután kezelni fogja az adóhivatal a ti utasitástok és ellenőrzésiek mellett, mert meg van adva a jog, hogy megvizsgálhatja az alispán, a főispán, tehet kiküldést a közigazgatási bizottság, hogy hogyan kezelik a vármegye pénzét az adóhivatalban. De hogy a vármegye rendelkezési jogának sérelmére volna az, hogy ő ezentúl az adóhivatalnak adja át a pénzét kezelés végett, azt nem admittálhatom, ennek az állitásnak semmi alapja nincs, valamint nem lenne alapja annak, ha azt mondanák, hogy én vagy bárki, a ki eddig maga kezelte a pénzét s ezt átadja egy banknak kezelés végett, ezzel lemondott a pénz felől való rendelkezés jogáról. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Még furcsább az az állítás, a mit Hellebronth képviselő ur mondott és mások is ismételtek, hogy ebben a javaslatban arról van szó, hogy egyszerűsítjük a kezelést, de ők egyszerűsítést nem látnak. Nem akarom felolvasni az indokolásnak és a törvényjavaslatnak idevonatkozó passzusait, hanem csak azt kérdezem, hogy ha én azt projoonálom, hogy az eddigi állapot helyett, a mikor van vármegyei pénztár is, meg adóhivatal is és a mikor két helyen kezelik a pénzeket, a kezelés ezentúl egy helyen történjék, hogy ez nem egyszerüsités-e ? No már kérem, ha ez nem egyszerűsítés, akkor nem tudóm, hogy mit jelent az a szó. (Élénk tetszés jobbról.) Azonkívül most a járásokban külön-külön kezelik a pénzt; ezentúl ez a járási pénzkezelés megszűnik és mind az adóhivatalnál fog történni. De nem az adóhivatal disponál a pénzekkel, az csak kezeli, hanem disponál felette és ellenőrizi a vármegye, az alispán, a szolgabíró, a megyegyülés. (Ugg van! Ugy van! jobbról.) Ez tehát igenis egyszerűsítés és semmi tekintetben nem támadja meg, nem sérti vagy korlátozza a vármegyének rendelkezési jogát. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Azt mondják a képviselő urak, — mindenre nem akarok válaszolni, még csak egy-kettőre — hogy először a szolgálati pragmatikával álljak elő, mielőtt megengednék, hogy a vármegye szabad önkormányzati szervezetének bármely orgánumát államosítsuk, mert szerintök itt most erről van szó. A szolgálati pragmatikával eddig azért nem állottam elő, — majd elő fogok állani — mert ennek akkor kell jönnie, a mikor már tisztában vagyunk az iránt, hogy micsoda szervekről lesz szó a vármegyékben, a városokban, a községekben. Szolgálati pragmatikát előre megállapítani, mielőtt megvolna a közigazgatásnak szervezete, nem lehet. De a mint kiemeltem, a reformnak egyik nagy és jelentékeny alkateleme a szolgálati pragmatika lesz. (Elénk helyeslés jobbról.) Még kevésbbé értem, a mit a túloldalról hallottam az egyik felszólaló képviselő ur részéről. Azt mondja, felügyeletet akarnak csinálni? hisz az nem lényeg; ellenőrzést akarnak csinálni ? az nem lényeg; a vármegyét akarják megszabadítani egy tehertől? ez nem lényeg. Engedelmet kérek, hát mi akkor a lényeg? De ha nem is lényege az adminisztrácziónak az ellenőrzés, de szükséges alkotóeleme és ha az ellenőrzést jobbá, hatályosabbá teszem, akkor az adminisztrácziónak lényeges részét reformáltam. (Élénk helyeslés jobbról) Azt mondják, hogy súrlódások fognak bekövetkezni a járási számvevő és a főszolgabíró között. Én azt tartom, hogy ez nem fog történni. Mert a járási számvevőnek határozottan megállapított hatásköre lesz, ez a hatáskör szabályozva lesz utasítással és ő semmiféle tekintetben a járási főszolgabíróval még csak összeköttetésbe vagy érintkezésbe sem jut; az lesz a feladata, hogy a községekhez, a körjegyzőkhöz menjen és azoknak számadásait megvizsgálja. Ilyenek azok az érvek, melyeket felhoztak. És arról az oldalról (a néppárt felé mutat.) csodálom is, hogy egyszerre olyan szörnyen nagy municzipálisták lettek és nekem ugy tetszik, mintha a bizalom szempontját vegyitették volna itt az ügy megítélésébe, mert az érvelések tartalmából nem győztek meg engem arról, hogy tisztán a helvesség szempontjából indulnának ki itéletökben. Én nem tudtam, hogy a képviselő urak ilyen nagy municzipálisták ; tudtommal eddig nem voltak azok. Most már legalább ezt is tudom, ha még a pénztári szolgálat államosítását is a vármegyék ellen intézett támadásnak tekintik. (Ugy van! Tetszés jobbról.) De legyenek meggyőződve, az országban nem tekintik annak. En eleven érintkezésben vagyok az országgal, különösen most, a mikor a restaurácziók folyamatban vannak, és a jelentésekből látom, hogy mi körül forognak a kérdések. Senki nem búsul azon, a mit ez a törvényjavaslat tartalmaz, sőt mindenki örül, hogy ezután nem fognak a pénztári kezeléssel vesződni, (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobbról és a középen.) hanem, hogy átveszi azt az állam. Jótéteménynek tekintik, (Igaz! ügy van! jobbról és a középjen.) áldásnak és roppant nagy tehertől való menekülésnek tekintik. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen. Felkiáltások jobbról: Ez a közhangulat!) De a t. képviselő ur, aki pedig, elismerem, különben egészen objektív kritikát mondott, rám azt a benyomást tette, hogy a kérdés mélyébe még sem hatolt be, mert az ő kifogásai körülbelül olyanok, mint a mikor a felirati vita alkalmából szememre vetette, hogy az egyszerűsítési törvény megalkotása nem volt semmi más, mint szaporitása azoknak a rendeleteknek, a melyek papíron maradnak, mert a mint magát