Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

28. országos ülés 1901 deczemher 11-én, szerdán. 425 általában a vármegyének ide vonatkozó összes intézményeiből és jogaiból tabula rasát csinál {Élénk helyeslés a baloldalon.) Vájjon lébe t-e a vármegyei önkormányzatról beszélni akkor, mikor a vármegye kezéből ki van véve a jog, hogy a saját szükségleteire megkívántató ós gondozására bizott pénzeket maga kezelje? Önálló-e az az egyén, aki saját vagyonának és pénzértékeinek kezelésétől meg van fosztva? Hiszen ez az elbánás az egyénre nézve sem jelent egyebet, mint vagyoni csődöt, valamint ez a törvényjavaslat sem jelent egyebet a vármegyei önkormányzatra nézve, mint a vármegyei önkormányzat teljes és tökéletes csődbe juttatását. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslat bizottsági tárgyalásai alkalmával, mint a közigazgatási bizottságnak egyik szerény tagja, midőn pártunk elvi álláspontjára helyezkedve, elleneztem e törvényjavaslat általánosságban való elfogadását, egy hasonlattal éltem. Hólapdákoz hasonlítottam ezt a törvényjavatlatot, melyet a kormány hatalma a magyar közéletre leguritott és a mely útjában nagyobbra és nagyobbra nőve, magával fogja ragadni, maga alá fogja temetni a vármegyei intézménynek még megmaradt romjait, ki fogja tépni utolsó gyökérszálait is a vármegyei önálló önkormányzatnak. (TJgg van ! a szélsőbal-oldalon.) A bekövetkezett pár nap máris igazat adott nekem, (Halljak! Halljuk!) és igazolta, hogy ez a hasonlatom találó volt. Pár nap múlva ugyanis már bejelentette a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök ur, hogy ezt a törvényjavatlatot nyomon fogja követni az egészségügy államosítására, ezt a törvényjavaslatot pedig a községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslat. Kitűnik ebből, t. ház, hogy a t. kormányelnök urnak a közigazgatás államosítására vonatkozólag egész tervsorozata van, de ellentétbe helyezkedve az 1891 : III. tcz. világos rendelkezésével, az államosításra vonatkozó javaslatokat nem együttesen, nem egyszerre, és nem az u. n. biztosítéki törvényekkel kapcsolatban, (Uf/y van! a szélsőbal oldalon.) hanem részletenkint kívánja a ház elé terjeszteni, vagyis irgalmat kivá.n gyakorolni a beteg vármegyével és pedig oly módon, hogy nem egyszerre adja oda neki a méregpoharat, hanem csak cseppenkint ad be neki a tartalmából, nem egyszerre öli meg, haoem előbb levágja a kezét, azután a lábát, előbb megcsonkitja, megnyirbálja jogait, szervezetét ugy, hogy mikor a kegyelemdöfésre kerül a sor és a kormányhatalom az önigazgatásban foglalt minden jogosítványt lefoglal a maga részére az államosítás szent nevében, ne is legyen kedvünk harczolni ellene, hanem nyugodjunk bele, hogy ez a vármegye ugy sem életkéjjes és ha jogainak utolsó szikráját is kioltják belőle és az egykor oly dicsőséges élet végső lobot vetve . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) KÉPVH- XAPLÓ. 1901 1906, I. KÖTET. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Benedek János: a múlté lesz, azt mondhassuk a honfifájdalom melletti okos megnyugvással, hogy végezte szenvedéseit, sirba szállt, oda való volt! De mielőtt meghúznák a magyar alkotmánynak és nemzeti önállóságunknak őrtálló vitéze felett a halálharangot, engedje meg a t. ház . . . (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A jobboldalon folyton beszélgetnek.) Elnök: Az egyik oldalon ép oly hangosan beszélgetnek, mint a másikon. (Elénk ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Kérem, itt senki sem beszél, mindenki csendben hallgat! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: Eddig legalább a szüzbeszédet figyelemmel hallgatták! Barta Ödön: Ez nem is szüzbeszéd, hanem komoly felszólalás! Benedek János: Mielőtt — mondom — meghúznák a felett az utolsó őrtálló vitéz felett a halálharangot, engedje meg a t. ház, hogy megkíséreljem felriasztani azokat, a kik a haldokló hősön hivatva vannak és tudnak is segíteni, és bár ismerem a t. többség hangulatát, felfogását e kérdésben és igy nincsen kilátásom arra, hogy felszólalásomnak valami tényleges sikere lesz, (Halljuk! Halijai:! a szélsöbaloldalon.) mégis felemelem e törvényjavaslattal szemben magam és annak a pártnak nevében, a melynek tagja vagyok, tiltakozó szavamat, hogy ha egyebet nem érek is el, de bizonyságot szolgáltassak pártunk hű ragaszkodásáról a vármegyei önkormányzat intézményéhez. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Az államosítási törekvéseknek megvannak a maguk történeti előzményei. Valahányszor nemzetünkre a zsarnoki hatalom istencsapása erősebben zúdult a szokottnál, az első hullámverések mindenkor vármegyei intézményünket sújtották. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igaz, hogy annak erején az ostromlók hajótörést szenvedtek! Elég legyen hivatkoznom József és Ferencz császároknak e tekintetben tett kísérletezéseire, a kik belátván az ostrom hiábavalóságát, nagyeszű külügyminisztereik, Kaunitz és herczeg Metternich tanácsára önmaguk tértek vissza a törvényesség és alkotmányos kormányzás útjára ; belátva, hogy a ki nem elégített Magyarországgal a monarchia nagyhatalmi állása nem tartható fenn, a mint ezt Beöthy Ákos érdemdús képviselőtársunk ugy képviselőházi beszédeiben, mint a magyar államiság fejlődéséről, küzdelmeiről irt örökbecsű politikai tanulmányában oly találóan kiszínezte. (Tetszés a szélsöbalololdalon.) A mindenáron való államosítás hívei az 1848. évi törvényhozásra szeretnek hivatkozni, a törvényből veszik államosítási törekvéseikhez az alapot. Egészen helytelenül és indokolatlanul. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert 54