Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

34. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. 341 Hiányozni és nem akarjuk azt a kérdést alkotmányosan rendezni. Akarjuk, nagyon szívesen, de ha eddig nem került rá a sor! Igen szívesen kijelentem, hogy fogunk az ügygyei foglalkozni és semmi sem áll utjáhan annak, hogy e régi dolgot alkotmányosan és törvényesen rendezzük. (Helyeslés.) Eponséggel semmi. Azért mondom, hogy a nagy megbotránkozásra valóban semmi okot nem látok. Hiszen Magyarország életében sokkal fontosabb és sokkal nagyobb kérdésekkel vagyunk igy; ilyen a magánjog, a telekkönyvi kérdések. A múltnak maradványait nem sikerült még valamennyit átalakítani és kodifikálni uj, rendszeres magyar kódexekben és nem sikerült mind alkotmányos, törvényes alapokra helyezni. Bizonyos dolgokra vagy nem volt idő, vagy bizonyos dolgok nem készültek el. De hát a mi történelmi fejlődésünk, fájdalom, azt hozta magával, hogy megszűnvén 1848-ban az alkotmányos élet és szünetelvén 1867-ig, bizonyos állapotok a maguk ténybeli súlyánál fogva keletkeztek és egy részüket eleinte át kellett venni. Méltóztassék megnézni az 1868-iki, az 1869-iki törvényhozást, a 70-es évek elején működő törvényhozás első fázisainak munkálkodását. Rendre vettük az adóügyeket és más kérdéseket, rendre vettük törvényes, alkotmányos módon való szabályozását oly dolgoknak, a mik tényleg bizonyos adott viszonyok alapján fennállottak. Mondhatom, hogy az állami életnek nincs zuga, a melybe bele ne nyúlt volna a magyar törvényhozás, a mint mutatják a magyar törvények, a melyek 1867 óta már könyvtárrá gyarapodtak. Ha itt-ott maradt valami ilyen dolog, nem azért maradt, mert különös, specziális gusztussal fenn akarjuk tartani, hanem azért maradt, mert nem került rá a sor. Ha a t. képviselő urak előbb figyelmeztették volna a kormányt, előbb is intézkedett volna. Most figyelmeztetnek. De legyenek szívesek — és ismét csak formai szempontból beszélek — minden határozati javaslattól és minden módosítás tói eltekinteni és kiadni a kérvényt egyszerűen a kormánynak. Kijelentem, hogy ezzel az ügygyei foglalko>ni fogunk, a kérdést fontolóra veszszük, azt megteszszük tényleg, a mit a képviselő ur ki akar mondatni utasításul, hogy kiadatik »flgyelembe vétel végett«. Meg fogjuk tenni, figyelembe fogjuk venni ezt a dolgot és annak idején, a mi szükséges, elő fogjuk terjeszteni. (Élénk helyeslés jobbról.) Rakovszky István: Csak hogy ne legyen igaza az ellenzéknek! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azért! Majd megmondom, miért! Elnök: Kivan valaki még hozzászólani? Ha nem kivan, a vitát bezárom. Pichler Győző: T. Ház! Azon egyszerű indokolással, hogy a miniszterelnök urnak szavait én nem akarom gyengíteni azáltal, hogy indítványomat szavazás alá bocsátom, azt ezennel visszavonom. Rakovszky István: T. ház! Én ezt az indítványt magamévá teszem. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én csak magyarázni akarom azoknak, a kik nem értik vagy érteni nem akarják, hogy mi különbség van abban, a mit én proponáltam és micsoda nagy eredménye lenne, ha az történnék, amit elleneztem. Én azt tartom, hogy a parlamentáris életben a normális és helyes felfogás az, hogy ha a képviselő, akármelyik oldalon szólal fel valamely dologban, valamit az ország érdekében proponál, és objektíve és nem pártszempontból szól egy bizonyos kérdésről, és mikor én nem is nézve, hogy micsoda pártról támad az a felszólalás, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) felkelek és azt mondom, hogy ezt a kérdést olyannak tartom, melylyel foglalkozni kívánok, melyre a törvényhozás figyelmét magam is fel kívánom hívni, a melyre előterjesztést akarok tenni: akkor azt gondolom, hogy a parlamentarizmus igazi lényegének helyes felfogása szerint helyeselni kell ezt az eljárást, nem pedig holmi kicsavart és pártszempontokból eredő felfogásból kiindulva, a mi nem egyezik meg a parlamentarizmus lényegével, ellenezni. Engedelmet kérek, ebben a képviselőházban a maga diplomácziai és parlamenti értelmében nincsenek pártok, csak képviselők, a kik esetleg szemben állnak a kormánynyal, helyeselnek, elleneznek, támogatnak, vagy támadnak. Előhozatott itt egy kérdés, abban megmondtam, hogy a kormány magáévá teszi az ügy fontosságára való tekintettel az intézkedés szükségességét. Mi van itt a parlamentarizmussal ellenkező (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) és miért nem helyesebb az, amit én tartok ? Gondolom, az ügyeknek normális, az ország érdekében való vezetése ennek a módszernek, ennek a felfogásnak ad és nem annak. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! A vita be lévén rekesztve, következik a szavazás. Pichler képviselő ur felszólalása következtében az ő indítványa elesett, de azt magáévá tette Rakovszky képviselő ur. Szederkényi képviselő ur indítványát fentartja. A kérdést akként fogom feltenni, t. ház, hogy első sorban elfogadja-e a t. ház a kérvényi bizott• ság javaslatát, igen vagy nem? A mennyiben a ház ezt nem fogadná el, másodsorban következnék Szederkényi Nándor, és harmadsorban Rakovszky István indítványa. Kérem a t, ház azon tagjait, a kik a kérvényi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténtje.) A ház többsége a kérvényi bizottság javaslatát elfogadván, a másik két indítvány elesik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Torontál vármegye, Győr sz. kir. város, Baja város, Liptó vármegye, Bars vármegye, Szabadka sz. kir. város, Pozsony, Sopron, Trencsén és Baranya vármegyék kérvénye a kis vagyonnal rendel-