Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

344 %h-. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. zöttünk senki és nem is lehet, akár a kormány padjain üljön, akár nem, de nincsen senki egész Magyarországon sem, akár a házban üljön, akár nem, a ki el ne ismerné nagy fontosságát és nagy súlyát annak a kérdésnek, hogy Magyarország kisbirtokosainak vagy kis existencziáinak sorsával és gazdasági életével törődni kell. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De én azt állítom, hogy ennek végig kell vonulni az egész kormányzaton, az egész törvényhozáson. Minden kormányzati ágnak kijut belőle a része egytó'l-egyig, És nem szabad törvényt csinálni, sem adótörvényt, sem igazságügyi, sem gazdasági törvényt, sem semmi mást, a mely tekintettel ne legyen a kis existencziák és a kisbirtokosok sorsának lehető enyhítésére. (Helyeslés.) A költségvetés tárgyalása alkalmából mindenki meggyőződött arról, t. képviselőház, hogy a gazdasági miniszterek, mindkettő, különös súlyt helyeznek a kis existencziák dolgára; és igen sok része van e költségvetésnek és igen sok törvény adatott be a múlt esztendőkben is, a melyeknek kizárólag az a czélja, hogy akis existencziák sorsán lehetőleg segítsünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Dehát egy kódexben vagy egy törvényben, a melyet a kisgazdákról hoznánk, nem lehet ezt a kérdést megoldani. Minden egyes kormányzati és törvényhozási kérdésbe be kell vinni azt a gondolatot, hogy mindent ugy kell csinálni, hogy lehetőleg és első sorban a kis existencziák helyzetén javítsunk. (Altalános helyeslés.) És azért kérem, ne méltóztassék arra bírni akarni a kormányt, hogy egyes specziális kérdésekben, a home stead, a birtokminimum kérdésében, vagy azon kérdésben, hogy mennyivel szabad a földbirtokot megterhelni, mennyivel nem, mennyit szabad elárverezni, mennyit nem, speczialiter nyilatkozzék. Ez nagyon nehéz dolog és nem is vezetne czélhoz. Hanem igenis ugy az adóreform kérdésénél, mint a végrehajtási törvény revíziójánál, a mely munkában van, a mostaniaknál, elismerem, továbbmenő intézkedéseket kell behozni, (Élénk helyeslés a jobboldalon) a melyeknek czélja és feladata az lesz, hogy a kis existencziákat lehetőleg kíméljük. (Általános helyeslés.) De kérem, itt is ugy vagyunk ám, hogy a gyermeket nem szabad kiönteni a vizzel. Annak kijelentése pl. — csak egy példát hozok fel — a mit Molnár János képviselő ur akar, hogy t. i. ne lehessen megterhelni egy bizonyos minimum alól a birtokot: nagyon veszedelmes dolog volna, mert azzal annak abszolút hitelképtelenségét mondjuk ki és talán sokkal nehezebb helyzetbe hozzuk, mint hogyha a kérdést nem ilyen egyoldalúan fogjuk fel. Általában hivatkozom arra, hogy mit mondottam én a felirati vita alkalmából elmondott beszédemben, talán az elsőben. (Halljuk! Halljuk!) Kerestem ezt a beszédet, hamarjában nem találtam meg, különben felolvastam volna annak erre vonatkozó részletét. De arra emlékszem, hogy nem egészen azt mondtam, a mit Molnár János képviselő ur nekem tulajdonit, hogy én egyszerűen relegáltam minden hitelt kereső kisembert vagy gazdát a kisbirtokosok földhitelintézetéhez és azt mondtam, hogy nem kell csinálni semmit. Én elevenen emlékszem arra, hogy kiemelvén ennek az intézetnek fontosságát és megérintvén működésének lényegét, azt mondtam, hogy propagálni kell ezen intézetet, a közvetítők elkerülésével lehetőleg könnyebbé kell tenni a hitelt kereső kisbirtokos közönségnek azt, hogy hitelt nyerhessen ennél az intézetnél, de más szövetkezetnél és hitelintézeteknél is, mindenütt. Ezt mondtam. Barta Ödön: Az állam hitelével is! Széll Kálmán miniszterelnök: De nem mondom ám, hogy ezzel ki van merítve a gondoskodás, sőt azt mondottam, hogy a tehermentesítés kérdését ugy, a mint talán Barta Ödön képviselő ur felhozta, hogy t. i. ezt az állam vegye át, nem vélem megoldhatónak. Barta Ödön: Nem is volt arról szó! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondtam igenis, hogy ez is olyan kérdés, a melylyel foglalkozni kell. Azt mondtam, hogy azt az egész vonalon ugy kell kezelni — és erről sehol sem szabad megfeledkezni, — hogy a kisbirtokosnak, kisiparosnak, kis existencziáknak gazdasági életét lehetőleg könnyítsük. (Ugy van' Ugy van! jobbfelöl.) És azért, mert mondtam, hogy ezzel a kérdéssel kell igenis foglalkozni, nem tartok szükségesnek semmi utasítást. (Helyeslés jobbról.) És hogy megvigasztaljam még Molnár János képviselő urnak azon aggódó szivét, hogy mi, t. i. Horánszky Nándor és én nem értünk egyet, és hogy sziveink ebben a kérdésben eltávolodtak, hát azt mondom, méltóztassék ezt ránk bizni, majd mi megélünk azzal, a mi bennünket összeköt és a képviselő urnak aggódására e tekintetben szükségünk nincs. (Derültség és tetszés jobbfelöl)__ Ajánlom a bizottság javaslatát elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vita be lévén zárva, következik a határozathozatal. A kérdést akként teszem fel: elfogadja-e a ház a bizottság javaslatát, szemben Molnár János képviselő ur és társainak indítványával ? (Igen! Nem!) Azon t. tagjai a háznak, a kik a kérvényi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Rakovszky István: Ni, az agráriusok! (Derültség a néppárton.) Elnök: Kimondom tehát, hogy a kérvényi bizottság javaslata elfogadtatott, s ennélfogva Molnár képviselő ur és társainak indítványa elesik. Nyegre László jegyző (olvassa); Heves vármegye, Bars vármegye, Baja város, Székesfehérvár sz. kir. város, Zemplén vármegye. Esztergom vármegye, Szeben vármegye, Temes vármegye, Pozsony vármegye, Krassó-Szörény vármegye, Szilágy vármegye, Békés vármegye, Baranya