Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-29

59. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. 461 lés.) És már most hozzáteszem, hogy kötelezettséget vállalok arra nézve is, hogy a mint az első törvényjavaslat ezen 14 közül idejő, s a mint az első reformharcz meglesz: akkor még bővebb és részletesebb előterjesztést teszek az utána jövőkre vonatkozólag, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) hogy minden ember tudja, miről van szó, és mi jő még azután. Azt gondolom, hogy ezzel j^arlamentáris kötelezettségemnek minden irányban eleget teszek. (Elénk helyeslés és tetszés.) Pichler Győző: Fő dolog, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog kérdésének no Ballagi legyen a referense, mert akkor baj lesz! (Derültség. Mozgás és zaj.) Ballagi Géza: Majd meglátjuk! Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök:T. ház! Visszatérve most már ezen eminens nagy kérdéseknek köréből — a jelen törvényjavaslatra, (Halljuk! Halljuk!) — a melynek jelentősége kétségtelenül nem kicsinyelhető, de az emiitett nagy kérdésekkel természetesen nincs arányban és azokénál kisebb, — azt mondják, hogy ez a törvény elveszi a vármegyék pénzkezelését és pénzét; elveszi a vármegyék autonóm jogainak egyik becses részét és a vármegyét megnyirbálja, összeköti, tönkre teszi. Az a kérdés, hogy mi a megyei önkormányzatnak a lényege. Szerintem minden önkormányzatnak a világon egy karakterisztikus, vagy — hogy meg ne haragudjék Madarász József t. képviselő ur, — jellegzetes lényege van: hogy rendelkezhessék arról, a mi az övé, a mi az ő joga. A kik ezen törvényjavaslatot bírálták, teljesen téves utakon járnak és frázisos támadásaikat e részben igen rosszul helyezték el. Ez a törvényjavaslat a vármegyétől egyetlenegy rendelkezési jogot sem von el. Itt van a 7. szakasz, — nem olvasom fel — mely szerint az alispán utalványoz ezután is, sőt nagyobb jogkörben, mint eddig, mert eddig az alispánnak kiadták hónajtról-hónajara a megyei dotácziót, most pedig az alisjmn, felelőssége alatt, a költségvetés keretén belül utalványozhat. A vármegye rendelkezési joga tökéletesen épségben marad, az alispán lévén a vármegye orgánuma és az utasitás alapján járván el; azonkívül az összes számviteli szolgálatban nem történik semmi más, mint az, hogy a mi eddig patriarkális módon, de tökéletesen helytelenül történt, pótoltatik, megjavittatik. De a számvitel, a pénzkezelés, az nem rendelkezési jog. A rendelkezési jog arra vonatkozik, hogy hova fordítom a pénzt; de hogy ki által kezeltetem vagy ellenőriztetem, az nem a rendelkezési jog kérdése, az tisztán manipuláczionális jog. Ez a számvitel hogy történik? A számadások feljönnek a belügyminisztériumig, ugy, hogy a vármegyék sommásan, egyes fejezetek szerint okmányilag adnak számot a dotáczióról. De nagyon nehéz — nincs is itt az ideje — a dolognak lényegét elbírálni. Mert hogyan van a dolog? Az árvapénzekről a számadások kivonatokban jönnek ide. A ki ismeri a kérdést, hogy mit tesz egy számvitelt ellenőrizni, az tudni fogja, hogy a könyvkivonatokkal semmiféle számviteli ellenőrzés nem lehetséges. Az okmányokkal igazolt és az egyes tételekhez tartozó összes tényálladékoknak átvizsgálásából áll a számvitel. Ezt akarom én most csinálni, hogy szakszerüleg, ott a helyszínén és egyöntetű utasítások alapján szerveztessenek orgánumok, a melyek az árvapénzeket, az árvapénzek hovaforditását, szóval a vármegye egész pénzkezelését ellenőrzik. Hiszen ma is a főispán az orgánum; de a mai állapot nem felel meg azon rendszernek, a melynek alajjján állunk. Ne mondja tehát senki, hogy a vármegye jogát ez a legkisebb mértékben alterálja. A rendelkezési jog: a vármegye alapjainak, vagyonának kezelése és az^ utalványozási jog tökéletesen épségben marad. És valóban igen sajátságos az az érv, mikor azt hallom, főleg tegnap ismételten Hellebronth, Bizony és Benedek képviselő uraktól, hogy ez a csődje a vármegyének, hogy nem tudja a saját pénzét kezelni. Miről van szó ? Arról, hogy a váiunegye, a mely intézkedik a maga jjénze felett, rendelkezik a maga vagyona felett, ezután kezelteti azt . . . (Egy hang a szélsöbaloldalon: Dehogy ö!) Hát a képviselő ur nincsen a dolgok igazi értelmével tisztában. Annak a megyének a pénzét az ő rendelkezése és utalványozási joga alapján a megyei pénztár helyett az adóhivatalnál kezelik majd és pedig ugy, a hogy a modern pénzkezelés ma magával hozza. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ma kezelik a járási szolgabirák, tizen, tizenketten egy vármegyében; ma kezelik temérdek sok kimutatással, nyilvántartással és az ellenőrzést nagyon megnehezitő mindenféle módozatokkal. Ezentúl pedig majd egyszerű check és postatakarékpénztári utalványokkal az adóhivatalhoz utalják be, ez lesz felelős érte és ott kezelik a modern pénzkezelés methódusai szerint. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ugyan nem hallottak a képviselő urak arról, hogy ma mindenki, a ki nagyobb pénzösszeggel, nagyobb ingó tőkével rendelkezik, ezt nem ugy kezeli, mint előbb tette, hogy vagy maga, vagy pénztárnoka kezelte, hanem odaadja azt valamely intézetnek, banknak és azután utalványoz check-kel. A rendelkezés tehát őt illeti, csak a kezelést adja át. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) És ha a képviselő urak közül valaki ezt teszi a maga pénzével, vájjon ezzel lemondott-e bármely jogáról, a mivel pénze körül eddig rendelkezett? Semmiről sem mondott le; hanem megszabadult egy alkalmatlan tehertől és csak a kezelésnek biztosabb, könnyebb módját választja. (Ugy van! Ugy van!-jobbról.) Ezt akarom én most a vármegyékre nézve keresztülvinni. A vármegyékről