Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-23

23. országos ülés 1901 deczember 5-én, csütörtökön. 325 be a jövő évben is az adók és fedeztessenek a közkiadások, ugy azok, a melyek Horvátország belügyi szükségletei fedezésére szükségesek, mint azok a kiadások, a melyeket a közös szükségletek fedezésére Horvátország teljesíteni tartozik. Ez a törvényjavaslat sem elvi, sem gyakorlati, sem politikai, sem pénzügyi szempontból nem feszélyezi a törvényhozást abban, hogy jövőre bármi más egyezményt életbeléptessen. Itt kizárólag a naptár által megokolt intézkedésről van szó, mely azonnal hatályát veszti, mihelyt a t. ház a horvát tartománygyüléssel egyetértőleg uj intézkedést tesz. Ez ugyan magától értetődő körülmény; mindamellett, minthogy a bizottság körében is merült fel ez iránt kérdés, elhatározta a bizottság, hogy a törvényjavaslat szövegébe vétessék fel annak világos és határozott kijelentése, hogy e törvényjavaslat azonnal hatályát veszti, mihelyt az uj pénzügyi egyezmény elfogadtatott. Ily értelemben kérem a pénzügyi bizottság megbízásából ezen törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! A beterjesztett törvényjavaslatot az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, nem fogadja el. Ennek az álláspontjának indokolásával csekélységemet bizván meg, leszek bátor erre vonatkozó indokainkat lehető rövidséggel előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk/) Nem fogadja el ez a párt és nem fogadhatja el ezt a javaslatot azért, mert ez is egyike azoknak a — mondhatnám — már rendszerré vált intézkedéseknek, a melyekkel az ország legfontosabb ügyei nem állandósággal, nem véglegességgel, hanem időlegességgel rendeztetnek. Pedig oly kérdések ezek, a melyeknek végleges rendezése az ország jogainak teljes kidomboritásával, az ország anyagi és jogi érdekének teljes megvédésével, az ország fontos érdekeinek koczkáztatása nélkül ezen a módon nem intézhető el. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Az elnök csenget.) Nem szándékozom én sem belemenni magának a horvát pénzügyi egyezménynek részleteibe, mert teljesen osztozom abban, a mit az előadó ur az imént mondott: hogy lesz alkalma a háznak foglalkozni a pénzügyi egyezmény összes részleteivel akkor, ha a majdan kiküldendő regnikoláris bizottság által majdan létesítendő egyezmény a maga egész terjedelmében a ház asztalán lesz. Foglalkoznom kell mégis ezen kérdéssel, s főleg foglalkoznom kell annak előzményeivel, melyek a javaslatot a ház asztalára hozták. (Halljuk! Halljuk!) Ki volt küldve az 1897-ben lejárt egyezmény meghosszabbítása czéljából a regnikoláris bizottság. Ha a hírlapok utján nem, más utón e ház egyetlenegy tagja sem bir tudomással arról, mi történt ennek a regnikoláris bizottságnak tárgyalásain. (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy elemi követelménye egy meghatalmazóval szemben a meghatalmazottnak, hogy eljárása, megbízatása megszűnésével jelentést tegyen és tájékoztasson arra nézve, hogy megbízásában hogyan és miként járt el, hogy megbízatásának teljesítésében minő akadályokba ütközött. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különös helyzet állott elő. A megszűnt regnikoláris bizottság volt elnöke most nem is tagja ennek a háznak, ő maga jelentést elnöki minőségében nem is irhát alá, szóbeli felvilágosítást nem adhat a tárgyalásokról. A bizottság egyik-másik tagja is kimaradt, vagy kimaradhatott; nem tudom, nem vettem számba; de tény, hogy a regnikoláris bizottság működött a törvényhozás megbízásából ily fontos kérdésben, működött hosszan és a megbízást adó parlamentnek ma sincs hivatalos tudomása ezen működés eredményéről. Működött, mondom, nagyon fontos kérdésekben, a melyeknek, hogy egyebet ne említsek, elég fontosságot kell tulajdonítani már azért is, mert a megszűnt megújítandó jsénzügyi egyezménykeretében is a számadatok szerint évenkint három és fél millió forint vesztesége van az országnak, a mit évenkint ráfizet a horvát tartománygyülés autonóm körében elköltött összegekre. E nagyfontosságú kérdések keletében — privát tudomásunk szerint, a hírlapok szerint, mert itt sohasem dicsekedett vele sem miniszter, sem regnikoláris bizottság, — felmerültek olyan kérdések is, hogy Horvátország, a Szent korona országainak egyik része, Magyarországgal szemben úgyszólván fogyasztási vámvonal felállítását követeli, (Derültség a szélsőbal oldalon) pénzügyi önállóságot követel, a mely csak önálló államokat illet meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor ily nagyfontosságú kérdéseket tárgyaltak, akkor a t. ház teljesen tájékozatlan és ennek megfelelő közönyösséggel viseltetik ama kérdés iránt: miért nem jött létre az egyezmény ? Én, t. ház, a pénzügyi bizottság jelentését, vagy mondjuk, az ennek alapul szolgáló kormányjelentést nem tartom ebben a tekintetben őszintének, és ha a ház felhatalmazást ad a kormánynak egy oly állapotnak fentartására, a mely sok tekintetben káros és reparácziót igényel, akár igazak a horvát panaszok, akár nem, mert mi Horvátországot sem akarjuk jogosulatlanul károsítani, s ha ennek lentartása rájuk nézve káros, akkor sem akarjuk lentartani, mert ez megrontaná a testvéri együttérzés lehetőségét, — mondom, ilyen kérdés tárgyalás alá terjesztésénél több őszinteséget követelünk a kormánytól, mint a mennyi ezen javaslat beterjesztésénél nyilvánult. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Hogy miben van az őszinteség hiánya, azt leszek bátor nagyon röviden elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a pénzügyi bizottság jelentése, mely nyomon követi a kormány