Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

446 28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. welche eine Theilnahme an der Kriegführung bezeichnen. Er soll daher dein Kriegführenden keine G-egenstände zur Verfügung stellen, welche vie Waffen und Kriegsmunition unmittelbar fiir die Kriegführung Verwendung fmden. Die rechtliche Qualification dieser Handlung wird dadurch offenbar in keiner Weise geändert, ob die Gegenstände zu Lande oder zur See dem Kriegführenden zugeführt, oder auf neutralem Grebiete ihm verkauft und zur Verfügung gestellt werden.« De nemcsak a német irók foglalták el ezt az álláspontot, hanem Angliának a nemzetközi jog terén első auktoritása, sir Róbert Phillimore is osztja ezen felfogást, a midőn szószerint a következőket mondja: (Olvassa.) »Az ágyú, a kard, a ló, az ujoncz, ha azokat semleges területen vásárolja, vagy szerzi meg a hadviselő fél, talán kevésbbé veszedelmesek ellenfelére nézve? Bizonyára nem. Maga Anglia elismerte egy háború alkalmával a nemzetközi jognak ezt a szabályát, a midőn 1825. szeptember 30-dikán a görög függetlenségi harcz idején királyi leirattal megtiltotta az angol alattvalóknak, hogy a hadviselőknek fegyvert, vagy fegyvernemüeket adjanak el. Egy másik preczedense is van az esetnek. Az 1870—71-dik évi franczia-német háborúban az Egyesült-Államok ismételve szállítottak a franczia kormánynak, illetve a franczia kormány ügynökeinek és megbizottainak hadi szereket. A német kormány tiltakozása és panasza következtében az Egyesült-Államok kormánya megtiltotta alattvalóinak ilyen hadiszereknek, lovaknak, fegyvereknek stb. Erancziaországba való szállítását. Ép most az Egyesült-Államokban szintén megindult egy mozgalom, hogy az Egyesült-Államok kormánya akadályozza meg a lóés fegyver-szállítást. A magyar kormány tehát, ha tűri, hogy az angol kormánynak, vagy titkos ügynökeinek lovak szállíttassanak, nyilvánvalóan sérti a nemzetközi jog szabályait. Azonban még abban az esetben is, ha vitás volna ez a kérdés, vagy az is: beleütközik- e a nemzetközi jog szabályaiba, hogy ha nem a kormányok, hanem az alattvalók adják el a hadi szereket, fegyvereket, lovakat stb., még akkor sem érdemli meg Anglia, hogy ezt a vitás kérdést az ő javára interpretálják, ellenkezőleg a bur köztársaságok bőven kiérdemelték, hogy a nemzetközi jognak ezen szabálya az ő javukra interpretáltassék. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Talán azt fogják ellenvetni, hogy Magyarország kis ország és ha Magyarország nem engedné meg a lovak kivitelét, akkor majd Anglia máshonnan fogja azokat beszerezni. Nézetem szerint ha valaki, mondjuk Péter, elkövet egy jogtalanságot, az még nem jogczim Pálnak, hogy ő is jogtalanságot kövessen el. (Helyeslés halfelöl.) Azt hiszem, ha mi egyedül maradnánk is ezzel a* tettel, ez Magyarországnak csakis dicsőségére válnék. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De én azt hiszem, hogy ha Magyarország ezen a téren az első lépést megteszi, akkor a többi hatalmak is követni fogják. Ennélfogva bátor vagyok, a következő interpellácziót terjeszteni be: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a Magyarországból a délafrikai harcztérre való leszállításoknak magakadályozása tárgyában a m. kir. miniszterelnök úrhoz, esetleg a fiumei kikötő felügyeletével megbizott m. kir. kereskedelmi miniszter urboz. 1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak, hogy a délafrikai háború tartama alatt az angol kormány megbízottai Magyarországon ismételve tömegesen lovakat vásároltak, s hogy ezen lovakat Fiúméból hajón közvetlen a harcztérre szállították és van-e tudomása, hogy hasonló leszállítások újból terveztetnek ? 2. Ha van tudomása, szándékozik-e kellő lépéseket tenni, hogy ezen, Magyarország semlegességét sértő leszállítások jövőre megakadályoztassanak ?« (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon és a néppéirton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár teljesen egyetértek azzal, a mit a t. képviselő ur mondott, (Halljuk! Halljuk!) hogy minden, szabadságáért küzdő nemzetnek küzdelmei és bajai rokonszenvre és tiszteletre gerjesztenek és köteleznek minden érző embert, még sem tudok arra a következtetésre jutni, a melyre a t. képviselő ur jutott ebben az interpellácziójában. A t. képviselő ur azt kérdi, van-e tudomásunk leszállításokról, a melyek az angolok számára történnek, miért nem akadályoztuk meg azokat és megakarjuk-e akadályozni az ezután történendő szállításokat ? Mi nem akadályoztunk meg semmiféle lószállítást, mert lókiviteli tilalom Magyarországon nincs, nem akadályoztuk meg ezen leszállításokat, mert az ország gazdasági érdekeinek szempontjából a lókiviteli tilalom nem volna motiválható. Hová vittek, merre vittek, kik küldtek lovakat, nem kutattuk, nem kerestük, nem volt erre semmiféle okunk. Azt észrevettük, mint mindenki, hogy nagyobb mérvű lószállítások történnek és esetleg ezen szállítások egyik része abból a czélból történik, hogy a lovak kiszállíttassanak a tengeren tul az angolok számára. Az a kérdés, a melyet a képviselő ur felvetett, az internaczionális jogban nincs eldöntve, habár egyes internaczionális irók — én is tudom — abban a nézetben vannak, a melyet a t. képviselő ur idézett. De mondom, az internaczionális jogban nincs eldöntve az a kérdés, vájjon a ló hadi eszköz-e, vagy sem és tárgya-e ama tilalomnak, mely a semleges államoknak megtiltja, hogy fegyvereket, fegyverárukat szállítsanak. Ez még nincs eldöntve. Ilyen ügy a kőszén kérdése is. Erről is sok diskusszió folyt. Erre nézve is vitás, hogy dugáru-e, tilos áru-e; és így a lóra nézve sincs a kérdés eldöntve. így állván a dolog, az internaczionális jogba