Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-27
416 27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. A diós-győri gépgyárnál igy áll a dolog: A diósgyőri gépgyárnál volt 1891-ben 2249 munkás, 1892-ben 2712, 1893-ban 3038, 1894-ben 3620. Visontai Soma: Én nem hónapok szerint beszéltem! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen én a tavalyiról is beszéltem. Hát tavaly volt a magyar államvasutak gépgyáránál 3097, most pedig van 2557. Diósgyőrött pedig — erről méltóztatott beszélni, méltóztassék érte helyt állani — 1900-ban volt 6119 munkás, és ma van 4864, nem szállt le tehát 10.000-ről 6000-re, se 14.000-ről 10.000-re, hanem leszállott 6100-ról 4800-ra.Ez a diósgyőri gyárra vonatkozik. Hogy vagyunk már most a Ganz-gyárral ? Azt méltóztatott mondani, hogy 10—12.000 munkás dolgozott ott. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Hát igy nagyon nehéz kérem vitatkozni, ha az ember valakire ráolvas valamit, hogy állítását megczáfolja, s akkor azt mondja az illető, hogy én azt nem mondtam. Itt van előttem a t. képviselő ur beszéde; azt mondta: »Most nézzük Budapest kiválóbb gyárait: a Ganz-gyárban pl., a hol azelőtt 12—15.000 munkás dolgozott, ma csak 6000 munkásnak akad dolga.« (Derültség a jobboldalon.) A Ganz-féle gyárban soha sem dolgozott 15, 12. sem 10.000 munkás és ma sem dolgozik 6000 munkás, hanem sokkal kevesebb, de nem azért, hogy oly rengeteg sokat bocsátottak volna el, mint a t. képviselő ur kitünteti. Ott a dolog a következőképen áll: (Halljuk! Halljuk!) 1891-ben a törzsgyárban dolgozott 632, a kocsigyárban 2497, az elektromos gyárban 302 munkás, összesen tehát 3431. Ez folytonosan hullámzott, — nem akarom az összes számokat felolvasni, de a legnagyobb szám volt 1900-ban 3358 munkás; (Felkiáltások a jobboldalon: Nahát! Nagy különbség!) most pedig az idén deczember elsején dolgozott 3353; tehát a Ganz-gyárban jelenleg öt emberrel van kevesebb. (Elénk derültség a jobboldalon.) Ezt abból a kimutatásból vettem, melyet tegnap kaptam kézhez. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ezzel csak azt akartam bizonyítani, (Halljuk! Halljuk! Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy túlzásokkal nem fogunk semmiféle kérdést kellőképen illusztrálni, nem fogunk semmiféle kérdést kellőképen megoldani és túlzásokkal nem használunk annak az ügynek, a mely ügy mellett önök sikra szállnak. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon.) Azt mondja Vázsonyi képviselő ur, hogy a mit ő hirdet, az nem radikalizmus, mert — azt mondja — mi a radikalizmus? Azt mondja a radikalizmus gyökeresség. Hát ez egy olyan definiczió, t. képviselőház, a melylyel Madarász József t. barátom talán megelégszik, ha valaki a latin szó helyett használja a magyar szót, (Derültség a jobboldalon.) de ez nem definicziója a fogalomnak. (Ugy van ! Ugy van! jobbról.) Az egész világon, a hol politikával és politikai tannal és szocziálpolitikai tannal foglalkoznak, radikalizmus alatt nem ezt értik. A t. képviselő ur motiválja is álláspontját ós azt mondja, hogy a mit ő hirdet, az nem felforgatás. O azt mondja, hogy gyökeresen kell valamit megcsinálni.Csakhogy ez nem radikalizmus, mert akármit akarjunk megcsinálni, akármilyen kis dolog legyen az, azt csak ugy lehet helyesen megcsinálni, ha gyökeresen csináljuk meg. (Igaz! Ugy van\ a jobboldalon.) Ez tehát nem radikalizmus. A radikalizmus az a tan, az a politika és az az irány, a mely nem a fokozatos fejlődést, nem a körülményeknek, az adott viszonyoknak, a létező érdekeknek mérlegelését tekinti, a melyek pedig mind élnek áru és mind számbavételt és mérlegelést követelnek, hanem a radikalizmus ezeknek számbavétele és mérlegelése nélkül gyökeresen felforgatja a dolgokat és csinálja a nélkül, hogy meggondolná, hogy épités helyett romokat csinál. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur azt mondja, hogy meg kell nyesni a lát is néha. Ez épen az én szakmámba vág v mert szabad óráimban kertészkedem magam is. En is megnyesem és megnyesetem a fát és a jó kertész meg is teszi ezt, mert csak a jól megnyesett fa, a kellőkép ágaiban elrendezett fa birja meghálálni a gondozó kezet, mert csak az olyan fa élvezi egyenlően az éltető napot, a levegőt, a harmatot, a mi nélkül nem fejlődhetik (Tetszés jobbról.) Hát nyesni és néha visszanyesni is kell. t)e az a kertészkedés, a mely nekimegy ós a fát gyökerestül felforgatja, az nem kertészkedés, hanem rombolás; a politikában pedig az ilyen eljárás itt-ott egy-egy czélnak, egy-egy momentán impulzusnak vagy aspirácziónak jogosult eredményét mutathatja talán fel, de egészében soha állandó, maradandó, üdvös és helyes nem lehet. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Ezek után talán még csak egygyel kell foglalkoznom, azzal is csak röviden, a mit t. i. Pichler Győző képviselő ur mondott. (Halljuk! Halljuk!) Először Pichler képviselő ur azt mondja, hogy az inség-munkák akkép adattak ki a kormány által, hogy ott egy-egy embernek 25 krajczárja marad és semmi többje a munkabérben. Egy kimutatás van itt nálam, a melyet a t. képviselő urnak rendelkezésére bocsátok, a melyben minden részlet megvan mindazon munkákról, a melyek az ország területén utak és hidak, de különösen utak építése körül folytak, és ott megláthatja, hogy Máramarosban — a részleteket nem olvasom — volt átlag a napszám 1.20-tól 1.40 koronáig, Bereg megyében L20-tól 1.40 koronáig, tehát 60—70 krajczár. Ép igy Nyitrában, Zemplén megyében volt a kézi napszám 1.60 kor., lement a női munkabér 0.80 koronára; TJgocsában volt a kézi napszám 0.80 korona, tehát 40 krajczár, Abauj-Torna megyében a kézi napszám 1-től 1'5 koronáig, azaz 50 krajczártól 75 krajczárig. A részleteket megnézheti a képviselő ur.
