Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-24
34. országos ülés 1901 déczember 6-án, pénteken. 345 vármegye, Somogy vármegye és Borsod vármegye a boritaladónak eltörlése, illetve nagyobb mérvű szállítása tárgyában kérvényeznek. Gr. Forgách Antal, a kérvényi bizottság előadója: T. ház! Heves vármegye, Bars vármegye, Baja város, Székesfehérvár szab. királyi város, Zemplén vármegye, Esztergom vármegye, Szeben vármegye, Temes vármegye, Pozsony vármegye, Krassó - Szörény vármegye, Szilágy vármegye, Békés vármegye, Baranya vármegye, Somogy és Borsod vármegyék a borital-adónak eltörlését, illetve nagyobbmérvü leszállítását, annak a szőlőrekonstruálásra igen káros "voltánál fogva kérik. A bizottságnak az a véleménye, hogy a kérvények a pénzügyi, kereskedelemügyi és földmivelésügyi minisztereknek adassanak ki. Kubik Béla jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! Bátor leszek a t. képviselőháznak figyelmét ezen kérdésre felhivni annál is inkább, mert pártom kötelességének tartja minden olyan kérdésben, a mely a köznépre sérelmet rejt magában, midőn alkalom adódik, itt felszólalni és orvoslást keresni. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak előbbeni kijelentése szerint (Halljuk! Halljuk!) minden törvényhozási alkotásnál meg kell ragadni az alkalmat, hogy a kisembereken segítve legyen. Hát t. miniszterelnök ur, itt van mindjárt egy alkalom, egy igen jó alkalom, (Halljuk! Halljuk!) a hol a kisemberek sebein és sérelmén nagyon is lehet segíteni; de nem ugy, ahogyan a t. törvényhozás szokta, hogy tart magának úgyszólván eszményileg egy kis emberkét és valahányszor szó van a kisemberek bajairól, akkor a t. törvényhozás, illetőleg a t. kormány és a miniszter urak előveszik ezt a kérdést, a mely alkalmas pillanatnyi babérok szerzésére, a gyakorlatban azonban mindent elkövetnek, hogy ezt a kisembert odakinn, ha lehet, tönkretegyék. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsÖbaloldalon.) T. képviselőház! Midőn a törvényhozás behozta a borital-adót, nem is gondolt arra, hogy közegészségügyileg minő helyrehozhatatlan károkat csinál az országnak. Majd csak évtizedek és évtizedek után fog erre rájönni az országgyűlés, mert azáltal, hogy megdrágította a bort, a nép százezreit, vagy mondhatni a nép millióit mintegy kényszeritette arra, hogy pálinkát igyanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Figyelmükbe ajánlom a t. képviselő uraknak, hogy a mikor elmennek egy-egy korcsma előtt, a melyre fel van irva, hogy: »M. kir. italmérés« és abból a korcsmából kihajítanak egy-egy részeg parasztot, (Zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsÖbaloldalon.) akkor jusson eszükbe, hogy Magyarországon, a hol törvény van arról, hogy a népnevelés állami feladatot képez, így kezeli a magyar állani a magyar népnevelés ügyét is. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. Egész sereg törvényünk van már a boritaladóról ; de a midőn meghatározta a törvényhozás, hogy mit fizessenek minden hektoliter elfogyasztása után, akkor megint csak abba a hibába esett, a melybe évtizedek óta esik, hogy mindig bizonyos nagyúri könnyűséggel és könnyelműséggel határoz a nép érdekei felett, (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) A törvényhozás előtt 1—2—4 koronányi adó semmiség, arányítva ahhoz a vagyoni állajíothoz, a melyben a t. törvényhozásnak igen sok tagja van. l)e odalent, t. képviselőház, a milliók rétegeiben, a fillérek és a koronák rendkívüli terhet képeznek. Barta Ödön: És ritkák! Rátkay László: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy kissé mélyebbre megyek bele a kérdésbe, (Halljuk! Halljuk!) de élni akarok az alkalommal, mert a t. miniszterelnök ur mondotta, hogy adjunk alkalmat, hogy kis embereken segítve legyen. Midőn a törvényhozás meghozta azt a törvényt, hogy az elfogyasztott hektoliter után mennyi fizetendő, a legnagyobb igazságtalanságba esett, mert hiszen azt nem garantirozza a magyar kincstár és a magyar állam, hogy annak a szőlő-tulajdonosnak lesz-e termése és nem nézi, hogy mit fordított rá; de ha meg akarja inni a termését, azt már megköveteli a magyar állam, hogy a termelő mintegy megvegye tőle, az államtól az ő italát. Három, osztály van felállítva, — ez is a legnagyobb mértékben igazságtalan. De a legnagyobb visszaélés, sőt — ha keresem az alkalmas szót, a mely megilleti — a legnagyobb botrány, a melyet a magyar kincstár elkövet, a boritaladónak ós a fogyasztási adónak a bérbe-adása. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a törvény háromféle módot állapit meg: a kiegyezést a községgel, a ráutalást, vagy a bérbeadást. Mi történik a legtöbb esetben? Nem nyomoztatja ki a magyar kincstár, illetőleg a pénzügyigazgatóság a tényleges helyzetet, hogy az illető községben mennyi a fogyasztás és mi illetné meg, hanem utasítást ad, hogy a szerint, a mint nekik tetszik, légből kapott adatokat keressenek össze. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Miért? Mert a magyar kincstár mindig tart a háta mögött egy-két bérlőt, a kikkel, ha kell, színlegesen magasabb ajánlatokat adat be azért, hogy azután a községeket kényszerhelyzetbe hozza. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Azért használtam ezt a szót, t. képviselőház, hogy botrány, mert nem illik a magyar kincstárhoz és a magyar államhoz ilyen eljárás. Hiszen amúgy is, ha a magyar kincstárnak egyátalán szive és érzése volna, ezt a dolgot már régen visszaadta volna, mint a községeket illetőt, a községeknek; (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon) mert ha az állam minden alkotásában, minden törvény meghozatala alkalmával a községekre utalja a végrehajtási költségeket, s a községekre hárit minden teendőt, méltánytalan, 44