Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

37. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. 417 A mi már most azt a bizonyos kiadási munkákat illeti a parlamentnél (Halljuk! Ralijuk!) egészében a t. képviselő ur előadását olyannak jelentem ki, hogy az a tényállásnak teljesen megfelel. A képviselő ur hozzám vezetett egy munkásküldöttséget és azok a munkások nekem azt mondták, hogy a csillárokat a parlament részére nem a szerződés szerint Budapesten, hanem Bécsben készítik. Minden állami munkánál az van kikötve, — a parlament építéséről szólhatok, mert az rám tartozik, ámbár igen messze távolról gyakorolok csak felügyeletet, mert közvetlenül azt egy bizottság gyakorolja; azután a királyi várpalota építése, ahhoz már hozzászólhatok — ezeknél minden szerződésben az van kikötve, ezt tudom, mert a szerződéseket én irom alá, hogy hazai gyártmányból, hazai anyagból készült gyártmányokból kell a munkálatokat kiállítani és a szerződési kötelezettséget teljesíteni, azontúl pedig, ha konstatáltatik, hogy nem így van, nem fogadtatik el a szállítás. (Helyeslés) Ezen csillárügyben, a melynél nem egy millióról volt szó, — közbevetőleg legyen mondva — a következőképen áll a dolog. (Halljuk! Halljuk!) Öntött bronz csillárokból a magyar fém- és lámpaáru-gyár kerek számokban 186.000 korona, a Ganz-gyár 99.000 korona, a Kulcsár és Társa-czég 87.000 korona, a Kissling-gyár 47.000 korona értékű csillárnak a szállítására kötelezte magát; a kovácsolt bronz- és vascsillárokból a Jungfer-czég 211.000, a Páder-czég 48.000, a Lepter-czég 32.000 korona értékű szállításra ; tehát ezen két kategóriában összesen 714.000 korona értékű szállításról van szó, a melyből 400.000 korona esik a kovács-, illetőleg lakatosmunkára. Mikor azok a munkások nekem ezt elbeszélték, — és a kéj>viselő ur jelenlétében beszélték el, — én magam vettem fel jegyzeteket az általuk előadottak alapján és rögtön vizsgálatot inditottam, {Elénk helyeslés!) rögtön és igenis azt tapasztaltuk, hogy •— sajnos, — de egy-két szállítónál ilyen irányban gyanu-okok forognak fenn. De a bizottság által való átvétel nem ugy történt, mint a hogy a képviselő ur előadta, mert egyáltalában nem történt még átvétel, hanem állandó kontrol alatt állanak a szállítók és a kire nézve csak a legkisebb gyanú is forog fenn, attól nem vétetik át semmi, a mint hogy egyáltalában eddig semmi sem vétetett át. így áll az ügy mindkét építésnél; mind a két építésnél a legszigorúbb felügyelet gyakoroltatik arra vonatkozólag, hogy csak hazai gyártmányokat legyen szabad szállítani minden vállalkozónak. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak a napokban történt, hogy az Andrássy-szobor talapzatának kérdésénél az a bizottság, a mely az én elnökletem alatt működött, sokkal drágább márványt fogadott el és rendelt meg, csak azért, mert az hazai márvány volt, mint a mennyibe az idegen márványból való került volna. Ugyanígy volt a KÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. Szépművészeti Múzeumnál is. Itt a kimutatás előttem. Ámbár drágább volt a hazai márvány, mégis az rendeltetett meg legnagyobb részben és csak kis részben vettek külföldi márványt és ezt is csak azért, mert az olyan, a milyent nálunk nem találnak és a mely a dekoratív munkák létesítésére szükséges. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekben számot adtam azokról az inteneziókról, a melyek a kormányt vezetik és igyekeztem azokat az észrevételeket megvilágítani, a melyeket ezen kérdésről hallottam. Visontai Soma t. képviselő ur javaslatát a magam részéről, ugy a mint van, nem fogadhatom el és kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni, de megokolom miért. (Halljuk ! Halljuk!) Azért, mert Visontai Soma képviselő ur azt akarja, hogy küldessék ki bizottság, a mely szocziálpolitikai kérdésekkel foglalkozzék, mindezen kérdéseket előkészítse és mindezen kérdésekre véleményt mondjon. Hiszen ez az előkészités — mert nekem a képviselő ur privátim is megmagyarázta, hogy miképcn akarja — nem lehetséges, mert először törvényjavaslatot kell előterjeszteni és a képviselő ur is ugy érti, hogy az a bizottság tárgyalja majd a törvényjavaslatokat. En még sem fogadhatom el ezt a javaslatot, mert nem tartom czélravezetőnek, ha ezen inczidens alkalmából a t. kéjiviselőház olyan kis jóléti bizottság-formát küldene ki, mint hogyha azt dekretálná ezzel, hogy eddig nem törtónt semmi, hogy a kormány eddig nem csinált semmit és erre van szükség, hogy egyáltalában valami történjék. Én azért foglalkoztam a kérdéssel ilyen kimerítő módon és bocsánatot kérek a háztól, hogy ezt tettem, (Halljuk! Halljuk!) hogy kimutassam, hogy a kormánynak ebben a dologban megvannak a maga nézetei, akar is tenni, tett is eddig az adott viszonyok között, de igércm a kéjíviselő urnak és azt hiszem, ebben meg is alkuszunk, hogy hajlandó vagyok, mihelyt a legelső ilyen szocziálpolitikai törvény előterjesztetik, egy specziális bizottság kiküldését kérni a t. háztól, (Helyeslés a, jobboldalon.) a mely állandó jelleggel fog birni, mint akár az igazságügyi, akár a gazdasági és a többi bizottság. (Általános helyeslés.) Ezzel is ki akarom mutatni a kérdés iránti meleg érdeklődésemet, a ez él pedig el lesz érve ugyanúgy, mert minden törvényjavaslatot ezen specziális bizottsága a háznak fogja megbírálni. (Altalános helyeslés.) Ezért legyen szives a képviselő ur ebbe belenyugodni, a házat pedig kérem, fogadja el a kérvényi bizottság javaslatát. (Hosszantartó éljenzés és- taps a jobboldalon.) Elnök: Csávolszky Lajos képviselő urnak adtam a szót félreértett szavainak helyreigazítása czéljából. {Halljak! Halljak!) Csávolszky Lajos: T. ház! Kegyeskedjék megengedni, hogy két észrevételt tegyek, a t. miniszterelnök ur beszédére. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek! 53