Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-8

8. országos ülés 1901 november l'i-én, csütörtökön. m helyzetén és a nemzetnek jelentékeny szolgálatot tett volna. Meglehet, hogy a többség és a kormány abban a hitben ringatják magukat, a mely hitet én illúziónak tekintek, t. i, hogy lehetséges lesz a mostani állapotot 1907-ig kinyújtani, még akkor is, hogyha az osztrák Beichsrath nem járul élihez hozzá. Meglehet, hogy azt hiszi a többség, hogy ez lehetséges lesz a 14. osztrák császár-paragrafus alapján, minthogy ehhez ugy tudjuk, maga az uralkodó is hozzájárul. De t. ház, kérdem önöktől, van-e önök között valaki, a t. miniszterelnök urat is beleértve, a ki biztosithatna minket arról, hogy azok a külállamok, a melyeknek 1903-ban le fog járni a szerződésük, hajlandók lesznek egy uj szerződést megkötni, olyan két állammal, a mely két államnak a viszonya annyira bizonytalan alapokon nyugszik, mint az osztrák 14-dik §., a mely jól tudjuk, hogy minden hat hónapban elveszti hatását. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Teljes lehetetlenség tehát elképzelni, hogy legyenek külállamok, a melyek szerződni akarnának olyan két állammal, a mely két állam esetleg minden hat hónapban összevesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vagy talán lehet komoly kilátás arra, hogy a bécsi Éeichsrath bele fog egyezni abba, hogy a mostani állapot törvényesen is létrehozassák ? Azt hiszem, hogy az ebben való reménykedésben , a könnyenhivésnek netovábbja lenne. Hiszen maga a magyar kormány és a magyar többség megmutatta az osztrákoknak azt, hogy semmi esetre sem akar áttérni az önálló vámterület terére, mint a hogy nem tért át akkor sem, mikor a vámszövetség lejárt, a mikor az osztrákok olyan helyzetben voltak, hogy uj szövetséget megkötni képesek nem voltak, s a midőn a törvénynek akkor kétségbe nem vont magyarázata is azt rendelte volna, hogy felállittassék az önálló vámterület, és mikor a magyar állam még sem élt ezen törvényadta jogával tényleg, hanem megelégedett azzal, hogy az 1899 : XXX. t.-czikkel egy platonikus kijelentést tegyen, azt a kijelentést t. i., hogy Magyarország az önálló vámterület jogi állapotában van. De még most is egy ujabb bizonyítékkal járul hozzá a magyar kormány és a magyar többség annak a meggyőződésnek a megerősítéséhez, hogy semmi esetre sem fog élni a magyar állam azzal a jogával, a mely jogának érvényesítésétől félnek az osztrákok egyedül és semmi mástól. Ez az uj bizonyíték az, hogy sem a kormány nem tesz semmi előintézkedést az önálló vámterület felállítására, sem pedig a többség nem követeli az előintézkedések megtételét. Pedig azt igen jól tudhatja a többség és tudhatja minden ember, a ki csak valamit is ért a közgazdasági kérdésekhez, hogy az önálló vámterületet kellő előkészítés nélkül felállítani nem lehet, és hogy ha ezt igy megkisérlenénk. akkor az önálló vámterület felállítása egy olyan közgazdasági krízissel járna, a mely í a mai nemzedéknek felét tönkre tenné. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsöbalolda\ Ion) Az pedig, a ki semmi előkészületet sem tesz arra, hogy az önálló vámterület baj nélkül i legyen felállítható, az önálló vámterület felállítását semmi esetre sem akarja. (Ugy van! Ugy \ van! Élénk helyeslés a szélsblmloldalon.) T. ház! A trónbeszéd utal a kedvezőtlen anyagi helyzetre, és ezt visszhangozza a. többség felirati javaslata is. Sajnos, hogy ez a kedvezőtlen helyzet szükségszerű és elodázhatatlan következménye annak a közgazdasági politikának, a melyet az ország 34 év óta folytat, és szükségszerű következménye annak, hogy Magyarország és Ausztria kénytelenek az összekötöttség folytán ugyanazt a vámpolitikát folytatni. Az pedig tudnivaló, hogy az egész világ már a hetvenes évek vége óta rátért a védvámreiulszerre és az utóbbi időben még az Egyesült-Államok is érvényesítették az u. n. Dingley-billt, a. melylyel a védvámrendszert a legnagyobb mértékben viszik keresztül. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kénytélen volt már annak idején a 80-as évek kezdetén Ausztria és Magyarország szintén rátérni a védvámrendszerre. Ezen védvámrendszernek azon összekapcsoltság folytán, a mely a két ország közt létezik, mi a következménye? Az, hogy az iparos államnak védvámai mind érvényesülnek és az osztrák ipar számára teljesen biztosítva van a magyar fogyasztási terület, a magyar agrárvámok ellenben nem érvényesülhetnek, mert Magyarországnak nyersterményeiből nagy kivitele van és tudjuk, hogy ilyen esetben a védváinok nem képesek érvényesülni. Da, t. ház, még mesterségesen is lenyomta a közös vámpolitika a magyar termények árát azzal, hogy megengedte, hogy az összes kivitelnek a növény- és állatvilágból körülbelül 20—24 százalékára rugó behozatala jöjjön be ugyanarra a piaezra, a mely úgyis annyira túl volt terhelve, hogy kivitelre szorult. Ezzel természetesen a magyar termények ára még inkább lenyomatott. De azzal is leverték az osztrákok a magyar termékek árát, hogy az orosz gabona számára a versenyt egy specziális tarifapolitikával megkönnyítették. T. ház! Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy a magyar termékek átlagának ára a világpiac/ árai alá állandóan lenyomassák; az osztrákok pedig jól értik azt, hogy miképpen kell ezt a körülményt kihasználni. Csak egy példát hozok fel ennek bebizonyítására: A buzakivitel 1882—1892 közt Magyarországból 33'9 millió mótermázsát tett ki. Ezen mennyiséggel az osztrák közvetítő kereskedelem 334 millió koronát nyert, mert tiz év alatt 334 millió korona összeggel voltak magasabbak a liverpooli világárak, mint a magyar piaczi árak, leszámitva a leszámitandókat, Tehát i csupán tiz év alatt az osztrák közvetítő keres-