Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-24
346 2í. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. hogy akkor, a midőn némi jövedelemre volna kilátás, ezt nemcsak az utolsó garasig elveszi a községektől, hanem kiaknázza a helyzetet, a mint a gyakorlat bizonyítja, elannyira, hogy a község a legtöbb esetben többet fizet, mint a mennyit elfogyaszt. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarom a t. képviselőháznak indítványozni, hogy most, egy kérvény alkalmából, törvényt alkossunk és, megvallom, nagyon nehéz helyzetben vagyok, a midőn, felelni óhajtván arra a kérdésre, hogy mi történjék hát ezekkel a kérvényekkel, nem merem mondani, hogy » adassanak ki a pénzügyminiszter urnak,« mert, őszintén megvallom, t. ház, nem tudom, mikor féljünk inkább, akkor-e, mikor a pénzügyminiszter ur megígér, vagy a mikor megtagad valamit. (Derültség a szélsöbaloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur megígérte, hogy az adókat rendezni fogja, hogy be fogja hozni a progresszív adót, tanulmányozzák is a kérdést évtizedek óta, ő maga is évek óta tanulmányozza, S költségvetésének előterjesztésekor azt mondotta, hogy az adóknak egy részét majd akkor szünteti meg vagy szállítja le, a mikor más bevételi forrásokat talál, a melyek fedezni fogják azt, a mivel az adókat leszállíthatja. Méltóztatik látni, hogy a kis emberekről mint gondoskodik a pénzügyminiszter ur! (Derültség a szélsöbaloldalon. Egy hang: elég baj az!) A progresszív adó behozatalát meg egyenesen akkorra ígérte, midőn a tényleges állapot meg a telekkönyv közt a helyes arány és az összhang meglesz. Hát, t. pénzügyminiszter ur, ugy-e méltóztatik ismerni azt az adomát, hogy az örmény azt mondotta a feleségének : Ha kettőnk közül valamelyik meghal, én fölmegyek Pestre! ? (Derültség.) A t. pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy majd a törvényhozás bölcsesége gondoskodni fog ezeknek az adóreformoknak a létesítéséről akkor, a midőn bekövetkeztek ezek a helyzetek. Lehet — a pénzügyminiszter urat odafenn Bécsben igen szeretik — lehet, hogy évtizedeken át megmarad a pénzügyminiszter ur a miniszteri székben ; de ki biztosit minket arról, hogy a törvényhozás bölcsesége tényleg intézkedni fog ebben a kérdésben, ha évtizedeken át sürgetjük is a t. pénzügyminiszter urakkal szemben a progresziv adó behozatalát ? Azért, t. képviselőház, semmiféle indítványt nem teszek, semmiféle határozati javaslatot nem adok be, csak egyszerűen felhívom a t. ház figyelmét a boritaladó és a fogyasztási adók nagyságának megszabása, valamint a kezelés és bérbeadás körül az egész országban divó visszaélésekre. A t. ház bölcseségére bizzuk, hogy azután minő utón és módon iparkodik a t. kormányt és a miniszterelnök urat abba a helyzetbe hozni, hogy tényleg megvalósítsák, a mit az előbb is ígérgetett, a mire az előbb is fogadkozott a t. miniszterelnök ur, hogy a kisembereken segítsen. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Kubik Béla jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Hilljuh !) Én mindazokat, a miket Kátkay László igen t. képviselőtársam elmondott, magamévá teszem, Csak néhány észrevételre szorítkozom e fontos kérdés tárgyalásakor. (Katijuk! Halljuk!) Nálunk, t. ház, az adók kivetése és rendszerezése körül valami nagy nemzetgazdasági elővigyázat sem a múltban nem volt, sem most nincs. Nálunk, — azt már máskor is megjegyeztem, — az adók kérdése fiskális kérdés. Pénz kell, valahonnan venni kell, hát veszszük ott, a hol legkönnyebben találjuk. De hogy nemzetgazdasági kérdések merülnének fel az adók rendszeresítése körül, ennek nyomát sem találjuk egész adótörténetünkben. Midőn a 80-as évek végén szüksége merült fel annak, hogy végtére is a nagy deficzitet valahogy eltüntessék, — de már az azelőtti kormányok is — főleg a fogyasztási adókra utaltak. Nem vagyok ellensége a fogyasztási adók alkalmazásának, mert azokat a legkönnyebb adózási nemek egyikének tartom. Csakhogy itt a legnagyobb elővigyázattal kell eljárni, mert a fogyasztási adók ha növelik is az adópénztárt, nagy gazdasági károkat is okozhatnak, ha alkalmazásuk nem kellő figyelemmel és gondossággal történik. Mi abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy fogyasztási adóink behozatalában és emelésében soha nemzetgazdasági tekintetek és érdekek nálunk irányadók nem voltak. Ha lettek volna, a szeszadónak és ezukoradónak annyi módosítása már kezdettől fogva nem lett volna szükséges. Midőn a -kormánynál végre a 80-as évek végén megérlelődött a gondolat, hogy a deficzitet véglegesen el kell tüntetni és a fogyasztási adókra vetették a szemüket, egy könynyelmü lépés történt, t. i. hogy a legsúlyosabb fogyasztási adót ép arra a művelési ágra vetették, a mely akkor Magyarországon romlásnak indult. Hiszen már a 80-as évek végén mindenki előrelátta Magyarország szőlészetének sorsát, hogy az el fog jrasztulni. És mi történt ? Azt a mérhetetlen boradót vetették ki, a mely még ha a régi rendszer maradt volna is meg, itt elviselhetetlen lett volna. És bekövetkezett az, hogy a filloxera kiirtotta Magyarország összes szőlőterületét. Az ujraéjfitéshez a ^gazdák a legnagyobb erőfeszítéssel nyúlnak. És ma oda jutottunk ezzel az akkor rendszerezett boradóval, hogy a gazdák tiszta jövedelmét, a melyet a szőlőművelésből kapnak, ma már a kincstár viszi el. Mert nem mondok itt újságot, hiszen ülnek itt bortermelő gazdák, hogy sok helyen 9—10 r kr. egy liter bor, az adó utána 6 krajczár. És folytonosan rosszabbodik a helyzet azért, mert nálunk, a mi adózási rendszerünknél, mi-
