Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

24. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. 349 Ezzel kapcsolatosan — azt hiszem, ismét tisztán csak a hatás kedvéért — kiterjeszkedik a képviselő ur az egész adóreformra és azt mondja, hogy évtizedek óta ígérgetem az adóreformot. Ebben is egy kis számítási hiba van, mert ez az ígérgetés nem évtizedek óta tart. Igen jól ismeretes a t. ház előtt, hogy mikor kezdődött ez a munka és milyen stádiumban van most. Az tény, hogy a múltkor kijelentettem, hogy miután az adóreform az államra nézve bevételi veszteséggel jár, nézetem szerint csak oly időpontban lehet azt életbeléptetni, mikor számítani lehet arra, hogy az államnak más jövedelmi forrásaiból származó bevételei az itt beállandó veszteséget pótolni fogják. Azt hiszem, hogy ezért a nézetemért abszolúte nem érdemiek kárhoztatást, (Igás! Ugy van! a jobboldalon) mert részemről, kinek fő és első kötelességem az, hogy az államháztartás egyensúlyának fen tartására törekedjem, kerülnöm kell minden olyan intézkedést, mely ezen nagyfontosságú állami érdeket veszélyeztetné. (Helyeslés a jobboldalon.) A progresszivitás eszméjével is foglalkozott a képviselő ur és ugy látom, abban a véleményben van, hogy a progresszív adó magában véve egy önálló, külön adónem. Nem az. Az csak egy elv, egy rendszer, a melyet helyesen vagy nem helyesen minden adóra lehet alkalmazni. De arról szó sincs, hogy én a progreszszivitás elvét elejtettem volna. Kijelentettem már a múltkor, hogy még a harmadosztályú kereseti adót is, mely ma nincs progresszív alapon, melynek reformálását nem is kívánom hosszabb időre elodázni, progresszív alapra kívánom helyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig azt az adónemet illeti, melyet a képviselő ur progresszív adónak nevez, mely azonban helyesen általános jövedelmi adónak neveztetik, az is progresszív alapon van tervezve. Azt is kijelentettem s ahhoz is ragaszkodom, hogy ez utóbbi adónak most rögtönös megvalósítása nem lehetséges ; ennek okát is adtam s kifejtettem két év előtti programmomban azokat a körülményeket, melyek előfeltételét képezik az általános jövedelmi adó behozatalának, és ragaszkodnom kell ma is ahhoz az állásponthoz, hogy kellő előfeltételek nélkül tökéletesen helytelen, eredménytelen, sőt ennél sokkal rosszabb, veszélyes volna egy uj adórendszert behozni, mert annak eredményei nem lehetnének helyesek és igazságosak. Nem tudom most már, hogy melyik nézetet fogadjam el, mert itt szó volt egyrészről arról, hogy a boradó eltöröltessék, és szó volt arról is, hogy a boradó átadassák a községeknek, s tulajdonképen nem tudom, melyik a valódi nézete a t. képviselő uraknak. Hogy a boradó egyszerűen eltöröltessék, az, azt hiszem, nem volna helyes. A bor egy olyan fogyasztási czikk, mely a világ minden államában adótárgyat képez, s épen ezért nem látom be, hogy minálunk, hol az állami hevételeknek minden ezer koronájára rá vagyunk utalva, miért ejtonők el a boradót, mely nem 8 millió koronát jövedelmez, a mint azt Buzáth képviselő ur emiitette, hanem 16 millió koronát. A t. képviselő ur, ugy látszik, tévesen nézte meg az adatokat; ez 16 millió korona állami bevétel, és mindaddig, a mig nem méltóztatik megmondani nekem, hogy az államháztartásban mivel vagyunk képesek pótolni ezt a 16 milliót, ha ezt egyszerűen elejtjük, igen sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. képviselő ur ezen javaslatát elfogadjam. Pichler Győző: Ne tessék beleegyezni 100 millió hadi költségbe, akkor lesz pénz! Elnök (csenget): Ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Lukács László pénzügyminiszter: A mi a hadi költséget illeti, nem tudom, a múltra vagy a jövőre vonatkozik-e a képviselő urnak ezen megjegyzése. Pichler Győző: A múlt heti határozatra! Lukács László pénzügyminiszter: A múltra vonatkozólag csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a hadi költségek nem 100 millióval, hanem 800.000 koronával emelkedtek, a mi lényeges különbség. (Elénk derültség a jobboldalon.) Pichler Győző: 100 milliónál többet határoztak meg a delegáczió elé terjeszteni a múlt héten flottára és ágyukra! Elnök: Ismételve kérem a kéj^viselő urat, ne méltóztassék beszédet tartani. Lukács László pénzügyminiszter: Szederkényi Nándor t. képviselő ur abban a nézetben van, hogy az államok jogosítva vannak fogyasztási adókat is behozni, azonban minden fogyasztási adónak megalkotásánál külön súlyt kell fektetni a nemzetgazdasági érdekre, hogy azok ne váljanak hátrányára az állam gazdasági életének. Én magam is ebben a véleményben vagyok, sőt tovább is megyek ebben a tekintetben, mint t. képviselőtársam és azt állítom, hogy nézetem szerint a jövő adóztatási rendszerének a súlypontja épen a fogyasztási adókon lesz, a mint ezt más államokban is látjuk, a hol az egyenes adók mindinkább háttérbe szorulnak, mindinkább a városi élet alimentálására engedtetnek át és az állami szükségletek fedezésére, leginkább a fogyasztási adók vétetnek igénybe. De azt az állítását t. képviselőtársamnak, hogy nálunk semmiféle gond vagy figyelem nem fordittatik arra, hogy a fogyasztási adók nemzetgazdasági érdekeket ne csorbitsanak, bebizonyitottnak nem láttam, mert az, a mit t. képviselőtársam felhozott, hogy a szeszadónál pl. nagyon gyakran változtatják a törvényeket, nem arra mutat, mintha nem gondoznánk a gazdasági életet, sőt ellenkezőleg, épen arra mutat, hogy mihelyt a viszonyok a legcsekélyebb változást mutatják, alkalmazkodni kellett a törvénynek és a kormánynak is és nagyon természetesen alkalmaz-