Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-28
28, országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 445 Schmidt Károly: Ott van egyrészről a kis bur nemzet, minden gyakorlott, állandó hadsereg nélkül, minden oldalon körülvéve a hatalmas angol birodalom területe által, elzárva a tengertől, ugy, hogy még a legszükségesebb élelmiszereket sem szerezheti meg külföldről, hanem teljesen a saját országára van utalva; másrészről pedig ott van a világnak legnagyobb birodalma, a melynek rendelkezésére áll nagy világbirodalmában bőséges emberanyag, hogy a hadseregben előálló hézagokat mindenkor pótolhassa, a melynek rendelkezésére áll a világ legnagyobb flottája, hogy a hadsereget könnyen támogathassa, melynek rendelkezésére áll a hadviseléshez utóvégre legszükségesebb eszköz, a pénz. Ha azt mondom, hogy a bur nép iránti szimpátia általános volt, különösen mondhatom azt, hogy ez a rokonszenv talán legnagyobb mértékben Magyarországon nyilvánult, (Ugy van! Élénk helyeslés a haloldalon.) mert Magyarországnak érzéke van az iránt, ha egy kis nép a szabadságáért küzd. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Ez az általános szimpátia nyilvánult akkor, mikor a háború kezdetén olvastuk a burok hőstetteit és bámulattal olvastuk a spionskopi, kolenzói, a Tugela melletti csatáknak a kimenetelét. Azonban természetes volt, hogy a kis bur nép a tízszeres vagy többszörös hatalomnak nem állhatott ellent és igy be kellett következnie a burok balszerencséjének. Mély részvéttel, mély sajnálattal olvastunk a pardebergi csatáról, midőn Gronje a tizenötszörös hatalom által be lett keritve és megadásra kényszerítve. Anglia népe diadalmámorban úszott és Chamberlain és társai azt hirdették, hogy a háború immár be van fejezve, s a bur köztársaságokat megszűntéknek, területüket az angol birodalomba bekebelezetteknek nyilvánították. Angliának ezen tette a nemzetközi jog ellen való cselekményeinek ferde sikján az első volt, mert a nemzetközi jog szabályai szerint a háborút csak akkor lehet befejezettnek nyilvánítani, csak akkor lehet az ellenség területét a saját területbe bekebelezni, ha a háború vagy békekötés által nyilváníttatott befejezettnek, vagy ha az egész ellenség le van győzve, vagy pedig az egész terület az ellenség hatalmába jutott. Ezeknek a feltételeknek egyike sem forgott fenn. A bur nép azonban megmutatta Angliának, hogy még nincs legyőzve. Azóta, ámbár a harcztérről érkező hírek a legszigorúbb czenzurán mennek keresztül, majdnem minden héten olvassuk az angolok által szenvedett kisebb vagy nagyobb kudarczokat. A bur háború ezen stádiumában bekövetkezett most Angliának az a magatartása, a mely visszavetette a középkor legsötétebb kegyetlenségébe, a mely rábírta dühében arra, hogy olyan rendszabályokat alkalmazzon, a melyek a czivilizált népek hadviselésében a harmincz éves háború óta elő nem fordultak. (Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Madarász József: Embertelenség! Schmidt Károly: Ugyanaz az Anglia, mely magát szerette a nemzetközi jog és az emberiség védnökének szerepében látni, ugyanaz az Anglia, a mely a czivilizáczió nevében mindig beleavatkozott más államok belügyeibe, — emlékeztetem önöket csak Egyiptomra, a kisázsiai örmény esetekre és a krétai kérdésre — ugyanazon Anglia a jelenleg folyó háborúban nem respektálta a nemzetközi jog legprimitívebb szabályait; (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem respektálta a magántulajdon szentségét ; kegyetlenül leégette az összes bur farmokat és a farmerek egész vagyonát; a békés farmereket fogságba vetette, mert attól tartott, hogy később esetleg eszükbe juthatna, a »lázadók«-hoz csatlakozni; az összes nőket és ártatlan gyermekeket pedig konczentrácziós táborokba zsúfolta össze. , . . Madarász József: Szégyen, gyalázat! Schmidt Károly:... a nélkül, hogy ott legszükségesebb ruházatukról és élelmezésükről gondoskodott volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E konczentrácziós táborokról nagyon gyér hírek érkeznek ide, de az ide érkezők oly borzasztóak, hogy az embernek megáll az esze. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Egy nemes gondolkozású angol asszonynak, Miss Hobhousenak leírásából tudjuk, mily szenvedéseknek vannak ezen szegény bur asszonyok és ártatlan gyermekek kitéve. S tudjuk azt is, és pedig hiteles forrásból, az angol újságokból, — egyáltalában minden, a mit felhozok, kizárólag angol forrásból származik — hogy a halandóság ezen táborokban az utolsó időkben 40°/ 0-ra emelkedett. Polczner Jenő: Lelketlen gyilkosok azok, nem hadviselők! Schmidt Károly: T. ház ! Anglia magatartása ezen háborúban, kivált az utolsó másfél év alatt, olyan volt, hogy azt az egész müveit világon a leghatározottabban el kellett Ítélni. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Annál inkább csodálkozunk azon, hogy a magyar kormány eltűrte, hogy Anglia részére a dél-afrikai harcztérre innen lovak szállíttassanak. Förster Ottó: Bécsi spekulánsok által! Schmidt Károly: Az mindegy; a bécsi spekuláns megett az angol államférfiak vannak. Förster Ottó: Még rosszabb, mert pénzt sem kapnak érte! (Mozgás és derültség halfelöl.) Schmidt Károly: Tény az, t. ház, hogy a nemzetközi jog szerint egyik semleges hatalomnak sincs jogában tűrni és megengedni azt, hogy alattvalói a hadviselő feleknek fegyvereket, vagy fegyvernemüeket szállítsanak. Egy, a nemzetközi jog terén hires iró, Dr. Geszner Lajos »Kriegführende und neutrale Mächte« ez. művében a következőket irja: (Olvassa) »Der neutrale soll nach allgemeinen völkerrechtlichen Grrundsätzen sich aller Handlungen enthalten,