Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-23

326 23. országos ülés 1901 deczember 5-én, csütörtökön. jelentésének indokolását, hogy nem lehetett az egyezményt létesíteni. Hogy miért, azt nem tudjuk ; az én privát tudomásom szerint nem lehetett egy részről azért, mert a t. regnikoláris bizottság nem tárgyalt kellő szorgalommal és olyan odaadással, mint a milyent ezen fontos ügy megkövetel. A másik ok Magyarország és Asztria közötti közös ügyek rendezésénél fölmerült hallatlan helyzet, a mely mellett Ausztriának nem méltóztatik bizonyos kérdéseket tárgyalni, hanem a Felség döntése provokáltatik a quóta kérdésénél, s ezen helyzetből kifolyólag Magyarország és Horvátország közt a teherviselés arányát, illetve a kiszámítást pontosan megállapítani nem lehet. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. regnikoláris bizottságtól, a pénzügyi bizottságtól, illetőleg a kormánytól joggal elvárhatja a ház, hogy rámutasson azon okok közt, a melyek miatt a végleges rendezés Magyarország és Horvátország közt létre nem jöhet, azon okokra is, melyeknek feltárása talán a kormánynak más kérdésben elfoglalt álláspontja miatt neki kellemetlen; de az ország közvéleményének tájékoztatása végett ezek el nem hallgathatók. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) 1897 óta áll fenn az a provizórium, mely újból meghosszabbitandó lesz. Ismeretesek előttünk azok a sérelmek, melyeket Horvátország e miatt fölpanaszol és azok a sérelmek, melyeket mi jjanaszolunk fel. A mi sérelmeink közt nem utolsó az, hogy a régi, az 1868 : XXX. t.-czikkel szabályozott horvát pénzügyi egyezmény nyomán haladó további egyezményekben egyenesen ki van mondva, hogy Horvátország fizet egy meghatározott hányadot azon költségből, mely Szent István koronájának összes országait terheli, de csak ugy, ha tudja. Ha egyik esztendőben adós marad, ezt a hátralékot rajta a másik esztendőben, vagy később pótlólag követelni nem lehet, még akkor sem, ha birja fizetni, ha pedig feleslege van, az az övé. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Igazán nem akarok triviális lenni, de eszembe jut a kommunizmus azon meghatározása, melyet egy anekdota szerint az egyszeri korcsmáros adott az egyeneslelkű kíváncsi parasztnak, mondván: a mi a kendé, az az enyém is, de a mi az enyém, ahhoz kendnek semmi köze. A Horvátország és Magyarország közti viszony, a bevételek és kiadások elszámolása és a hozzájárulási arány megállapítása tekintetében, egészen ezen elv szerint történik. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A horvátok autonómiai szükségletük számára összes jövedelmeik 44 százalékát kapják. Ők azt mondják, hogy ez kevés és hivatkoznak arra, hogy mi vagyunk az ő kitartottjaik, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A legújabban beterjesztett költségvetés szerint azon tárczák számára, melyek a horvát egyezmény értelmében az autonómia körébe esnek, vagyis a belügy,. a vallás- és igazságügy számára Magyarország egész területére előirányzott összeg 114.040,955 korona, összes költségvetési eredményünk 1,086.870,018 korona. Tessék ebből kivonni az arányszámot s méltóztatnak látni, hogy ez alul marad a 10%-on is! Horvátország pedig összes bevételeinek 44°/o-át kapja ugyanezen tárczák keretében felmerülő belszükségleteinek fedezésére, és azt mondja, hogy mi zsaroljuk őket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De követelnek a horvátok egyebet is. Azt mondják, hogy ők szörnyen meg vannak terhelve, mert hiszen a folyamszabályozás, a vasúti és egyéb országos beruházások czimén elköltött millióknak a kamataiból ők is viselnek a fehérből egy részt, pedig azt nem ő náluk költötték el, Hát ez is nem azt a bizonyos szeparatisztikus állásfoglalást mutatja-e, a melyről volt alkalmam a felirati vita során megemlékezni? Hát nem a Szent korona országai területéről beszélünk? Hát lehet azt követelnie a Szent korona országai egyik területének, hogy az ő teherviselési kötelezettségének elbírálásánál csak azon összegek számíttassanak, a melyeket ott költöttek el? Mi lenne ebből az országból, ha mindegyik területe külön számadásokat csinálna? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Panaszkodnak még azért is, hogy nekik vasutjok nincsen, mert azt mondják, hogy a nagy beruházások Magyarország azon területén történnek, a melyet ők külön államnak tartanak az ő államukkal szemben, és hivatkoznak arra, hogy száz kvadrát kilométerre náluk csak három egész és néhány tized kilométer vasút esik Ezzel szemben köztudomású azok előtt, a kik foglalkoztak ezzel, hogy Erdélyben kvadrát kilométerenkint sokkal kisebb hányada esik a vasutkilométereknek, mint a mennyi a horvát területen van. Azt pedig csak nem mondhatják, hogy Horvátország közelebb áll az anyaországhoz, mint Erdély, mert hiszen ők maguk mondják, hogy külön államot kéjaeznek, vagy akarnak képezni, mi pedig Erdélytől sohase halljuk azt, hogy ők külön államot kéj>eznének. így megy ez az egész vonalon; a gravámenek egész sorozatával állnak elő és abban konkludálnak, hogy Magyarország őket kiéli, hogy ők fizetik a magyar államadósság kamatait, a melyeket pedig nem az ő czéljaikra vettek fel és kontraháltak, egyszóval, ugy beszélnek velünk, mint a hogy nekünk kellett volna beszélnünk Ausztriával, mikor az osztrák államadósságot, a melyet a magyar ügy leverésére költöttek el, átvállaltuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József; Magyar balgatagsággal! Barta Ödön: Megemlékeztem arról, hogy szólni szándékozom a regnikoláris bizottságok tárgyalása menetéről. Ha őszintén meg fogja mondani a t. kormány, hogy tényleg nem akart végleges egyezményt létesíteni azért, mert nem tudta összeegyeztetni ezt az egyezménykérdést az Ausztriával szemben függőben lévő kérdések