Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

340 2k. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. Magyarországon? A legnagyobb igazságtalanság, a mely ha Ausztriában volna, egy perczig sem tűrnék el az osztrák képviselők. Nálunk azonban figyelmen kivül hagyják az ilyen kérvényeket, a melyeket a vármegyék beadnak, kiadják őket a miniszter uraknak, a miniszter urak kiadják a levéltárnak, a levéltárból pedig megy a sajtos boltba. Ennélfogva ismételten ajánlom a t. ház figyelmébe ezt az ősi igazságtalanságot, a mely Magyarországot 34 év óta a legméltánytalanabbul terheli és arra kérem a t. házat, hogy ne egyszerűen ugy adjuk ki e feliratokat és kérdéseket a honvédelmi miniszter urnak, hogy eltemettessenek a levéltárba, hanem adjuk ki azokat figyelembevétel és jelentéstétel végett, mert már itt az ideje, hogy az ilyenek ellen a képviselőház necsak óvást tegyen, hanem intézkedjék, mert azt, hogy az a néj), a mely megadja az adót, a mely ugy is fizeti a katonaköltségeket, ily teherrel is érintessék a katonaság javára, tovább tűrni nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ajánlom tehát elfogadás végett azon indítványomat, hogy a kérvények figyelembevétel és jelentéstétel végett adassanak ki a honvédelmi miniszternek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház ! Én azokat az indokokat, melyeket Szederkényi Nándor t. képviselőtársam Heves vármegye előttünk fekvő kérvénye tárgyában felhozott és a melyeknek következtében azt pártolólag és jelentéstétel végett inditváiryozza a honvédelmi miniszternek kiadatni, mélyen méltányolom. Csakugyan szembeötlő az, hogy a beszállásolásért 130 százalékkal többet fizetnek Ausztriában, amint ez ki van fejtve a kérvényben, mint Magyarországon. E mellett ott a költségeket nem a községek fizetik, hanem az ország lesz avval megterhelve. Mindezt fontos indoknak tartom arra nézve, hogy a ház e kérvénynyel szemben ne kövesse azt a sablonszerű eljárást, a mely a kérvényeknél már meghonosodott. Előttem azonban még más és közjogilag sokkal fontosabb indok is lebeg, a mely arra indit, hogy e tekintetben határozati javaslatot is terjeszszek a ház elé. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalolda lo n.) A ház előtt egy kérvény fekszik, mely mi ellen tiltakozik ? Tiltakozik az ellen, hogy Magyarországon, u. n. alkotmányos életünk 34-ik évében, intézkedjenek a hatóságok egy 1850. évi császári biztosi rendelet alapján. A mi alkotmányosságunknak egyik legjellemzőbb példája ez, mert mutatja, hogy alkotmányosságunk sok tekintetben csak papir-masé alkotmány, a mely szerint Magyarország 34 éves alkotmányos korszaka alatt mindenütt érvényben van egy császári biztosi rendelet abból a korból, melynek Magyarország elpusztítása, kiirtása volt a czélja. Ez a nemzet 34 év óta lojális tultengésében és a király iránti hűség hangoztatásában elfelejtette eltörülni ezt a rendelkezést, a mely örök szégyenfoltja alkotmányosságunknak, ha ez továbbra is érvényben marad. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ma, midőn egy oly vármegye kérvényét tárgyaljuk, amely a függetlenségi és hazafias érzelmek ápolásában úgyszólván első szerepet játszott, nem fog akadni a magyar képviselőháznak egyetlenegy tagja sem pártkülönbség nélkül, a ki ellenezné azt, hogy most, midőn alkalom nyujtatik arra, ne tartsunk tovább is érvényben egy 1850-iki császári biztosi rendeletet, hanem oldjuk meg e kérdést törvényes alapon, törvényhozási intézkedéssel és ne hagyjuk helyben, ne affirmáljunk és regisztráljunk Magyarországon különösen katonai ügyben oly közigazgatási intézkedést, a melynek alapja az elnyomatás korszakából való császári biztosi rendelet. Hiszen nálunk a telekkönyvi rendezés is még pátensek alajiján történik, Erdélyben még mindenütt pátensek szerepelnek. Azért, midőn most a kérvényezők idejöttek e kérvénynyel, kötelességemnek tartom, Magyarország közjogának épségben tartása végett, felvetni azt a kérdést, hogy meddig akarja tűrni a mostani kormány azt az állapotot, hoey Magyarországon még mindig életben legyenek császári biztosi rendeletek és pátensek? Meddig akarja még tűrni azt, hogy azon gyászos kornak emlékei még mindig érvényben maradjanak ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek alajDJán határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, a mely ekkép szól: » Utasítja a ház a kormányt, hogy a kérvényben panaszolt sérelmet alkotmányos intézkedésekkel orvosolja és erről a háznak jelentést tegyen.« (Élénk helyeslés a szélsöbaldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Hogy ez a tárgy, ez az egyszerűen egy előfogati kérdés rendezéséről és a beszállásolási törvény módosításáról szóló kérvény alkalmas legyen arra, hogy ily megbotránkozás és ily nagy felbuzdulás okául szolgáljon, azt őszintén megvallva, nem gondoltam volna. Még ha valami intencziószerüség volna benne ennek a kormánynak, vagy az előző kormányok részéről, akkor érteném. Szederkényi Nándor: Csak hanyagság! Madarász József: Bün! Rakovszky István: Nem szabad bántani! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha oly nagy az a hanyagság, akkor a t. képviselő ur is kivehet belőle egy kis részt magának, mert régi tagja e képviselőháznak; miért nem hozta fel e gravament, a mikor a képviselőház tagja volt ? Mert elismerem, hogy gravamen. (Helyeslés.) De nem a gravaminális korszakban élünk ma már, hogy egy megokolt legitimus kívánság vagy követelés egyszerűen visszautasittassék; hanem ha bebizonyittatik bármely oldalról, hogy valamely kérdést törvényhozásilag rendezni kell, a t. képviselő ur sohasem találkozott azzal, hogy nem akarunk róla szólni, hogy egyszerűen valamely régi maradi pátens alapján akarunk kor-