Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-8

38 8. országos ülés 1901 november l'i-én, csütörtökön. a külügyek alakulására. Az államok társasága is csak épen olyan, mint a társasviszony a magánéletben. Ha valaki a társadalomból ki van zárva, azt többnyire ignorálják, megvetik. Fájdalom, Magyarországot is tökéletesen ignorálják a külföldön. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Ignorálják, mert ki van zárva az államok társaságából és mi, ezredéves egykor hatalmas állam, oda jutottunk, hogy büszkék vagyunk akkor, mikor valami kiállitáson drága pénzen szerzett diszes szekrényeinkre ráírhatjuk ezt a dicső szót: Magyarország! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Ha ki akarjuk építeni államiságunkat, szükségünk van az önálló vámterületre is. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Mert az önálló vámterületnek felállítása nélkül teljes lehetetlenség önálló vámpolitikát folytatni. Az egész világon pedig minden egyes állam, legyen az hatalmas vagy gyenge, nagy vagy kicsiny, jólétét csakis a helyes vámpolitikával érte el. Valahányszor egyegy állama a világnak, szegénységbe, nyomoruságba jutott, ez onnan eredt, hogy helytelen vámpolitikát űzött. Ha felállíthatjuk önálló vámterületünket, akkor a külföldi államokkal olyan kereskedelmi szerződéseket köthetünk, a melyek megfelelnek a magyar érdekeknek, és akkor elháríthatjuk termelőinktől azt a szerencsétlenséget, a mely most erősen nehezedik vállaikra, hogy az osztrák kereskedés szedi le a magyar termelésnek tejfölét. Ha ki akarjuk épjiteni államiságunkat, szükségünk van arra, hogy az ország lakosainak hitelügye kivétessék egy idegen, nyerészkedő részvénytársaságnak kezeiből, a mely idegen és nyerészkedő társaság az uj szabadalom daczára is akkor szoríthatja meg a hitelt, a mikor akarja, legalább olyan mértékben, mely elég arra, hogy a magyar társadalomban óriási nehézségeket idézhet elő. Ezek tehát t. ház, azok a fő kellékek a magyar állam kiépítésére, amelyektől eltekinteni teljes lehetetlenség. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) És minthogy igy van, ha azt tapasztalnék, hogy az uralkodó nem áll rá arra, hogy ezek a nehézségek elhárittassanak az útból, akkor kénytelenek lennénk meggyőződni arról, hogy azok az igen szép mondatok, amelyek a t. előadó urat fellelkesítették, nem mások, mint amilyen mondat volt pl. az, amelyet 1808. augusztus 28-án Ferencz császár és király hangoztatott, hogy t. i.: »Én nem kevésbbé dicsekszem azzal, hogy királyotok vagyok. Folytassátok tovább is magyarságtokat és iparkodjatok azon, hogy e dicső nevezettel és hazai jeles tulajdonságaitokkal mentül tovább élhessetek. Minden gondoskodástokat oda fordítsátok, hogy a haza boldogsága örök időkre fennmaradjon«, Mondom, ha nem lennénk képesek elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a magyar államiság kiépítésének útját állják, kénytelenek lennénk azt gondolni, hogy a most elhangzott hangzatos frázisok is csak olyanok, mint amilyen volt az, amelyet most felolvastam. De, t. ház, lássuk, hogy mikéj>en alkalmazkodik a többség az uralkodónak azon felhívásához, hogy építtessék ki és erősíttessék meg a magyar állam. Lássuk, hogy melyek azok az intézkedések, a melyeket a t. többség ezzel a czéllal sürget, és a melyeket felirati javaslatában különösen kiemel? Lássuk, hogy nyilvánit-e a többség valami akaratot felirati javaslatában ? Fájdalom, ilyen akaratnyilvánítást hiába keresünk. Én ugy látom, hogy a többség felirati javaslata nem más, mint kibővített ismétlése és meglehetős alázatos alakba öntése a királyi trónbeszédnek. Valóságos parafrázis. Meglehet, hogy a sorok közt lehet valamit olvasni ezen iratban is, a mint a Bach-korszakban megjelent Falk-féle vezérczikkben lehetett a sorok közt olvasni. De, t. ház, a magyar országgyűlés nincs hivatva arra, hogy a sorok közt beszéljen a királyival, hanem arra van hivatva, hogy nyíltan és őszintén mondja ki a meggyőződését. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Pichler Győző: Nem Fk-zunk! Kossuth Ferencz: Meglátszik, t. képviselőház, a többség válaszfeliratán, hogy az azon természetellenes állapotnak a következménye, hogy Magyarországon nem a kormány kifolyása a többségnek, hanem a többség kifolyása a kormánynak. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Innen ered az, hogy a kormány akaratán kivül nincsen a többségnek semmi akarata. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ez a tény kétségen kivül hatalmassá teszi a magyar kormányt befelé és lefelé, de gyöngévé teszi a magyar nemzetet kifelé és felfelé, (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon) valahányszor az osztrákokkal való alkudozásról van szó. A magyar kormány erős, mindent keresztül bir vinni, az országgyűlésen nagy többségre támaszkodik, mely őt hiven és mindenben követi. Az osztrák kormány gyenge, többsége nincsen, semmi pártra sem támaszkodhatik, ugy áll a levegőben, mint Mahomed koporsója. Igen természetes tehát, hogy ilyen helyzetben az uralkodó, a ki természetesen azt óhajtja, kívánja, sőt fájdalom meg is követeli, hogy a két állam egymással kiegyezzen, azt a kormányt szólítja fel engedésre, a mely kormány engedni bir és nem azt a kormányt, a mely engedni nem bír; mindig a magyar kénytelen tehát engedni, mert mindig a magyar kormány az, a mely engedni bir és a mely engedni tud. Ilyen kilátásokkal megy bele a magyar országgyűlés abba a küzdelembe, a melyet a törvény is előir, a melyről a trónbeszéd is megemlékezik és a melyet a válaszfelirat is megemlít. És minthogy ez igy van, én azt hiszem, hogy még akkor is, ha tényleg nincsen a többségnek semmi akarata, a jelen alkalommal akaratot kellett volna színlelnie, mert ezzel mindenesetre segített volna a kormánynak nehéz