Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-23

23. országos ülés 1901 deczember 5-én, csütörtökön. 325 be a jövő évben is az adók és fedeztessenek a közkiadások, ugy azok, a melyek Horvátország belügyi szükségletei fedezésére szükségesek, mint azok a kiadások, a melyeket a közös szük­ségletek fedezésére Horvátország teljesíteni tartozik. Ez a törvényjavaslat sem elvi, sem gyakorlati, sem politikai, sem pénzügyi szem­pontból nem feszélyezi a törvényhozást abban, hogy jövőre bármi más egyezményt életbelép­tessen. Itt kizárólag a naptár által megokolt intézkedésről van szó, mely azonnal hatályát veszti, mihelyt a t. ház a horvát tartománygyüléssel egyetértőleg uj intézkedést tesz. Ez ugyan ma­gától értetődő körülmény; mindamellett, mint­hogy a bizottság körében is merült fel ez iránt kérdés, elhatározta a bizottság, hogy a törvényjavaslat szövegébe vétessék fel annak vilá­gos és határozott kijelentése, hogy e törvény­javaslat azonnal hatályát veszti, mihelyt az uj pénzügyi egyezmény elfogadtatott. Ily értelem­ben kérem a pénzügyi bizottság megbízásából ezen törvényjavaslatnak általánosságban való el­fogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! A beterjesztett tör­vényjavaslatot az a párt, a melyhez tartozni sze­rencsém van, nem fogadja el. Ennek az álláspontjának indokolásával cse­kélységemet bizván meg, leszek bátor erre vo­natkozó indokainkat lehető rövidséggel előterjesz­teni. (Halljuk! Halljuk/) Nem fogadja el ez a párt és nem fogad­hatja el ezt a javaslatot azért, mert ez is egyike azoknak a — mondhatnám — már rendszerré vált intézkedéseknek, a melyekkel az ország leg­fontosabb ügyei nem állandósággal, nem végle­gességgel, hanem időlegességgel rendeztetnek. Pedig oly kérdések ezek, a melyeknek végleges rendezése az ország jogainak teljes kidombori­tásával, az ország anyagi és jogi érdekének teljes megvédésével, az ország fontos érdekeinek koczkáztatása nélkül ezen a módon nem intéz­hető el. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbalolda­lon. Az elnök csenget.) Nem szándékozom én sem belemenni ma­gának a horvát pénzügyi egyezménynek rész­leteibe, mert teljesen osztozom abban, a mit az előadó ur az imént mondott: hogy lesz alkalma a háznak foglalkozni a pénzügyi egyezmény összes részleteivel akkor, ha a majdan kikül­dendő regnikoláris bizottság által majdan léte­sítendő egyezmény a maga egész terjedelmében a ház asztalán lesz. Foglalkoznom kell mégis ezen kérdéssel, s főleg foglalkoznom kell annak előzményeivel, melyek a javaslatot a ház aszta­lára hozták. (Halljuk! Halljuk!) Ki volt küldve az 1897-ben lejárt egyez­mény meghosszabbítása czéljából a regnikoláris bizottság. Ha a hírlapok utján nem, más utón e ház egyetlenegy tagja sem bir tudomással ar­ról, mi történt ennek a regnikoláris bizottság­nak tárgyalásain. (ügy van! TJgy van! a szélső­baloldalon.) Azt hiszem, hogy elemi követelmé­nye egy meghatalmazóval szemben a meghatal­mazottnak, hogy eljárása, megbízatása megszű­nésével jelentést tegyen és tájékoztasson arra nézve, hogy megbízásában hogyan és miként járt el, hogy megbízatásának teljesítésében minő aka­dályokba ütközött. (Ugy van! Ugy van! a szél­söbaloldalon.) Különös helyzet állott elő. A meg­szűnt regnikoláris bizottság volt elnöke most nem is tagja ennek a háznak, ő maga jelentést elnöki minőségében nem is irhát alá, szóbeli fel­világosítást nem adhat a tárgyalásokról. A bi­zottság egyik-másik tagja is kimaradt, vagy ki­maradhatott; nem tudom, nem vettem számba; de tény, hogy a regnikoláris bizottság működött a törvényhozás megbízásából ily fontos kérdés­ben, működött hosszan és a megbízást adó par­lamentnek ma sincs hivatalos tudomása ezen működés eredményéről. Működött, mondom, nagyon fontos kérdé­sekben, a melyeknek, hogy egyebet ne említsek, elég fontosságot kell tulajdonítani már azért is, mert a megszűnt megújítandó jsénzügyi egyezmény­keretében is a számadatok szerint évenkint há­rom és fél millió forint vesztesége van az or­szágnak, a mit évenkint ráfizet a horvát tarto­mánygyülés autonóm körében elköltött össze­gekre. E nagyfontosságú kérdések keletében — privát tudomásunk szerint, a hírlapok szerint, mert itt sohasem dicsekedett vele sem miniszter, sem regnikoláris bizottság, — felmerültek olyan kérdések is, hogy Horvátország, a Szent korona országainak egyik része, Magyarországgal szem­ben úgyszólván fogyasztási vámvonal felállítását követeli, (Derültség a szélsőbal oldalon) pénzügyi önállóságot követel, a mely csak önálló államo­kat illet meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Mikor ily nagyfontosságú kérdéseket tárgyaltak, akkor a t. ház teljesen tájékozatlan és ennek megfelelő közönyösséggel viseltetik ama kérdés iránt: miért nem jött létre az egyezmény ? Én, t. ház, a pénzügyi bizottság jelentését, vagy mondjuk, az ennek alapul szolgáló kor­mányjelentést nem tartom ebben a tekintetben őszintének, és ha a ház felhatalmazást ad a kormánynak egy oly állapotnak fentartására, a mely sok tekintetben káros és reparácziót igé­nyel, akár igazak a horvát panaszok, akár nem, mert mi Horvátországot sem akarjuk jogosulat­lanul károsítani, s ha ennek lentartása rájuk nézve káros, akkor sem akarjuk lentartani, mert ez megrontaná a testvéri együttérzés lehe­tőségét, — mondom, ilyen kérdés tárgyalás alá ter­jesztésénél több őszinteséget követelünk a kor­mánytól, mint a mennyi ezen javaslat beterjesz­tésénél nyilvánult. (Igaz! Ugy van! a, szélső­baloldalon.) Hogy miben van az őszinteség hiánya, azt leszek bátor nagyon röviden elmondani. (Hall­juk! Halljuk!) Azt mondja a pénzügyi bizott­ság jelentése, mely nyomon követi a kormány

Next

/
Thumbnails
Contents