Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-26
26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. 393 gyobb része, hiszen itt van az ipari termelésnek központja. Nincs tehát megbízható statisztikánk, de a ki a főváros viszonyait ismeri, a ki tudja azt, hogy különösen tél idején itt mily irtózatos küzdelmet kell folytatni, még pedig sikertelenül, a köz- és a magánjótékonyságnak, az megérti, hogy igen nagy lehet Budapesten a munkanélküliek száma, mert a közjótékonyságnak épen a munkanélküliség miatt van oly óriási feladata és oly sikertelen küzdelme Budapest nyomorával. Budapest csak látszólag gazdag város, káprázatosak ugyan palotái, de tulajdonképen szegény város ez, a hol a palotáknak káprázata nem felejtetheti el a külvárosoknak és a mellékutczáknak nyomorúságát, a munkanélküliek nagy számát. Ez a kérvény rámutat arra, hogy a munkanélküliek és a munkásoknak szervezete mit kivan a munkanélküliség kérdésének megoldására. A mit a kérvény bevezetésében mond, hogy t. i. a kapitalista termelés önként magával hozza a munkanélküliséget, ez a Marxizmus tana, a melyet én, a ki az egyéni termelésnek és az individuális szabadságnak álláspontján állok, természetesen el nem fogadhatok. A kérvénynek egyéb törekvései, egyéb részei, konkrét követelései azonban az egyéni termelés alapján is megvalósíthatók. Ezek nem képeznek egyebet,mint a munkaorganizácziónak követelményét, ezekkel teljes mértékben egyetértek; ezeket mind jogosaknak, helyeseknek és megvalósitandóknak ismerem el. Hogy nálunk a munkanélküliség kérdése oly súlyos, hogy a munkanélküliség oly nagy mérveket öltőit, ennek okát én nemcsak az állam magatartásában látom, hanem ennek okát én abban is látom, hogy nincsen nálunk olyan igazi önkormányzat a városokban, mint a Nyugot városaiban, a hol a városok járnak elől a szoczíálpolitikai kérdések megoldásában. Ha nálunk a városoknak nem kellene küzdeniök a pénzügyi nyomorúsággal; ha minálunk a városok nem volnának oly szánalmas helyzetben, hogy még azt is, a mit a törvény előir, csak nagy nehezen képesek teljesiteni; tehát — ha szabad magamat igy kifejeznem, — ha a városok is nem volnának elfoglalva az exiszteneziális kérdéssel, saját exisztencziájuk kérdésével; ha volna nálunk városi szocziálpolitika, a mint az megvan Angliában, Prancziországban, Belgiumban, Hollandiában, a mint megvan nagy részben már Németországban is: akkor a munkanélküliségnek problémája nem nehezednék reánk olyan súlyosan. Mit tesznek a külföldi városok ? Mit tesz pl. első sorban London, a mely a mióta 1888-ban önkormányzatot nyert, a s;.ocziálpolitikában előljár ? Első sorban a maga nagyszámú munkásaira nézve kimondotta, hogy a nyolcz órai munkaidőt fogadja el; a munkások jó clotáczióját, az u. n. londoni programmot, a melyet ott a progresszista többség bocsátott ki, kötelezővé tette; másfelől kimondott egy nagy elvet, hogy KÉPVH. KAPLÓ. 1901 —1906. I. KÖTET. t, i. a város csakis olyan vállalkozókkal szerződik, a kik a tisztességes munkabér és a nyolcz órai munkaidő alapján állanak. Ugyanezt a példát követte számos angol város, ezt a példát követték a franczia városok, ezt a határozatot hozta meg Amsterdam városa, ezt a határozatot hozta meg Brüsszel és számos belga város követte ezt a példát. Midőn a városok előljárnak a szocziálpolitikában, midőn saját munkásaikra a nyolcz órai munkaidőt kötelezőnek ismerik el, midőn vállalkozóikkal szemben kikötik a tisztesssóges munkabérnek és a tisztességes munkaidőnek követelését: természetesen a maguk hatáskörében előljárnak abban, hogy a munkanélküliséget enyhítsék, mert hiszen nem kell azt bizonyitani, hogy a munkaidőnek rövidsége egyúttal a munkanélküliség enyhítését is hozza magával. De t. képviselőház, a mi városainknak az önkormányzat szempontjából való sany r aru helyzete még abban is mutatkozik, hogy míg a Nyugat nagy városaiban vannak városi üzemek, mint a gáz, a villamos világítás, a közúti vasutak, addig a mi városaink egyáltalában semmiféle üzemet sem ismernek és igy ezen üzemeknek segítségével sem fejthetnek ki üdvös szocziálpolitikai működést. A municzipiális szocziálpolitikának hiánya tehát egyik oka a munkanélküliség nagy kifejlődésének. Itt van, t. képviselőház, másodiknak az államnak mulasztása. Az állam ugyan mivel ad példát arra, hogy komoly szocziálpolitikai működést kivan kifejteni? Az állam a maga üzemeiben, a maga alkalmazottainál ugyan mennyiben mutatkozik emberséges munkaadónak ? Külföldön a nyolcz órai munkaidő behozatalának az volt a menete, hogy első sorban a bányamunkásokra, mint a legsúlyosabb munkát végzőkre, másodsorban pedig a közlekedési, a forgalmi szakban munkálkodókra, a vasutaknál, a jiostánál és egyéb közlekedési vállalatoknál alkalmazottakra hozták be a munkaidő szabályozását. Mit látunk ezzel szemben minálunk ? Az állam még saját üzemeire, még önmagára nézve sem irja elő kötelezőnek azt, hogy tartozik emberséges munkaadó lenni. Itt van pl. a vasút, itt van a postai szolgálat, a hol a munkaidő legnagyobb mértékű kiaknázása található. Nekem magamnak volt alkalmam arra, hogy láttam egyes bünpereknél, hogy bizonyos vasúti karambolok alkalmával oly mozdonyvezetők kerültek a vádlottak padjára, a kik a szakadatlan munkálkodás 23-ik órájában találtattak és a törvényszék a bűnösség bebizonyítása mellett, ilyen esetben, kénytelen volt enyhitő körülményként elfogadni azt, hogy a magyar állam nem emberséges munkaadó, hogy a magyar állam kiaknázza a maga munkásait. Ha az állam a munkaidő szabályozását először a bányászati, másodszor pedig a forgalmi és közlekedési szakban megkövetelné, ha megtenné azt, a mit pl. megtett Anglia — bár ott jelenleg a magánvasutak vannak elterjedve leg50
