Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 423 Madarász József: Ideje volna! Nyegre László jegyző: Deczember 10-éról Bizony Ákos, a sajó-ládi rom. kath. elemi iskola tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszterbez; deczember 11-érői Schmidt Károly, a délafrikai harcztérre való lószállitás megakadályozása tárgyában, a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén, egy órakor fognak előterjesztetni. Következik a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslatnak (írom. 12, 43) folytatólagos tárgyalása. Illyés Bálint jegyző: Benedek János! Benedek János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn azon pártnak megbizása következtében, a melynek igénytelen tagja vagyok, azon kötelesség teljesítése vár reám, hogy a ház asztalán fekvő és a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról intézkedő törvényjavaslatra vonatkozólag azzal az elvi következetességgel és határozottsággal, mely pártunknak, a függetlenségi és 48-as pártnak magatartását a vármegyei önkormányzat ellen intézett ártó törekvésekkel szemben mindenkor jellemezte, pártunknak álláspontját és ezen állásfoglalás indokait kifejteni megkiséreljem, nagyon is érzem ennek a feladatnak vállaimra nehezedő teljes súlyát. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a vármegyei közigazgatás és egyáltalában a törvényhatósági közigazgatás mai állapota teljesen tarthatatlan, (TJgy van! a szélsöbahldalon.) és hogy ez az állapot gyökeres orvoslást igényel. (TJgy van! a szélsöbahldalon.) A törvényhatósági közigazgatás mai állapota nem elégítheti ki sem az államosító, központosító felfogások, sem az önkormányzat és választási rendszer elvi harczosait. (Igaz! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Felfogásaink között csakis a baj eredetére és orvoslási módjára nézve van közöttünk eltérés. A magyar vármegyét tulajdonképeni mivoltából teljesen kiforgató 1886. évi XXI. t.-cz. uralma tönkre silányitotta történelmi alapon nyugvó alkotmányunk ezen igazi nemzeti intézményét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Sikerült a vármegyei intézménytől elvenni a kedvét még azok nagy részének is, a kik nemcsak kegyelettel és tisztelettel, de nemzetünk jövőjének esetleg bekövetkezhető zivataraira gondolva, megnyugtató reménynyel tekintettek alkotmányunk ez ősi bástya-falaira. (Elénk helyeslés a szélsöbahldalon.) Az a rendszer, a mely részben megfosztotta a vármegyét tisztviselőinek választási jogától, részben a főispáni kijelölés béklyóiba szorította a választást, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) az a rendszer, a mely a vármegyei tisztviselőtől nem pusztán közigazgatási teendőinek alapos teljesítését várta, hanem nagyon gyakran főleg csak kortesszolgálatokat követelt, (Élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) mely a főispáni mindenhatóság áradatát zúdította a vármegyére, megtermetté a maga keserű gyümölcseit. (Igaz! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Sikerült a vármegyét rossz hirbe keverni, az egyesek által elkövetett, s főleg a kormány mostoha bánásmódjából, különösen pedig a főispáni laza ellenőrzésből keletkező hibák és visszaélések miatt, (Élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) sikerült ezen visszaélések nyomában keletkezett ellenszenvet magára az intézményre áthárítani (Helyeslés a szélsöbahldalon.) és a közvéleményt mesterséges módon akként alakítani, hogy a vármegye minden hibája abból keletkezik, mert választott tisztviselői vannak. (Igaz! TJgy van! a szélsöbahldalon.) A gúnyolódásoknak állandó czéltáblája lón a vármegye, közéletben és sajtóban egyaránt. Különösen az utóbbiban állandó rovat lett az »árvák pénze« és a vármegyéknek különösen pénzkezeléssel megbízott tisztviselőit kezdték olybá tekinteni (Halljuk;! Halljuk!), mintha nagyon közeli rokonságban állnának azzal a családdal, a melynek feje, páter familiasa olyképen dicsekedett három fiával, hogy a legkisebb a kereskedelmi akadémiába jár, a középső bankpénztárnok, a legidősebbik már Amerikában van. (Derültség a szélsöbahldalon.) A vármegyei gazdálkodásról elterjedt ezen sajnálatos balvélemény, melynek szellője végig suhan a most beterjesztett törvényjavaslaton, annak indokolásán és az igen t. előadó ur beszédében, azt a tételt látszik felállítani, mintha a vármegyei tisztviselők megbízhatósága nem állana egy színvonalon a hasonló alkalmazású állami tisztviselők megbízhatóságával. Hogy ez a vélemény igazságtalan, azt bővebben indokolni fölösleges. Becsületes embernek egyforma a becsülete és a kötelességérzete, akár a vármegyénél, akár állami szolgálatban kell teljesítenie kötelességét. (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Laza erkölcsi felfogással biró egyén pedig — sajnos — találkozik itt is, ott is egyaránt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Hiszen ha annyira megbízhatatlanok volnának a vármegyei pénzkezeléssel és számvevőségi teendőkkel megbízott tisztviselők, akkor ez a törvényjavaslat se nyitná meg előttük az állami alkalmazás kapuját. (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Mindazonáltal azt mondja a törvényjavaslat indokolása és az előadó ur is ugy mondta, hogy ez az ujitás különösen a bizottság szempontjából szükséges és mindenesetre nagy megnyugvására fog szolgálni a vármegye közönségének és árváinak, hogy ha ezentúl valami visszaélés, valami szabálytalanság talál történni, akkor azt nem vármegyei, hanem magyar királyi állami tisztviselő fogja elkövetni. (Derültség a szélsöbahldalon.) A minden áron való államosítás barátai lelki gyönyörűséggel, bizonyos kárörömmel tekintenek az ezen törvényjavaslat által előidézendő változásokra. A vármegye elavult éléskamrája kerül ez alkalommal nézetük szerint szellőztetés és uj kulcsárok gondozása alá. (Derültség a szélsöbahldalon.) Felfordittatnak a régi hombárok, a melyekben ős patkánycsaládok vertek maguknak bizodal-