Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

350 24. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. kodtunk is, annál inkább, mert a mint méltóztatnak tudni, a szeszadó azon adónemek közé tartozik, a melyek a monarchia másik államának adórendszerével azonos alapokra vannak helyezve, mert itt minden változás a viszonyokban kifejezésre jut egyszersmind a törvényekben is. Azt is méltóztatott mondani, hogy felemeltük a boradót. Nekem arról tudomásom nincs, hogy itt valamelyes emelés történt volna. A. mi a filloxera pusztításait illeti, ezért azt hiszem, a kormányt nem lehet felelősségre vonni. Ez mindenesetre igen súlyos szerencsétlenség, nagy csapás volt az országra nézve, de igyekeztünk megtenni, a mennyit csak lehetett, arra, hogy ennek a csapásnak hátrányos következményei elhárittassanak. Megalkottuk azt az intézményt, a mely a rekonstrukcziónak előmozdítására szolgál; megalkottuk azokat a törvényeket, a melyek a legmesszebbmenő adókedvezményeket nyújtják az elpusztított szőlők birtokosainak, egyszóval: kormány és törvényhozás megtette mindazt, a mit ezen súlyos csapás enyhítésére megtenni egyáltalában lehetett. (Helyeslés.) Nem vonom kétségbe, hogy az olasz borra vonatkozó vámintézkedés hátrányos volt az országra nézve, és hogy az ennek révén bejött nagymennyiségű olasz bor kétségkívül nyomasztólag hatott a mi borgazdaságunkra; de ezért az intézkedésért minket, a kik jelenleg a kormányon vagyunk, felelőssé tenni nem lehet. Különben is megkívánom jegyezni, hogy az olasz borok behozatala is folytonosan csökkent és pár évvel ezelőtt hatása is sokkal súlyosabb volt, mint ma, mikor a rekonstrukczió munkája már annyira előrehaladt, hogy mondhatom, talán alig van a gazdasági életnek ága, a mely a tett intézkedések következtében olyan szép, olyan megnyugtató eredményeket mutatna fel, mint épen a rekonstrukczió. Es e tekintetben t. kollégám, a földmivelési miniszter ur nem ismer pihenést, folytonosan teszi a helyesnél helyesebb intézkedéseket és — a mint a költségvetési előirányzatból látni méltóztatik — különös gonddal foglalkozik a borértékesítés kérdésével. A mi Babó képviselő urnak felszólalását illeti, (Halljuk! Halljuk!) erre nézve csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy ha azok a rubrikák, a melyek abban az ivben foglaltatnak, nem egészen praktikusak, ez az adminisztrácziónak egy olyan részletkérdését illeti, a melyre nézve én ebben a pillanatban nem tudok nyilatkozni, de igen szívesen hajlandó vagyok azt megfontolás tárgyává tenni és a mennyiben ott valami orvosolni vagy helyesbíteni való van, azt meg fogom tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vita be lévén zárva, következik a szavazás. Miután a kérvényi bizottság javaslata ellen indítvány nem adatott be, kérdem a t. házat, kivánja-e, hogy szavazásra tegyem fel a kérdést? (Nem!) A kérvényi bizottság javaslatát a t, ház elfogadta, Molnár Antal jegyző: Szeben vármegye és Borsod vármegye a vármegyei alkalmazottak fizetésrendezése tárgyában kérvényez, Gr. Forgách Antal előadó: A kérvényi bizottság véleménye szerint a kérvények kiadandók pártolókig a belügyi és pénzügyminisztereknek. • Kubik Béla jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! Előttünk fekszik egy kérvény, a mely a vármegyei alkalmazottak fizetésrenrlezéséről szól. Mint az állami tisztviselők kérelmét, a vármegyei tisztviselőket is azzal az indokolással utasította vissza a j>énzügyminiszter ur, hogy jelenleg nincs rá pénz és ezért ez a kérés csak fokozatosan lesz teljesíthető. Az előbbi kérvény tárgyalásánál megjegyezte a miniszter ur, hogy egy olyan államban, a hol ezer koronára is nézni kell, olyan jövedelmet, a mely másfél millió koronát hoz, nem szabad elejteni. Épjien ezért mindaddig, a míg ennek pótlására nem mutatnak neki módot, nem gondol arra, hogy a boritaladót eltörölje. Most, t. képviselőház, megint itt van egy kérvény előttünk, a mely fizetésjavitásért fordul a kormányhoz és a kormány ujolag arra az álláspontra helyezkedik, hogy olyan államháztartás mellett, a hol ezer koronára is nézni kell, ezzel a kérdéssel nem lehet foglalkozni. A mikor a miniszter ur igy indokolta álláspontját az előbbi kérvénynél és a midőn a múltban is körülbelül ugyanezekkel az érvekkel állt elő ilyen megyei és egyéb tisztviselők fizetésjavitás iránti kérvényeknél, én közbeszólani bátorkodtam, hogy ne költsenek száz milliónál többet katonaságra, mire a miniszter ur azt méltóztatott felelni, hogy az összes többlet, a mely a hadsereg czóljaíra a költségvetésbe fel van véve, 800.000 korona. Higyje el az igen t. pénzügyminiszter ur, hogy én az ő költségvetését honorálom annyira, hogy azt alaposan átolvasom és áttanulmányozom, ós ha nem is lettem vele még készen, de ehhez a tételhez már csakugyan elérkeztem, és igaza van a miniszter urnak, hogy a költségvetésben tényleg csak 800.00 koronával van több felvéve katonai szükségletekre. De mikor ón itt megint ilyen szükségletet látok, újból érvényre jut az előbbi közbeszólásom, hogy t. i. ne költsenek újra száz millió forintnál többet a katonaságra. Hogy minden félreértést elkerüljek, ós ne ugy tűnjem fel, mintha én a költségvetési tóteleket nem ösmernóm, kijelentem, hogy igenis nem a költségvetésre vonatkozólag tettem ezt a közbeszólást, hanem azt a száz millió forintnál több kiadást vonatkoztattam arra a tanácskozásra, a mely egy héttel ezelőtt Bécsben katonai tanácskozás czirnén folyt és a melyen elhatározták, hogy az uj ágyukat beszerzik, beszereznek flottát és a következő delegáczió elé száz millió forintnál nagyobb követeléssel fog lépni a közös kormány.